Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 1. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 1., Budapest, 1960)

Színpad és közönség

szin között helyezném el: a zenekar fölött magas fákból álló lugas lenne, a zenekar alatt esetleg pergola-lugas; a szinpad közvetlen közelében nagyobb terjedelmű medencét állítanék fel, ahol tutajok volnának a mozgó hangforrások vivői. Ezzel kapcsolatban érdekes megemlíteni azt is, hogyan jött Perret arra a gondolatra, hogy a párizsi Theatre des Champs Elysées-ben a színházterem akusztikai árnyalását megoldja. A parkban fülemülét hallgatott és az jutott eszébe, hogy a madár fütytye azért hangzik olyan jól, mert nincs szilárd boltozatba zárva, bár a fák alkottak számára ilyen boltozatot. A fák boltozata azonban az ágak között nyitott,ami által a hang terjedhet és irányitható. Mindezt azután alkalmazta betonváznak fa-betétes kombinációjával a teremben. A hangerősítőknek a Tóidon vagy állványokon való esetleges elhelyezése olyan elosztást igényel, hogy az egyes hangerősitők egymástól 32-40 m távolságra legyenek. Ha a karok mozgásban vannak, célszerű lenne, hogy a mikrofonok velük együtt mozogjanak. Jobb azonban ezt a technikai eszközt mellőzni, főként amig helyes keveréssel nem lehet elérni a közvetlen szabadtéri hallgatás természetességét. A szabadtéren sokkal jobban érvényesül, mint a zárt térségben az, amit a hang belső feszültségének nevezünk. Minden énekesnek más és más középső hangfekvése van. A látszólag azonos hangot minden hang más belső feszültséggel képezi - más színezéssel -, amilyen például a basszusnál a hang emelése, a szopránnál a hang mélyítése. A hallás érzésbeli összetevője szempontjából ez a feszültség igen fontos, bár ezt fizikailag megjelölni nem lehet. Ebből a feszültségből azonban kialakul az az érzés-perspektiva, amely a fogékony rendezőtől a karnak vízszintesen és magasságban helyes elhelyezését kívánja meg. Bizonyos jelentőséget nyer a szabadtéren az un. "födött hang" is; ez láthatatlan forrásból táplálkozó hang, amelyet közvetlenül a hang számára alkot valamilyen háttér, amelyből színezése néha kiválik. A rendező szabadtéri művészi munkája számára úgyszólván korlátlan lehetőségek vannak adva; természetesen, a zenei érzék hiányának veszélye szintén nagy.