Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

hangos szinpad tartományában vannak és mivel a szinpad tere mintegy átfedi a nézőtér akusztikai tulajdonságait. A második esetben, vagyis hangelnyelő szinpadi elemek alkalmazásakor, az első sorokban ülő nézők rendszerint jobb helyzetben vannak a távolabb ülőknél. Nagyobb távolságra ugyanis a halk beszéd- vagy zene-elemek alig érthetők, ezenkívül pedig az akusztikai körülmények gyakran már néhány hellyel távolabb is erős változást szenvedhetnek. Az első két példa során emiitett akusztikai tapasztalatokat minden műszaki szinpadi dolgozó jól ismeri, tekintet nélkül arra, vajon kis, vagy nagy színházaknál dolgozott-e. 3» Ezzel szemben viszont a legfeltűnőbb és a legfélelmetesebb jelenség, vagyis a visszhang, csak nagyobb színpadokon és ott is csupán bizonyos esetekben lép fel. Területileg csupán korlátozott, meghatározott helyeken hallható és ezek a helyek is változnak előadás közben. Gyakran nem az úgynevezett tiszta visszhangról van szó, amidőn az eredeti hang után időben késve éri el a néző fülét, hanem csupán egyszerű hangkeveredés következik be, amely "elkeni" az érthető beszédet. 4. Végezetül megemlítjük azt az általánosan ismert tényt, amidőn az akusztika a szinpadon meglehetősen kielégítő ugyan, ugyanakkor viszont a nézőtéren észlelt hang túlságosan gyenge. Ilyenkor hiányzik az akusztikai kapcsolat a nézőtér és a szinpad között. Ez különösen operaházaknál igen zavaró körülmény főleg akkor, ha az énekesek a zenekart rosszul hallják és viszont. Ha a fent felsorolt ismert jelenségek okait részleteiben közelebbről óhajtjuk megvilágítani, akkor először is feltételezzük, hogy a nézőtér akusztikai kiképzése kifogástalan. Sajnos, gyakran nem akarják ezt belátni és minden akusztikai hiba okát a nézőtér épitésmódjában keresik. Ha azonban az akusztikai körülmények egyik előadásról a másikra, sőt gyakran felvonásról-felvonásra erősen változnak, akkor a hiba oka csak a szinpad berendezésében kereshető, hiszen a nézőtéren időközben semmi sem változott. Korszerű színházakban a szinpad légtere rendszerint sokkal nagyobb, mint a nézőtéré. Legalább kétszeres nagyságot mindenkor alapul vehetünk, sőt gyakran a háromszoros légteret is eléri és a műszaki szempontból olyannyira fejlett színházaknál, mint amilyen