Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

A szőttanyagot gépi vagy kézi módszerrel nyomhatjuk. A színpadi textíliák nyomása szempontjából a gépi módszer nem jön esámitásba, mert nagy tóteleket és ezáltal egyúttal egy-egy minta nagy méterhosszát is igényelné. A nyomógép előkészítése és beállitása gyakran több időt vesz igénybe, mint maga a nyomás, ami által kis textilia-mennyiségnél a rentabilitása erőteljesen csökken. Hasonlóképpen a rézből készült nyoméhengerek elkészítése is időbelileg és gazdaságilag nagyon költséges. A kézi technikák közül, amelyeket iparilag és háziiaarilag alkalmaztak és, megőriztek,legfontosabbak a forma- és a filmnyomás. Közülük a formanyomás, amelyek tulajdonképpen a filmnyomás fiatalabb testvére, teljesitőképesebb, alkalmazhatÓbb és technikája megfelelőbb az ipari felhasználásra. A filmnyomás valóságban tulajdonképpen nem is igazi nyomás, mert a festéket a szőttanyagra sablonon keresztül dörzsöléssel viszik rá és nem nyomással. Már maga az elnevezés is helytelen és gyakran megtéveszti a laikust s ezáltal hamis képzeteket támaszt a filmnyomásról. Megjelölésünk a német "Filmdruck" kifejezés szószerinti forditása, amely elnevezés valószínűen onnan származott, hogy a filmnyomás e módjának alapját képező sablont túlnyomórészt fotokémiai eljárással, pozitiv pauzok, fóliák vagy filmek segítségével készítik. A sablon a filmnyomás technikájának döntő eszköze, amely belőle fejlődött ki. Ezért az e fajta nyomásnak annak idején erőszakolt elnevezése - a sablonnyomás - bizonyára kifejezőbb lenne. A filmnyomásnak a bölcsőjét már sok száz évvel ezelőtt Japánban megtalálhatjuk. Ott a textildiszités különféle primitiv módszereiből fejlődtek ki a mai technika alapelvei. A maihoz hasonló első japán sablonokat papirosból vágták, illetve nyírták ki és gyenge emberi hajhálóval erősitették össze, hogy a figurákat összetartsák. 1850-ben a lyoni selyemszövők hozták létre először Franciaországban az első nyomásokat, amelyeket ezzel a módszerrel készítettek, s amelyeket "Imprimés á la Lyonnaise

"-nek neveztek és ezzel megteremtették a filmnyomás ipari és háziipari kihasználásának alapját. 1870-ben azután Svájcból és Németországból is megérkeztek az első nyomások és 1900-ben az északamerikai Egye-