Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

lóban kevés olyan hely van nálunk, ahonnan nem lehetséges vagy nagy nehézségeket okozna a nézőknek jól felszerelt helyiséggel és színpaddal rendelkező helyre való összegyűjtése ./Persze mindenütt fennmarad az utazási költség problémája, amit meg kell oldani./ A nézők összegyűjtésének problémája nem uj. Sok színházat érint, főként a körzeti színházakat és már eléggé terjedelmes története van. Elvégre ma már kisebb probléma a színházak puszta megtöltése, mint az, hogy a szinházi előadáson éppen azok vegyenek részt, akik számára szánták. Az előadásnak bemutatóértékünek kell lennie, beleértve a kiállítást is. A nézők összegyűjtése a politikailag feszült időkben jó fegyver, de lehet gazdasági segítség is, a fenntartás megmentője vagy biztosi téka. Történelmi példa a Nemzeti Szinház, létezésének kezdeti időszakában. P.A.Subert igazgató kezdeményezésére szinházi vonatokat szerveztek, amelyek kultúrpolitikai és nemzeti nyereségként mutatkoztak,de gazdasági eredményt is jelentettek,amely a Nemzeti Színháznak megteremtette az eszközöket, hogy átvészelje a krízist, amelynek később ki volt téve. Népünk a színházban még ma is nemzeti vagyont lát, bár ez az elnevezés eltűnt az uj szinházi törvény szóanyagából. A néző szivesen megy a szinház után és minden előadásban ünnepet lát, amelyen résztvesz. Rossz bizonyítvány lenne művelődésügyi munkánk számára, ha ennek az ellenkezőjét lehetne állítani vagy esetleg bizonyítani. A néző számára a fontos, hogy jó színháza legyen! A helyzet a Nemzeti Szinház megnyitásakor persze bonyolultabb volt, mint ma. P.A.Subert igazgató előtt sok probléma tornyosult. Ö maga mondja a "Prágai Nemzeti Szinház története 18851900*' c. munkájában: "Amikor a Nemzeti Szinház megnyitására sor került, önkénytelenül eszünkbe jutott, milyen jó lenne megtekintését lehetővé tenni nem csupán Prága és a legközelebbi szomszédos községek lakossága számára, hanem annak a sokezer honfiúnak és honleánynak is a távolabbi és távoli végeken, akik áldozatukkal és lelkesedésükkel segítettek felépíteni. Erre annál inkább szükség volt, mert a Nemzeti Szinház elkésett megnyitása / a téli idény kezdetén / miatt el kellett állani a tervezett megnyitási ünnepségektől, amelyeken a nemzet tömegei részt vehettek volna. Nem kevésbé kívánatos volt a vidékről származó színházlátogatók tömegeinek