Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

igyekszik kiépiteni festőkkel, szobrászokkal; egyesektől kész anyagot vásárol, másoknak megrendeléseket ad. Gondos válogatás és megvitatás után, összeállítják a kiállitási tervet, amely sokkal pontosabb és konkrétabb, mint a tematikai. Ekkor a kiállítást rendező kollektíva munkájába aktivan bekapcsolódik a múzeum által meghívott tervező-müvész, aki elkészíti a terem kiképzésének, az egyes állványoknak, vitrineknek, szobor és makett-tartóknak stb. a tervét. A tervező-müvész meghatározza a terem falainak szinét, a vázlatok és fényképek kartonkereteinek szinét és jellegét, kiválasztja a keretléceket, megjelöli a szövegek nagyságát, kivitelét és betűtípusát. A tervező-müvész a múzeum munkatársai által kidolgozott kiállitási terv alapján elkészíti a kiállitás nagyság- és színvázlatát, beosztja a falakat. Amikor mindez már kész és megvan a múzeum munkatársi kollektívájának és tudományos tanácsának jóváhagyása is, a munkába bekapcsolódik a kivitelező szervezet. S ekkor már csak a kivitelező szakemberek megfeszített munkájára van szükség, hogy az uj kiállitás szélesre tárja kapuit az érdeklődök előtt. A színháztörténeti múzeum tudományos tevékenysége természetesen nem ér véget a kiállitási munkával. Komoly, állandó tudományos munka folyik a múzeumi alapon minden egyes osztályon. Nemrégen pl. a múzeum régi-régi fényképeket kapott vidéki szinészekről. A felvételek az életben és különböző alakitásokról készültek. Nem volt rajtuk aláirás, de egyrészükről könnyen meg lehetett állapítani, hogy kicsodák: ismert szinészek voltak, akik közül néhány, pl. Szavina, Sztrepetova, Davidov, Lenszkij később fővárosi szinpadokon lépett fel. Sok képről azonban egyáltalán nem volt könnyű megállapítani, hogy kit ábrázol és többszáz felvételt kellett átnézni a múzeum alapjából, a képes szinházi folyóiratokban, hogy végül is sikerüljön tisztázni a dolgokat. A múzeum régóta őrzi I.I.Szosznyickijnak, az Alekszandrovszkij Szinház hires-hirneves művészének portréját,aki orosz szinpadon elsőizben alakitotta a polgármester szerepét Gogol "Revizor"-ában /a portrét egyébként a magyarországi kiállításon is bemutatták/. A képet Bahrusin szerezte és csak annyit tudott róla, hogy ismeretlen festőtől származik. A kivitelezés müvésziessége, a sajátos felfogás, a kolorit és az easetvonások jellege azonban