Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

Színpadi műbársony 22/2/1960 I. Bevezetés és népgazdasági indokolás. II. A bolyhositási módszer ellenőrző próbálnak menete, a Gramofonmüvek N.V. technológiája alapján. III. Az ellenőrző próbák lefolyása. IV. Következtetések az ellenőrző próbák alapján. V. A bolyhositás technológiája. VI. Magyarázat a felhasználásra vonatkozóan. VII. Gazdasági következtetések. VIII. Művészeti-technikai következtetések. IX. Bibliográfia. Kidolgozták: Valter Meluzin és Miroslav Kouril építészmérnök. Az ellenőrző próbákat végezték: Valter Meluzin és Josef Eger. I. Bevezetés és népgazdasági indokolás A csehszlovák szinházak üzemeltetésének gazdaságossá tétele elsősorban az anyagok kipróbálásához vezet, főként olyanokéhoz, amelyeknek magas az ára és ezért a diszletek készítésénél tetemes költséget okosnak, Ilyen anyag a bársony, amelyet a diszletek készítésénél /kiragasztás, beillesztés, függődiszletek, felhúzható diszletek/, a jelmezkészitésnél és a kellékek készítésénél használnak. Sok esetben sor kerül a bársony szétvágására,a sötét bársonynak a mélységhatás fokozására való felhasználására /a mélységeknek a díszletekre való kiragasztására/. A "bársony magas ára és az ilyenfajta felhasználás gazdaságtalan volta a Szcenográfiai Laboratóriumot az un. bolyhositási módszernek a szinpadi gyakorlatban való alkalmazására vezették. A bolyhositást

t vagyis a vágott textilfonalaknak szilárd vagy plasztikus anyagra való rávitelét, ma több csehszlovákiai üzemberi alkalmazzák. A prágai Gramofonaüveknél bolyhositják a gramofonhengereket és a hanglemez tartó állványokat, az Odyr-i Optimlt vállalatnál labdácskákat, játékszereket bolyhosítanak ; az utóbbi időben - elektrostatikus villamosság segítségével - a boly-