MAGYAR SZÍNPAD 1907. április (10. évfolyam 89-118. sz.)

1907-04-20 / 108. szám

1907. április 162. 7 Budapesti színpadok. április 20. A Magyar Királyi Operaház ban ma este Az istenek alkonya, holnap, vasárnap a Hamlet szerepel a műsoron. Ez alkalommal fogja Sándor Erzsi először énekelni Ofélia sze repét. • A Nemzeti Színház-ban tegnap este a közönség nagy érdeklődése mellett és igen szép sikerrel került bemutatóra ifj. Wlassics Gyula Füst czimü színmüve, melynek szerzőjét a főszereplőkkel egjütt minden felvonás után sokszor hivla a lámpák elé a közönség. Ma este van az újdonság második előadása; holnap, vasárnap es'e Henry Bataille nagysikerű drámáját, a Naszinduló-X adják elő. • A Vígszínház- ban holnap, vasárnap, először kerül szinre délutáni előadásban a Salome, Wilde Oszkár szenzáczácziós tragédiája. A nagysikerű újdonság főszerepeit ezúttal is Góthné Kertész Ella, HarasAhy Hermin, Fenyvesi Emil, Góth Sándor és Szerémy Zoltán játszszák. A Salome után a Leánykérés-X, Csehov vígjátékát ismétlik. Este Az ördög, Molnár Ferencz vígjátéka kerül szinre Hegedűs Gyulával a czimszerepben. Magyar Színház- ban tegnap volt, természetesen zsúfolt ház előtt, A vig özvegy százötvenedik ünnepi előadása, mely különös nagy ünneplést hozott a czimszereplő Küry Klárának. Az előadást Pásztor Árpád pompás alkalmi játéka vezette be, mely nagyon tetszett. A vig özvegy mai és holnap esti előadása előtt is eljátsszák ezt a kedves alkalmi játékot is Küry Klára és Ráthonyi Ákos. Holnap, vasárnap délután is A vig özvegy kerül előadásra, szintén Küry Klárával. A Király szinház-ban holnap vasárnap este Fedák Sári a nagysikerű Tüskétózsá- ban lép fel, mely a jövő héten már jubiláló előadást fog megérni. A Várszínház-ban holnap, vasárnas este különösen érdekes előadásban lesz része a várbeli közönségnek: a Kitdlyszínházban vendégszereplő olasz gyermek-operatársulat rándul föl erre az estére és A szevillai borbély-X játssza el. Sr A kulisszák mögül. Bnaapest, április 20. „A velenczei kalmár" reprize. A Nemzeti Színház ban legközelebb nagyérdekességü kl sszikus repriz lesz Felelevenítésre kerül Shakespeaie drámája, A velenczei kalmár, melyet Somló Sándor igazgató ezúttal teljesen uj betanulással, uj díszletekkel es uj jelmezekkel adat elő. A felevenités nagy érdekességét még az is növelni fogja, hogy A velenczei kaimat ezúttal részben uj szczenirozással kerül előadásra. „A trafikosláay." A Vígszínház- ban serényen folynak a próbák a legközelebbi újdonságból : Flers és Caillavet Miquette et sa mére czimü háromfelvonásos vígjátékából. Az erény utjai, Az őrangyal és Site de Vergy szerzőinek legújabb müvét Molnár Ferencz fordította magyarra A trafikosláay czimmel. A czimszerepben fog a Vígszínház közönségének bemutatkozni a szinház uj szubrett-müvésznője: Kornai Berta, a ki egyik kedvencze a főváros színházi közönségének. A trafikosláay premierjét május hónapra tervezik. * Rott a Király színházban. A Kirdlyszinház utolsó újdonsága az idei szezónban, mint azt már jelentettük, Verő György nagy látványos revüje lesz, a Göre Gábor Budapesten czimü nyári darab, melyét Vető György Gárdonyi Géza népszerű Göre-történeteinek felhasználásával irt. Az előadás sok meglepetése és érdekessége közül kétségtelenül az egyik legnagyobb vonzóerejü meglepetés az lesz, hogy a nyári újdonság egyik főszerepét — egy fiatal lipótvárosi uracs szerepét — Rott Sándor, a „Folies Caprice" európai hirü kómikusa fogja játszani. A Budapesten általánosan közkedvelt kitűnő komikust már szerződtette erre a szerepre, melyet a szerző az ő számára irt, a Kitályszinház igazgatósága. Szinház! pletykák. Budapest, április 20 I. Az előimádkozó A húsvéti ünnepek alatt Abbáziában, a zsidó vendéglőben egy ismeretlen úriember üldögélt ebéd után és gondolataiba merülve, szívta a szivarját. Egyszerre eléje állt egy férfiú és arra kérte, vegyen részt a kis zsinagógában délután tartandó istentiszteleten, mert a hivők nem jelenhetnek meg az előirt számban. Egyúttal bemutatkozott és elmondta, hogy ő a voloscai hitközség elnöke. Megállapodtak és nyomban útnak is indultak a templom felé. Útközben az elnök elpanaszolta a szolgálatkész idegennek, h^gy előimádkozójuk is beteg és szeretné, ha elvégezné az ő feladatát. Az ismeretlen ur erre is készségesen nyilatkozott hajlandónak. Beléptek a templomba, az idegen ur magára öltötte a fehér imaköpenyt és az egész hitközség legnagyobb megelégedésére ellátta a beteg előimádkozó hivatalát. A mikor vége volt az istentiszteletnek, az elnök igy szólt az idegenhez : — Igen tisztelt uram! Hogy nem rabbi, azt tudom, mert vendéglőben levett kalappal ebédelt. Hivatásos előimádkozónak pedig túlságosan jól van öltözve. Ha tehát nem tolakodás kérdésem, kihez van szerencsém voltaképen? A mire eihangzott a meglepő válasz: — Faludi Gábor vagyok, a budapesti Vígszínház igazgatója! — Szinház I ? Vígszínház I ? — kiáltotta rémülten a hitközségi elnök és rohant el, hogy a zsinagógában uj — húsvétot rendezzenek... / II. Szerémy üzenete. A Vígszínház művészei közül a minap többen mulattak a Fészek-ben. Reggelig tartott a mulatság, az utolsó poharat hét óra tájban ürítette ki a vidám társaság s igy csak természetes, hogy nem igen lehetett a tiz órára kiirt próbán megjelenni. És csakugyan, a próbán az nap csak mérsékelt számban vettek részt és a hiányzók között volt Szerémy Zoltán is. A derék művész, hogy némiképen megnyugtassa a lelkiismeretét, ki akarta magát menteni a rendező előtt. Elhatározta azonban, hogy szenvedélyes puskás létére egyúttal megragadja az alkalmat és ha fel kel, elmegy valamelyik közeli vadászterületre szalonkázni. Megbízta hát a cselédet, menjen át a színházba és mondja meg a rendezőnek, hogy rosszul érzi magát, pihenőre van szüksége és ezért nem jöhet el a próbára. Holnap azonban már pontosan ott lesz. A cseléd megjelent a színpadon és igy tolmácsolta a művész üzenetét a rendező előtt: — Szerémy nagyságos üdvözletét küldi és üzeni, hogy nagyon beteg, de mihelyt visszatér a vadászatról, eljön a próbára 1 Figaro. A »Magyar Színpad« tárczája. Önéletrajzom. Irta: Fedék Sári. I. Természetesen ott kell kezdenem, hogy születtem Beregszászán, 18... ohó! — nem irom meg mikor. Egy művésznő mindig annyi éves, a hánynak látszik. Nos, hát, én annyi éves vagyok, a mennyi a Kukoricza Jancsi — volt. Azért irom, hogy „volt", mert hiszen már nem az. Hogy a kakas csipje meg, most látom, hogy megfogtam sajátmagamat, mert hiszen ha csak voltam a Kukoricza Jancsi, akkor már nem lehetek annyi éves, a mennyinek a színpadon látszom. Na hát, nem teketóriázom tovább, bevallom az éveimet. Én 36 éves vagyok, szerkesztő ur. Y, Ne t-:ssék megijedni! Ez nem sok. Egy művésznő akkor van csak igazán virágjában. Egy „czivil" leány 36 éves korában — vén lány. Mivel pedig én ebben a perczben nem vagyok színésznő, tehát ebben a perczben — vén lány vagyok. A ki nem akarja elhinni, hogy 36 éves vagyok, számítsa ki. 16 éves voltam, mikor fölmentem Pestre a sziniiskolába, 1897.J október 22-én; annak most tizedik éve. Szerintem a színpadon minden év kettőt számit. Azoknál különösen, a kik mindennap Játszanak. Tizedik éve, hogy a deszkákra léptem. Ez azt jelenti az | én szememhen, hogy huszadik éve. En tehát 36 éves leszek, szerkesztő ur. II. Nem voltam olyan gyerek, mint a többiek. Túlságosan el voltam kényeztetve, rendkívül rosszul tanultam. Az atyámra való tekintettel soha sem buktattak meg, pedig egész nyugodtan megtehették volna. De lélekben nagyom komoly voltam. Fogalmam nem volt arról, hogy olyat is lehet tenni, a mihez semmi kedve sincs valakinek. Az atyám félve őrzött mindentől, a mi nekem bánatot okozhatott volna, igy esett aztán, hogy tiz éves koromra egy elkapatott, rossz gyerek lettem. A kis lányok rendesen babákkal szoktak játszani. Ezt én soha sem tettem. Legfőbb mulatságom volt a szomszéd gyerekeket .lovaknak befogni és hajkurészni utczán, udvaron, kertben. Nagyon csintalan voltam. Háztetőkön, fák tetején és kerítéseken tanyáztam. A szomszédunk szilvafáinak ágai áthajoltak a mi kertünkbe. Mikor érni kezdett a gyümölcs, felmásztam az üvegház tetejére és a legpokolibb nyugalommal — loptam a szilvát. Egyszer azonban a Bálint szomszéd rajta csípett. — Megálljon, megmondom a nagyságos j urnák! Szamárfület mutattam neki: ez volt a felelet. ' De bizony Bálint a szavának állott és bepana! szolt, még pedig a jelenlétemben. Megijedtem. Mi lesz most? Mikor elmondta a panaszát, atyám azt kérdezte: — Sok szilvád van Bálint? — Nagyon sok, hála Istennek! — Na, hát akkor ne vedd el a kedvét, hadd lopja. Legfölebb megfizetem. Azután össze-vissza csókolt és szabad volt elhagynom a szobát. Ennek természetesen az lett a következése, hogy az atyám fáiról is mind leszedegettük a „czimborákkal" a baraczkot, körtét stb. Az anyám, a ki rendkívül szigorú volt hozzám mindig, még ma sem tudja ezeket. Talán még most is kikapnék tőle. Mert sokszor kikaptam. Olyankor mindig az atyámhoz mentem védelemért. Meg is védett mindig. Csak egyetlen egyszer nem. Szombati napon volt, jól emlékszem . . . Beregszászon nagyon sok a zsidó és szombaton estefelé ünneplőben sétálni szoktak. A czimboráim meg én — jómagam vollam a vezér — körülfogtunk egy csinos kis zsidógyereket, levettük az uj kalapját és bele tapostuk a sárba. A gyerek sirva rohant haza, elmondta az anyjának, az anyja rohant hozzánk, eljajgatta a keserűségét. Éppen akkor léptem be az előszobába, a mikor legjobban panaszkodott. Az anyám; iák sem kellett több, lekapta a gummicsövet a lélegző gépről — atyám orvos — és kegyetle[ nül megvert. Hiába mentem védelemért atyámhoz, ő is anyámnak adott igazat. Azóta nem vagyok én antiszemita . .. (Folytatása hétfői számunkban következik.)