Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 1. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 1., Budapest, 1960)

Színpad és közönség

tott aránylag kis kiadás már az első vidéki vendégjátékoknál megtérül, minthogy a díszleteket a helyszínre érkezés után nem kell bonyolult javításoknak aláv,etni. A díszleteket a maguk eredeti állapotában és minőségében csak abban az esetben lehet jól megőrizni, ha olyan a szerkesztésük, hogy alkalmasak a megőrzésre, szállításra, hordásra és a színpadon való felállításra. Állandóan szemmel kell tartanunk, hogy a diszletek főképen nem a színpadon, hanem a hordás, szállítás és a raktárban őrzés folyamán használódnak el. Ha egyik vagy másik dis zletrész alkalmasan vihető át a színpadról a tárolási helyre, ha ugyancsak alkalmasan helyezhető el a hosszabb távolságokra való szállításnál is, akkor ezzel csökken, sőt néha teljesen kiküszöbölődik az időelőtti elhasználódás lehetősége. Hem véletlen az, hogy a Moszkvai Müvészi-Szinház"Cseresznyéskert" előadásában szereplő "igen tisztelt" szekrényt, amelyet szétszedhetően oldottak meg, igen jól lehetett megőrizni. Félévszázados használata az ezer és egynéhány előadás során tökéletesen igazolja ezt az elvet. A Moszkvai Müvész-Szinház műhelyeinek egyik legrégibb dolgozója, G. Lopetin visszaemlékezik arra, hogy ennek a szekrénynek az elkészítésénél milyen nagy gondot fordítottak a szállítás és raktározás folyamán való épségbentartás követelményeire• K. Sz. Sztaniszlavszklj különös figyelmet forditott a hordozható bútorok szerkesztési formájára a vendégszereplésre szánt darabok kiállításának kidolgozásánál. I. Gremiszlavszkij, az érdemes művészeti munkás meséli, hogy amikor Szaniszlavszkij irányítása alatt ezt a rendszert kidolgozta, hogyan csinált olyan függönyöket, amelyekre az ajtó tökéletes benyomását keltő rámás falemezeket erősítettek. A színpadi kályhák ábrázolásához széles vászonra fehér viaszosvászon négyszögeket varrtak, vagy ra-i gasztottak rá és puha, vattával kibélelt szelelőt és kisajtót varrtak ré. A keretre vagy egyszerűen lécekre felfeszitett vászon a színpadon tökéletesen meggyőző kályhává változott. Érdekes eljárást alkalmaztak az oszlopok szerkesztésénél. Megcsinálták az oszlop alapját és a felső fa-korongot. A korongba erősítették az oszlop egész hosszán végigvonuló léc-gerincet. A lécet beleékelték az alapban elhelyezett nyilasba. Az alap és a felső korong között hengeralakuan összevarrt fehér anyag: gya-