Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

daságosabb eredményt lehet elérni a vagdaléknak közvetlenül a kasirozott anyag száraz felületére való rávitelével. Természetes azohban, hogy a kasirozott anyag felületét gondosabban kell megmunkálni, mint ahogyan az jelenleg szokás a szinházakban. V. A bolyhositás technológiája A bolyhositással vagyis vagdalt műselyem fonal /továbbiakban vagdalék por/ nyomás alatt alapanyagra történő rászórásával végzett felületkikészités a szinházi területen uj felületkikészitési technikát jelent, amelyet a szinházi festőmütermek jelenlegi berendezésével /kivéve a bolyhositó pisztolyt/ elvégezhetünk. Ez az uj technika azonban megköveteli az eszközök és anyagok rendes előkészítését, a munka és környezet tisztaságát. A jó munkaeredmények feltétele a technológiai eljárás betartása, amelyet a következő munkafolyamatokra bonthatunk fel: 1. A vagdalék-por előkészítése és befestése. 2. Az alapanyag előkészítése. 3» A kötőanyag előkészítése. 4. A munkahely és munkaeszközök elrendezése. 5. A kötőanyag rávitele. 6. A vagdalék-por rávitele. 7. A szárítás. 8. A tisztítás. 9- A munkavédelem. 1» A vagdalék-por előkészítése és befestése Az alapanyagok, tárgyak bolyhositásához 0,5-1 mm hosszúságú fonalvagdalékot, ill. vagdalékport használunk. Különleges célokra lehet készíteni hosszabb vagdalékot is különböző színárnyalatokban. Szinházi szükségletre általában a fekete és fehér port rendelik meg, amelyet tetszés szerint lehet színezni az egyéni kívánságok és szükségletek szerint. A vagdalékpor festését "Duha" márkájú festékanyaggal végezzük ugyanúgy mint a textiliáknál. Az átfőzött festékoldatba beleszórjuk a vagdalékport és a tartalmat összekeverjük. Miután tö-