Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

/éppen ugy,mint szemünk is/ másodpercenként csupán 20 rövid hangbenyomást tud elválasztva érzékelni, a visszhang csupán akkor jöhet létre, ha a visszavert hang által megtett kerülő ut legalább 1/20 másodperc futási időnek felél meg. 340/sec hangsebességet alapul véve az emiitett kerülő útnak /b+c - a/ legalább 17 méter hosszúnak kell lennie. A3« ábrán bemutatott 1. esetben tehát még akkor sem keletkezhet visszhang, ha a hallgató a hangforráshoz meglehetősen közel tartózkodik és ha az H

a" értéke kicsiny. Az ilyen visszhang mindenesetre csak akkor válik valóban hallhatóvá, ha a hallgató fülébe nem jutnak el rövidebb futási idejű egyéb visszaverődések. Ha a hallgató többféle, különféle futási idejű visszaverődést érzékel, akkor utánzengés keletkezik, amely bizonyos időtartamig nem zavar, sőt egyenesen kívánatos is. Mivel azonban a szinpad kialakításakor gyakran képződnek nagy hangelnyelő felületek, előfordulhat, hogy a szinpad mélyében felállított egyetlen hangvisszaverő felület visszhang-forrásként fejtheti ki hatását. A 4.ábrán gyakorlati példát mutatunk be arra vonatkozólag, miképpen jön létre a tervezők szándékától függetlenül is visszhang. Az ábrán a berlini Schiller Theater "ödipus" előadásának színpadképét mutatjuk be. Amint látjuk az ábrán, a kórus tagjai a proszcénium területén elhelyezkedve, hangvisszaverő fal előtt ültek. Magát a színpadot 15 méter mélységig épitették ki. Az a néző, aki a földszint első soraiban valamelyik oldalszéken ült, a vele szemben lévő oldalon elhelyezkedett kórus minden szavát zavarmentesen és kifogástalanul hallotta. Ha azonban az a kórus szólalt meg, amely a vele azonos oldalon helyezkedett el, azonnal hangvisszaadási zavarok keletkeztek. Az 5«ábrán feltüntettük a hang irányát arra a H-l nézőre vonatkoztatva, aki a második földszinti széksorban, annak baloldalán foglalt helyet az 1.beszélőtől mintegy 3 méter távolságban. Ez a hallgató a jobboldali proszcénium-diszlettől származó mintegy 22 méter uthosszusági visszhangot kapott. A szinház mélyében ez a jelenség igen gyorsan csökkent. A földszint hátulsó részén helyet foglaló H-2 néző esetében a hangnak mindössze 19 méter kerülőutat kellett megtennie. A földszint középső részében helyet foglaló nézők már semmiféle zavaróhatást nem érzékeltek, még akkor sem, ha az első sorokban /de azok köze-