Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

történt "bevonás nélkül lehet elvégezni. Az alapanyagot azonban előzetesen le kell dörzsölni és eltávolítani róla a felület durva egyenlőtlenségeit. 3. A kötőanyag előkészítése A szinházi mühelyi gyakorlat szempontjából legmegfelelőbb kötőanyagok az S 2.013 márkájú szintetikus külső lakkok vagy a 20%—os csont enyvoldat. Azoknál az anyagoknál, amelyeknél meg akarjuk őrizni elasztikus voltukat, szintetikus lakkot alkalmazunk. Szilárd anyagoknál vagy ott, ahol nem fontos a rugalmasság, enyves oldatot használunk. Külön csoportot képeznek azok az anyagok, amelyek nem birják el a vizes kötőanyagot /organdin, uvutan stb./. Itt szintetikus lakkot használnak. Sz megfelel még a 20 C°-on aluli hőmérsékletű munkahelyiségekben is. Rendszerint szintetikus lakkot használunk, 5 rész lakk.l rész 6^001 sz. higitóanyag arányban. Ha a kötőanyagot ecsettel kenjük fel ugy a 6.000 sz.higitóanyagot használjuk. A diszletek, kellékek bolyhositására leginkább megfelelnek az enyves oldatok. Előfeltétele azonban a helyiség megfelelő hőmérséklete /25-30 C°/. Az enyves kötőanyag mindenütt megfelelő, ahol nincs szükség arra, hogy a vagdalékpor ellenálló legyen a vizzel szemben vagy ahol nem okoz problémát az alapanyag részleges megkeményedése. Általában elmondható valamennyi kötőanyagról, hogy mindig ugyanolyan szinárnyalatu pigmenttel kell őket befesteni, mint amilyen szine a vagdalékpornak van. Ezzel azonban nincs kizárva a tiszta vagy transparens kötőanyagoknak különleges célokra, effektusokra stb. történő felhasználása. A kötőanyag kiválasztásánál döntő a képzőművész elképzelése és szándéka - a feldolgozás módja, és azok a feltételek, amelyek között a bolyhositott felület van. Valamennyi kötőanyagot a szórópisztolyba való beöntés előtt át kell szűrni, hogy ne duguljon el a pisztoly vezetéke. Illó kötőanyagok a bolyhositásra nem alkalmasak, mert gyorsan száradnak, kigőzölgésük az egészségre ártalmas.