MAGYAR SZÍNPAD 1907. március (10. évfolyam 60-88. sz.)

1907-03-23 / 82. szám

1907. márczius 16. 186 Budapesti színpadok. »I, márczius 23. A Magyar Királyi Operaház-ban hétfőn a bérlőkre való tekintettel A nürnbergi mesterdalnokck-at ismétlik meg bérletfolyamban Feinhals fellépésével. (Évi bérlet 51. szám, havi bérlet 15. szám.) A Feinhals-előadásra felemelt helyárak érvényesek, elővételi dij nélkül. Holnap ifjú Ábrányi Emil Monna Vanna czimü operáját adják elő. A Nemzeti Szinház-ban ma este kerül bemutatóra Koioda Pál Wesselényi czimü történeti drámája, melynek második előadása vasárnap, harmadik előadása pedig hétfőn lesz. # A Vigszinház-ban ma másodszor és utóijátra lép fel Duse Eleonóra a Roemersholm-ban. Holnap, vasárnap délután a Déryné ifiasszony, ! este pedig az oly hatalmas sikert aratott Salome kerül előadásra, a Micz báró-val együtt. Hétfőn dulután A tánczos regiment, este A tolvaj kerül szinre. * A Magyar Szinház-ban vasárnap és hétfőn a két ünnepnapon négyszer megy a A vig özvegy, mindkét napon délután éseste is a rendes helyárakkal. A délutáni előadásokra azonban elővételi dij nem jár. Mindez előadások iránt akkora az érdeklődés, hogy a jegyeket valósággal tömegesen viszik. A vig özvegy 125-ik előadása csütörtökön, márczius 28-án este lesz ugyancsak Küry Klárával a fő női szerepben, a ki addig is valamennyi előadáson részt vesz. Az attasé szerepét holnap Horváth Kálmán fogja játszani. * A Királyszinház-ban ma este kerül bemutatóra Martos Ferencz és Jacobi Viktor Tüskerózsa czimü operettje, mely Fedák Sárival a kettős női főszerepben, ezentúl állandóan betölti a szinház műsorát. m A Népszínház-ban holnap, vasárnap Blaha Lujza lép fel A gyimesi vadvirág-ban. Április 1-én tartja a Népszínház személyzete utolsó előadását s azután még egy hangverseny-előadásra megnyílnak a Népszínház kapui ünnep utáni kedden, április 2-án a „Dunántuli Közművelődési Egyesület" javára rendkívül gazdag és valtozatos müsoru hangverseny lesz a Népszínházban, melyre már most jegyek kaphatók rendes helyátak mellett. A kulisszák mögül. Budapest, márczius 23. Két újdonság. — Szerzők a darabjukról. — I. „Wesselényi". — A „Nemzeti Szinház" mai premierjéhez. — Az 1905. év elején fogadta el a Nemzeti Szinház Wesselényi Miklósról irt darabomat. Ha akkor mindjárt, a februári választások után adták volna elő, az ország közhangulatát fejezte volna ki, mely akkor ujjongó mámor és rendületlen bizalom volt. Azonban csak 1905. őszén kezdtek rá készülni. Közbejött akadályok miatt elmaradt a bemutató. A magyar történelem az utóbbi századokban csupa ismétlődés. A Wesselényi első két felvonása czélzatosság nélkül is az imént lefolyt politikai korszak hü ábrázolása. Harmadik felvonása a nemzeti ügy diadalát eleveníti meg. Sajnos, mostanában oly áramlatok keletkeztek, melyek a történelmi drámát és a hazafias költészetet az ócskaságok lomtárába kívánják vetni. A hazafi szót kettős ff-cI és egv y-al irják ... &

y Mégsem bánt az a véletlen, hogy a darabomat nem a hazafias lelkesülés, hanem a visszahatás időszakában adja elő a Nemzeti Szinház. Hisz nem politikai, de egyesegyedül művészi czélok vezetnek. Álhatatosan vallom az én legkedvesebb lírikusommal, Müsset Alfréddal : .La politique, hélas! Voilá notre misére, Mes meilleurs ennemisme conseillent d'en faire. Étre rouge ee soir, blanc demain. ma fol non A mi darabom irása lelkesített, nem politikai czélzat volt, hanem a hősöm maga. Az a Wesselényi Miklós, kit ellensége, II. József császár „a felvilágosodott XVIII. század Götz von Berlichingenjének" nevezett el; a tisztában látók és az igazságosabban ítélők azonban felismerték, hogy korának „Pigmeuszai közt ő volt az egyetlen Gigász". Én a nemzet két nagy szabadsághőse: Rákóczi Ferencz és Kossuth Lajos közé Wesselényi Miklóst helyezem. A kinek alkotmányos küzdelmei nem tragikummal, de fényes diadallal végződtek. Koroda Pál. II. „Tüskerózsa." — A »Király színházi mai premierjéhez. — 1. Ennek a darabnak előzményei reám nézve kedves emlékekkel fűződnek egybe. Erdélynek egyik leggyönyörűbb zugában, erdők mélyén, a nyár legszebb napjaiban érkezett hozzám Fedák Sári, tüsszögő auto-jával és autorjával: Jacobi-val, a kivel már egy közös megrázkódtatáson („Legvitézebb huszár") tavaly átestünk. Ott, együtt beszéltük meg, hogy minő színdarabot irjunk a művésznőnek az idei szezónjára. A Jókai bűvös fantáziájából kiragadott festői leány-alak, Az istenhegyi székely leány Lónája és Szendiléje mindnyájunknak hamarosan igy megtetszett, mi egyszeribe készen lettünk a jelenetezéssel is, mire leszállt az alkonyat, az első keringő dallama is fölcsendült a rémesen rossz zongorán. Janovics Jenővel, a kolozsvári szinház direktorával, négyen ültünk az eldugott kis fürdőhely kurszalón-ná kinevezett fa-bódéjában, a mikor Fedák Sári elkezdte dúdolni a darab melódiáinak első-szülöttét: az „aranyhajú királyleány "-t. A mikor befejezte, taps hangzott fel kívülről. Minden irányból a szoba köré sereglettek a kedves, kíváncsi nyaraló vendégek, hogy meglessék az alkotás lázában vajúdó társaságot. Az első számnak tehát — Erdélyben, nyáron — sikere volt Azóta sok minden történt. . . Lesz-e sikere, nemcsak az első számnak, nemcsak Erdélyben, nemcsak nyáron — ez az a kérdés, melyre most magam is szeretném tudni a választ. Martos Ferencz. 2. Magam sem tudom, hogy történt, de tény, hogy Marios Ferenczcze! el tudtam hitetni, hogy szép zenét fogok irni, ha operett-szöveget ad, ugy hogy megírta nekem a Tüskerózsá-t. Nem szeretném, ha ma este kiderülne, hogy inkább meggyőzően érvelő szónok vagyok, mint jó zeneszerző. Fájdalom ezt a kérdést most igazán kizárólag a zene minősége dönti el, mert a szokásos „mentő-körülményekre" ezúttal nem hivatkozhatom. A Királyszinház, a melynek közönsége elé most lépek először, valóban fáradhatatlan gonddal, szeretettel és találékonysággal hozza szinre a Tüskerózsá-t. Az operett-színpad legkiválóbb ékességei játsszák a főszerepeket: Fedák Sári, a ki végtelen hálára kötelez nemcsak azért, mert ismert és sokszor méltányolt nagy művészetével segiti szerzőit, hanem azért is, mert abban a kitüntetésben részesit, hogy ebben az egy darabunkban két szerepet játszik el, Ötvös Gitta tánezol és énekel, Sziklai, Németh, Rátkai és Körmendi: egyik ötletesebb és mulatságosabb a másiknál. És most jön a Királyszinház zeneszerzőinek féltett gyengéje: Környei Béla. Előkelő művészete, gyönyörű férfias hangja, a zeneszerzőknek ezt a gyengéjét legfőbb erősségévé teszik. Maithon Géza, a fiatal temperamentumos karmester, a zenekar minden csinját-binját ismeri és biztos kézzel vezeti az előadást.* A Tüskerózsa zenéje már egyszer, nyáron átjárta fél Magyarországot és Erdélyt. Szovátán kezdtem el a kompozicziót és Budapesten fejeztem be. Boldog volnék, ha ezt az utat most visszafelé: a Királyszinház-ból Szovátára tenné meg a muzsika — a nagy nyilvánosság közreműködésével. Jacobi Viktor. Színházi pletykák. Budapest, márczius 23. Az igazi művészet. — Bagó és a Kossuth-nóta. — A minap vendégszerepelt Miskolczon a János vitéz-ben egy budapesti művész, a ki a következő kis szinész-karakterisztikumot hozta magával erről a szereplésről. János vitézből a darab végén tudvalévően tündérkirály lesz. Mint ilyen, rászól egykori huszár-bajtársára, Bagóra: — No mit kívánsz? Mindent megadok. Bagó szerény. Csak a furulyáját kéri tőle. Azzal aztán szomorúan elmegy. A próbán Bagó személyesitője megkérte a vendégművészt: — Kérem, itt majd tartson szünetet. Egy nagyszerű rögtönzés jutott eszembe. — Micsoda? — Azt nem árulom el. De hogy olyan tapsot kapok, hogy leszakad a karzat, az biztos. Eljött az előadás estéje s a tündérkirály megkérdezte Bagótól: — No mit kívánsz? Mindent megadok. — A furulyádat, — szól Bagó. Itt jött a szünet. Bagó int, hogy most jön a rögtönzés. Azzal megszólal: — Még egy kérésem van. — Nos? — Engedd meg, — mondja reszkető hangon — hogy ezen a furulyán ne csak a te nótádat fújjam el, hanem azt a dalt is, a mely minden magyar ember szivéhez van nőve, hogy: Kossuth Lajos azt üzente. . . Azzal kirohant, várva a tapsot. De nem tapsolt senki. A közönség nem szereti, ha ilyen czélokra használják fel a szivéhez nőtt nótát. Egy tenyér se mozdult. Előadás után találkoznak. — Nos, — mondja a vendégművész — hát hol maradt a taps? A másik búnak eresztett]fejjel, kétségbe-, esetten ül a sarokban. Elkeseredve felel: — Hagyja el, barátom. Ezeknek nem érdemes igazi müvészeiet csinálni. . . T. Színházi élet. Budapest, márczius 23. Duse a magánéletben. — A művésznő mai fellépéséhez a Vígszínházban. — II. Duse Eleonórának, a ki ma este Rosmersholm-ban búcsúzik a Vigszinház közönségétől, tudvalevőleg leánya is van, egyetlen gyermeke, a kiről valamikor sürün írtak az újságok, de pár év óta semmi hir sem hallatszik róla. A leánya ez idő szerint huszonnégy esztendős és állandóan Londonban él. Anya és leánya csak igen ritkán látják egymást Duse hivatása hozta magával, hogy a gyermekét idegen embereknek kellett nevelni. Mert a mikor még nem volt világhirü művésznő, akkor is állandó vándoréletet élt, mert hiszen tudvalevő, hogy Olaszországban nincsen állandó szinház sehol. A mikor Duse-nak még kisebb gázsija volt, a leányát szerény polgáremberek nevelték; később aztán egy világhirü nevelőintézetbe adta, a hol elsőrangú nevelésben részesítették. Anya és leánya között szinte természetszerűen nincs is valami túlságosan benső viszony. Anyagilag mindig a legnagyobb bőkezűséggel támogatta gyermekét. Ha a leányról volt szó, Dustf-nál mindig teljesen mellékes szerepet játszott a pénzkérdés. Csak kérnie kellett és megkapot