Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

5.ábra Vázlatrajzok annak érzékeltetésére, miképpen törlik el . visszhangot oldalfalak, vagy mennyezet-felületek az első sorokban közepén álló szinész például a példában emiitett diszletfelópités esetében képtelen volt visszhangot előidézni. Számos hangverseny- és színházteremben ismeretes tény, hogy az első nagyságrendű, tul nagy hangvisszaverődések éppen az első széksorokban okoznak hangelmosódást. Az 5»ábrán olyan példát mutatunk be, amely azt bizonyítja, hogy vízszintes elrendezésű mennyezet esetében /nagy mennyezetmagasságot feltételezve/ a most emiitett visszhang nemcsak az oldalfalakról, hanem a mennyezetről is kiindulhat. Célszerű ezért, ha a mennyezetet - legalábbis a szinpadnyiláshoz csatlakozó részen - emelkedő kivitelben készítjük el. /Ezt a megoldást az 5»ábrán, a jobboldali részen, szaggatott vonallal tüntetjük fel./ Ugyancsak hasznos megoldás, ha az oldalfalakat a portáltól kiindulva, tölcsérszerü megoldásban hátrafelé haladó irányban vezetjük. A 6.ábrán bemutatott vázlatrajz ujabb lehetőségre utal, amelynek segítségével jól szórt hangviszszaverést érhetünk el. A 6.ábra alsó részén bemutatjuk a proszcéniumnak mintegy két évszázados tradíciókon alapuló megoldását.Ebben az esetben a párosával felállított nagy oszlopok és a közöttük lévő páholyok gondoskodnak arról, nehogy egyszerű geometriai hangvisszaverődés jöhessen létre. A régi idők színházépítő mestereinek feljegyzéseiből tudjuk, hogy ezt az akusztikai előnyt már a XIX.század elején is jól ismerték. Igy tehát ezt az építészeti