Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

künket. A fejlődéssel természetesen tovább emelkednek - mégpedig szokatlan ütemben - a m/vészét és a kultúra iránt támasztott követelmények, elsősorban pedig a szinház iránti követelniénv. Mi a jobb? A néző után utazni és előadni, sőt sokszor erőszakolni a szinházi darabot bármilyen feltételek mellett, ugy, ahogy a helyi körülmények megengedik,tehát gyakran "lesoványitott" formában - avagy gondoskodni arról, hogy a néző kényelmesen eljusson a megfelelő szinházba és a darabot eredeti, le nem kurtított előadásban, torzitatlanul és gyakran - mondhatni - kényszerszülte félmegoldásoktól mentesen, kellő szinpadi méretek között, nem csökkentett kiállításban, a dolgozók fáradságának külső jeleitől mentesen lássa? A probléma nem sajátosan csehszlovák probléma. Vitákat máshol is rendeznek róla, a szocialista tábor többi országaiban is. Éles véleménycserét találunk a Német Demokratikus Köztársaság szinházi lapjában, a Theater der Zeit c. folyóirat 1957/58 nyarán megjelent számaiban. Ott a Parehim-i körzeti szinház igen harcosan és tárgyilagosan követelte a nézőknek megfelelő színházakba való összegyűjtését. Nem szabad emellett elfelednünk, hogy még nálunk is akadnak emberek, akiknek a művészi alkotás minősége nem annyira szivügyük, mint a mechanikusan leegyszerűsített kielégítése annak a követelménynek, hogy a kultúra menjen a fogyasztó után. Ha átnézzük a Színházainknak szentelt folyóiratokat, már több, mint tiz évvel ezelőtt is találunk cikkeket erről a tárgykörről. A mai napig azonban nem lehet elmondani, hogy a probléma országos viszonylatban megoldást nyert volna. A felelős szinházi művészeti, gazdasági és szervezési dolgozók már akkor arra a megállapításra jutottak, hogy leghatásosabbnak az a rendszer mutatkozik, hogy a szinház a saját anyaszinpadán kivül körzetének más helységeiben is játszik, azonban kiválasztva közülük azokat, amelyek színpad, földrajzi és közlekedési, valamint más szinházüzemeltetési szempontok szerint megfelelőek. Fontos különösen a szinházi alkalmazottakról való gondoskodás, az üzembiztonság, a gazdasági feltételek és a nézőkről való gondoskodás. Az 1948.évben a kladnoi szinház körzetének kijelölésekor megállapította, hogy 28 községben nincs semmiféle szinpadi berendezés. Nyolcban az üzemhelyek túlságosan kicsik vagy teljesen al-