Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

tehát, amely keretből, a rajta kifeszített és át nem hatolőn belakkozott gézből áll, amelyekben lakk nélküli, "áthatoló" /szabad/ helyek vannak, amelyek pontosan megfelelnek azoknak a figuráknak, amelyeket a raportelőrajzről a kivonatra másoltak. Ezáltal röviden leirtuk a sablongyártás alapelveit. Természetes, hogy van néhány olyan módszer, amelyek a leirt módszertől kisebb-nagyobb mértékben eltérnek. Bizonyára helyénvaló lenne még néhány szóval megemlíteni a filmnyomásra használt mintákat. Elmondhatjuk^ hogy gyakorlatilag nem létezik olyan minta, amelyet ezzel a technikával nem lehetne reprodukálni. Vannak azonban bizonyos korlátok. Nem fogunk foglalkozni olyan mintákkal, amelyek üzemeltetési szempontból előnytelenek, vagyis olyanok, anelyek aránytalanul növelnék a hibás mintaátnyomás kockázatát vagy lényegesen csökkentenék a nyomórészleg teljesítményét. Vannak például olyan minták, ahol az egyes figurák teljesen egymásba esnek, apró minták, finom ésámyékolt szegélyű minták, kényes raportok, stb. - összesítve tehát olyan minták, amelyeket tökéletesen csak a gép képes reprodukálni. Éppen igy nem lehet filmnyomással kivitelezni olyan terveket, amelyeket különböző festési technikával készítettek, ahol a színhatások alkalmi módszerekkel keletkeztek és amelyekről nyilvánvaló, hogy a textilanyagon nem jönnek elő. Éppen igy nem lehet filmnyomással jól feldolgozni olyan mintákat, amelyeket /anélkül, hogy megbomlana külsejük és értékük/ nem lehet technikailag ugy feldolgozni, hogy reportjuk a nyomósablon normalizált nagyságába beférjen. Szinházi szempontból az ilyen minták nagyrésze nem is kerül számításba, mert itt többnyire nagyobb méretű mintákról van szó, durvább kivitelben és szabadabb raportokkal - nem beszélve arról, hogy a nagyobb távolságból történő bírálat esetén az apróbb hibák nagyrésze elvész; ezek a kereskedelmi árunál csökkentenék az áru értékét. Amint már mondottuk, a filmnyomás technikája és fejlődése az utóbbi 20 év alatt nagy lépést tett előre. A fő szempont az emberi erőfeszítés csökkentése volt, az egyes müveletek részbeni vagy teljes gépesítése és a termelékenység növelése a minőség megtartása és a kézimunka-külső megőrzése mellett. A nyomás aránylag egyszerű technikája a múltban sok vál-