MAGYAR SZÍNPAD 1907. január (10. évfolyam 1-31. sz.)

1907-01-10 / 10. szám

1907. január 12

. F.L KIR. OPERAHAZ. »A csavargó és a királyleány« szövege. Királyi udvar. Aranytrónusán a király, mellette leánya, köröttük az udvari nép, előttük Pailagómia herczegének követsége. A követség azért jön, hogy a herczeg számára megkérje a királyleány kezét. A herczeg különben maga is a követség tagjai között van álruhában, dalnoknak öltözve. Trombita harsogás előzi meg a követ szavait s aztán elmondja küldetése czélját, nászajándékul gyönyörű rózsabokrot nyújt át. A jelenlevőkön örvendő meglepetés ut át. A herczeg még egy ajándékot küld: szivének szülöttét, egy dalt, melyet ő szerzett s most az általa küldött dalnok ád elő. Az álruhás herczeg előáll és e nekeli a dalt. Maga a király is meg.

an hatva s kész örömmel adja áldásával éányát, de hallani akarja a csillagjóst, lesz-e szerencse a frigyen ? Az ilyesfélére eló nem készült csillagjós zavartan lép elő, de aztán összeszdi magát és sejtelmes ünnepélyességgel irtóztató ürességeket mond, melyeknek végeredményet ez : »minden jó, a vége*. Ezt aztán magyarázhatja kiki a maga tetszése szerint. A követ s a herczeg örülnek már, hajh, de a királyleány pattogó, hetyke szavakkal, ugyancsak alaposan kikosarazza őket. Szegény király nagy zavarban van. Bocsánatkérő szavakat hebeg, aztán ő is jobbnak látja, ha elmegy. A második jelenetben egyik udvarhölgy a másik után jön elő, végre maga a gőgös kiralylenáy. Mit csináljanak ? A sétát már unják. Játszanak valamit. Jó lesz szembekötősdi. Javában mulatnak, mikor kívülről sipláda visitó hangja hallatszik be a menuettoba. Mi az ? Mi az ? Bábjátékos ! Be kell hivni! Kondor hajú, csinos csavargó babaszinházat toll be kordéján. A királyleány parancsára kezdődik az előadás. Előbb a csavargó elmagyarázza, mily csodás látnivalókat fog mutogatni. Erre kezdődik a babatragédia: Phyllis Philidort, ki őt csókkal költi, pofonnal üzi el. Philidor vérző szivvel megy. Jön Pulcinello s mókáival meghódítja Phyllist. Visszajő aztán a bosszuszomjas pásztor, a két vetélytárs harczra kél. Agyonütik egymást, A mit sem sejtő Phyllis, mikor udvarlóinak roncsait meglátja, ijedtébenlfszörnyet hal. Morál Vigyázz leány, mert a ki érző szivvel játszik, legtöbbször pórul jár. A királyleány és hölgyei el vannak ragadtatva. Ezt a bábszínházat meg kell szerezni. A bábjátékos, az álruhás herczeg hajlandó is^eladni, ha a királyleány száz csókot ád érte. Ez első, pillanatban fölháborodással utasítja vissza az ajánlatot. Tudd meg, én királyleány vagyok. A csavargó nem bánja, de ő másként nem alkuszik. Fölajánlja ekkor a királyleány udvarhölgyeit, a kik örömmel adnák a csinos fiúnak a száz csókot, de a csavargó hallani sem akar cseréről, legföljebb ráadásul fogadná el egyiknekmásiknak a csókját. Végre is a királyleány oda megy a kordéja szélére telepedett csavargóhoz, két kezét hátratéve, csókra nyújtja ajakát. Az udvarhölgyek szétterjesztett ruhákkal körülfogják őket s számlálják a czuppanó csókokat. A csavargó méltatlankodik, hogy megcsalták a csókok olvasásában Ismétléskor pedig szegény királyleány sajnálkozik, hogy belement a veszedelmes alkuba, de most már mindegy: essünk tul hamar rajta. E közben aztán belemelegszenek a csókolódzásba, az udvarhölgyek meg belezavarodnak a számlálásba, ugy hogy észre sem veszik, hogy a király jön egész kíséretével. A király megbotránloz'k és kitag-dja, kitaszítja leányát. Szegény királyleány mentegetni akarja magát, de mentegető szavait nem hallgatja meg senki. Dühösen, méltatlankodva távozik mindenki, csak ő, meg a bábjátékos maradnak a kastély előtt. A csavargó leveti álruháját s a királyleány előtt a herczeg áll. Amit kőszivüségedért eddig szenvedtél, az nem elé<? büntetés, az igazit most kapod tőlem. A ki tégH oly igazán, tiszta szivvel szeretett, csuful kir-myoltad s egy jöttment kóczos czigánygyerekp' holmi rongyos bábjátékért százszor is megokoltál. Ezért most már nem kellesz nekem. Sz^cény királyleány egyedül marad elhagyatva mindenkitől. Elénekli panaszos dalát. Letép a megvetett bokorról egy rózsát és megcsókolja. A portás becsukja volt úrnője mögött a kaput. A függöny lassan leereszkedik. A „Psyche" szövege. Első felvonás. I. kép. Aphrodité-nek, a szépség istennőjének szentelt liget. Leányok és ifjak virággal ékesített kosarakkal a fejükön, vagy kezeikben áldoznak az istennőnek Ünnepi hangok között jön Psyche királyleány. O is Aphroditének akar áldozni. Alig, hogy meg átják az ifjak és leányok: valamennyien ő feléje fordulnak. Senki sem törődik többé Aphroditével Ö hiába ellenkezik, a nép tánczolva veszi körül, fölemeli s uj istennőnek kiáltja ki. Néhány fiatal ember az istennő szobrához törtet, hogy lerombolja Csoda történik. Villámlás és mennydörgés között életre kell a szobor s Aphrodite megjelenik az eszeveszett, romboló kedvű tömegben. Bosszújának első sugara Psychét, vetélytársát találja. Szörnyeteget varázsol elő, mely hízelegve közeledik a királyleány felé. Ez iszonyodva hátrál. Gúnyos nevetéssel fordul el a tömeg Psychétől; Psyche irtózattal menekül. Ekkor Aphrodite a fiát, Erőst hivja, a ki mindenható az emberi szivek fölött. Eros felhőkocsin megjelenik és a mint Psychét megpillantja, kiejti kezéből az átkos nyilat, s ő maga gyulád szerelemre a halandó nő iránt. Eros magához emeli Psychét s eltűnik vele az ég magas régióiban, mig Aphrodite dühében és szégyenében összerogy. Második felvonás. Második kép. Eros felhőfogata megérkezik; Psyche leszáll, mig Eros tovább hajtat Psyche kérdőleg néz körül. Kis lidérczfény tánczolja körül, ő űzőbe veszi, de minél tovább kergeti, annál több lidérczfény lángol föl. Psyche elfáradva, a kut mellett levő padra rogy. A lidérczfények eltűnnek. Halk léptekkel jön Eros. Szerelmesét keresi és szenderegve találja. Leteszi nyilát és iját, szárnyáról rózsát vesz le s azt Psyche ölébe dobja, mire egy egész bokor rózsa veszi körül a királyleányt. Eros fölébe hajlik, hogy megcsókolja s a mint j ajkait megérinti, fölkelti a liliomleányokat az oszlopos folyosókon. Psyche fölkel, megtapogatja szemeit. Álom volt-e, vagy kedves valóság? Elhozza „Eros fáklyáját" s fényénél fölismeri a nyilat és ijat, melyek lábinál hevertek. Reszketve emeli föl a fáklyát s megismeri a szunnyadóban Erőst, a szerelem istenét. Égő boldogsággal zárja le szemeit. Kezeiből kiesik a nyil, a melyet az elébb fölemelt; az égő fáklyából, melyet reszkető jobbja tart, egy forró csöpp Eros vállára esik Kagyló kocsijában siet föl Aphrodite tenger alatti palotájából: oda akarja vinni Erőst, hogy a hűs hullámok gyógyítsák meg sebét. Psyche vad kétségbeeséssel borul Erosra, de az istennő egy intésére karjai erőtlenül hullanak le. Eros és Aphrodite a tengerben tűnnek el. Haimadik kép. Az ut jobbfelőli kijárásánál nyugszik Psyche. A komor révész: Charon, közeledik hozzá. Psyche rászáll a csolnakra és átkelnek a sötét hullámo kon. Psyche belép a halál kapuján. Negyedik kép. Az árnyak mezején. Elmélázva jő Psyche. Most kinyiinak a czipruságak s a boldog szellemek csoportja lép előre. Psyche fölpillant, de nem láthatja a boldog arczát. Tovább megy, Hekate trónjáig, leborul Hekate trónja előtt. Hekate, a ki maga is érezte a szépség átkát, részvétet érez s fátyolt ad neki, a mely láthatatlannná teszi. Így menekül meg Psyche a halál hatalmából, mert az csak azokon uralkodik, a kik arczát meglátják. Hekate fölemelkedik trónjáról, a melynek helyén lépcső emelkedik, mely a felvilágba vezet. A mint Psyche az első fokra lép, két kisérő áll mellé: a „Szívfájdalom" és a „Vágyakozás". Ezek kötik össze a halált az élettel. Lassan lebegnek -Psychével a lépcsőn fölfelé, mig a boldogok lelkei búcsút intenek. Harmadik felvonás. Ölödik kép Szerelem nélkül van a világ, mert Eros a távoli tenger mélyén keres gyógyulást. Az emberek veszekednek, czivakodnak. A pörlekedő tömegbe odalép Psiche és azok, a kik azelőtt királynőnek választották, most fenyegetik, mert minden földi baj okozóját látják benne. Most reá rohannak, a mikor egy nagy csapat arany pók lepi el a döhöngőket és védő köpenyt térit a királyleány vállaira. Psyche térdre omlik és fohászkodik. Az égő piros tengerből fölmerül Aurora tüzes lovak által vont napkocsiján, lábainál Eros pihen, kigyógyultan sebeiből. Boldogan kel föl Psyche, örvendve siet Eroshoz, a ki a hajnal diadalfényében hevesen szorítja keblére szerelmesét. A felhőkben Zeus jelenik meg és igy szól Psychéhez: „Isteni vagy, mert ellentállottál a halálnak". Hatodik kép: Az isteni menyegző. Zeus, kit istennők és istenek környeznek, jelt ad és erre kigyúlnak a lakodalmi lángok. Dionysos közeledik vidám kíséretével. Ganymed és csapatja által nektárt és ambroziát adat a vendégeknek. A serlegek összecsengenek Eros és Psyche dicséretére, kiket Hymen egyesitett. Chloris, a virágok istennője, megkoszorúzza őket, Fortuna pedig örök boldogságot ad nekik. Jönnek a Grácziák, kikhez csatlakozik a kilencz Múzsa. Leszáll Apollo is, lantot ragad s Eros és Psyche dicséretére dythyrambust zeng, melyet valamennyien vele énekelnek. NEMZETI SZÍNHÁZ. »Tartufe* szövege. I. felvonás. Orgon házába befészkelte magát az álszenteskedő Tartufe. Szegénységéből emelte a jómódba Orgon, a kit teljesen hatalmába ejtett örökös prédikálásával, csak benne bizik és egész családját elhanyagolja. Neje, Elmira és gyermekei: Damis és Marianna és sógora, Kleant tisztán látják Tartufe szereplését de Orgon teljesen vak és bizó ez álszenteskedő baráttal szemben. Noha Valérnak elígérte leányának, Máriának kezét. Tartufe befolyására már ingadozik és sógorónak, Kleantnak már habozó választ ad ez ügyben. II. felvonás. Orgon beszél leányával, Mariannával és rábeszéli: nyújtsa kezét Tartufenek, a kit ő kiszemelt férjéül Valér helyett. Marianna nem mer atyjának ellentmondani és ekkor Dorina, a derék, jólelkű és kotnyeles cseléd veszi kezébe a szerelmesek dolgát. Valér jő és egy kis duzzogás után kibékül szerelmesével, Dorina közvetítésével; Dorina közli velük tervét: legjobb lesz, ha Marianna színleg beleegyezik atyja tervébe és aztán mindnyájan azon lesznek, hogy ezt a házasságot huzzákhalaszszák, majd végleg meghiúsítsák. III. felvonás. Elmira hivatja Tartufe-öt, hogy lebeszélje házassági tervéről. Tarttife szerelmi vallomást tesz Elmirának, melyet egy fülkéből Damis végighallgat. Damis elójő rejtekéből és az éppen érkező Orgonnak elmondja, mint üldözte Tartufe nejét szerelmével. Orgon nem hisz fiának, sőt mikor gyalázza Tartufe-öt, elűzi házából. Tartufetől még ő kér bocsánatot és elhatározza, hogy minden vagyona örökösévé őt teszi. Viszi magával az álszenteskedő, gaz barátot, hogy megírja az okiratot. IV. felvonás. Orgont nem tudja családja más elhatározásra birni, mindenáron ragaszkodik ahhoz, hogy Tartufe, a kire már egész vagyonát átruházta, nőül vegye leányát. Ekkor Elmira elbujtatja férjét az asztal alá, elhivatja Tartufe öt, véle nyájasan bánik, mire az újból ostromolni kezdi szerelmi ajánlataival. Orgon szemeiről lehull a hályog, leszidja Tartufe öt és kiutasítja házából. Igen ám, de a ház most már a Tartufe tulajdona és az álszenteskedő barát azzal távozik, hogy érvényt fog szerezni jogainak. V. felvonás. Tartufe bírói vegyészt küldet Orgonnak, mely szerint azonnal el kell hagynia családjával együtt, házát. Sőt a fejedelemnél is bevádolja Orgont, mert egy külföldi» menekült irományait rejtegette. Orgon menekülni akar, Valér segítségével, de az ajtóban elfogja őt Tarfufe egy rendőrrel. Az utolsó perczben a rendőr Tartufe-öt fogja el, mert • fejedelem éles szemmel áüátta a cselszövényt és Tartufe gonoszságát és őt záratja börtönbe. Orgon visszanyeri szabadságát és birtokait és leányát szívesen adja Valérhoz. Naponta Koczó Antal hangversenyez a Földesy kávéházban Erzsébet-körut 44. (Royal Szállodával szemközt) tányérozás nélkül. Pnlnári árak Eiőueiő családok roiydrl crait. találkozó helye. Illtknwloe 6c UÍP7I mübuíor-aszlalosok és modern lakberendező V., lUlAUVluO öb fdWI Kemniczer-utcza 31. Háló cs ebédlő berendezemk készen is kaphatók. Leveíezólaponi meghívásra azonnalmefjelennek. Sxinhái&ib&D előadott dalek és zenedarabok Gramofonra és Phonogvafva ^«t« Sternberg hangsseryj árába