Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

A XIX.sz. közepetéján valóságos szenvedéllyé vált a különböző ritkaságok es művészeti tárgyak gyűjtése. A régiségek rajongói nem riadtak vissza semmilyen anyagi áldozattól, hogy magukénak tudhassák a szebbnél-szebb, értékesebbnél-értékesebb festményeket, szobrokat, rajzokat, porcelánokat, üvegeket, régi-régi kéziratokat, könyveket, fegyvereket, sőt a ritkább ivócsészéket és játékkártyákat is. A gyűjtőknek e sokaságában a többség gazdag műpártoló, aki ilymódon becsvágyát gondolja kielégíteni, no meg az értékes szerzeményekkel a társadalom figyelmét is magéra kivánja vonni. A dilettáns műpártolókon kivül azonban a XIX.sz. műgyűjtői között olyanok is akadnak /igaz, nem tul gyakran/, akik a művészet igazi fanatikusai, azt valóban mélységesen megértik és szenvedélyesen szeretik és akik számára a gyűjtés nem puszta időtöltés, hanem komoly, nagy életcél. Ezek a műgyűjtők megértették, hogy munkájuk és fáradságuk nem lehet önös cél, hanem a művészet érdekeit kell szolgálnia és végső soron az orosz nép kincsestárát kell gazdagítania. Ilyen műgyűjtők,a művészetnek ilyen áldozatos barátai-pártfogói voltak a világhires moszkvai Tretyakov Képtár megalapítói, a Tretyakov fivérek s ilyen volt a moszkvai színháztörténeti múzeum megalapítója is, Alekszej Bahrusin nagyiparos /1865-1929/. Bahrusint már ifjúkorában rajongással tölti el a színház ós ugy dönt, hogy gyűjteni fogja a szinházi ritkaságokat és dokumentumokat, amelyek az orosz színjátszás útját tükrözik, a szinpad nagy élő és halott művészeinek alkotó és életbéli arculatát újrateremtik. S feladatnak Bahrusin szíwel-lélékkel, igaz rajongással lát neki s nemcsak időt és pénzt áldoz a gyűjtésre, hanem finom intuícióját és széleskörű ismereteit is latbaveti. Hosszú éveken át kitartóan, türelmesen kutatja és gyűjti a szinház életét tükröző legkülönbözőbb anyagokat. Állandóan látogatja az antikváriumokat, bazárokat,aukciókat és fáradhatatlanul keresi-kutatja a művészek portréit és személyi tárgyait, a díszlet- és jelmezterveket, a ritka, színházi vonatkozású könyveket. Felkereste rég elhunyt színészek örököseit és addig nem volt nyugta, ami g a családi relikviákat gyűjteménye