Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 1. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 1., Budapest, 1960)
Színpad és közönség
A tollak elkészítéséhez fehér, el nem színeződött és nem túlságosan lágy /nem nyírfa/, erős hosszanti szálú forgác3&zalag választandó ki. A forgácsot 8-10 cm-es hosszúságú darabokra kell felszabdalni. A 3-4 rétegben összerakott forgács szeleteket a szalag hosszában kis rojtokra kell felvágni, azonban nem végig,csak ugy, hogy maradjon szét nem vágott rész. A nyert rojtokat csövecske formában kell sodorni /vagy kia csomókba összeszedni/ és végüket a bal kéz tenyeréhez dörzsölni,miközben a jobb kéz tartja a rojt végét. Ennek következtében a rojt végei begöndörödnek és pelyhesek lesznek. Ilyenformán szükséges mennyiségű anyagot készítve hozzá lehet fogni a toll összeállításához. Az egyberakott, berojtozott szalag-darabokat szétszedik, fel nem vágott végüknél fogva kötegekbe összeszedik, és fehér cérnával vékony dróthoz kötözik. A drótot előzetesen el kell készíteni ugy, hogy a szükséges hoszszuságu darabokra felvágják. A rojtok készítésénél előzetesen figyelembe kell venni a strucctoll alakját, a toll végénél a rojt rövidebb és tövénél pedig hosszabb. Ennek megfelelően különböző hosszúságú forgács szalagokat kell előkészíteni. A teli összeállítását részletesen nem szükséges leírni, mert ez már ismeretes minden olyan színházi kellékes előtt, akik kellék-virágokat tudnak készíteni. A toll alakja, rajza és mérete tekintetében az élethűségre kell törekedni. E célból meg kell ismerkedni vagy a valódi strucctollal, vagy az illusztrációs anyaggal. Ha a toll szárának is látszania kell, akkor a következőképpen járunk el. A drótszárril -.e^ázer hosszabb szalagdarabot, hosszában ugy kell összecsavarni, hogy egyik végén vékonyabb és másik végén vastagabb szárat kapjunk. Az összeállított toll közepébe helyezik az ilyen szárat és néhány helyen tűbe fűzött fehér cérnával odaerősítik. Az összeállítás befejezése után elkezdik a végleges kikészítést. E célból ollóval levagdalják a feleslegesen kiálló részt és a rojtokat, a balkéz tenyeréhez vagy homok-vánkoson valamely sima kemény tárgy, például olló tompa végével begöndöri-