MAGYAR SZÍNPAD 1906. november (9. évfolyam 303-332. sz.)

1906-11-07 / 309. szám

1906. november 7. Budapesti színpadok. Bedapeel, november 7. A Magyar Királyi Operaház-ban holnap, Csütörtökön Trisztán és Izolde kerül előadásra, ez az előadás fél hét órakor kezdődik. Pénteken, szombaton és vasárnap Puccini dalmüvei kerülnek egymásután előadásra. Pénteken a Bohémélet, szombaton a Pillangó kisasszony és vasárnap a Tosca. A Nemzeti Szinház-ban ma este Kemechey Jenő és Malonyay Dezső szinmüve, A föld kerül előadásra. Csütörtökön Porzsolt Kálmán darabját, Az asszony-1 adják, pénteken Moliére: Tudós nők czimü vígjátékának lesz a felelevenítése, szombatra Rákosi Jenő 5 felvonásos színmüvének, a Szetelem iskoláj á-nak lesz 23-ik előadása. Vasárnap este Rostand drámája, a Cyrano de Bergerac van műsoron. Vasárnap délután pedig a Kaméliás hölgy kerül előadásra. • A Vígszínház- ban csütörtökön és pénteken lép fel Brandes Marthe, a franczia szinészet egyik legnagyobb művésznője, a ki először jelenik meg közönségünk előtt. Csütörtökön Dominiquet játssza Porto-Riche Le Passé (A mult) czimü darabjában, pénteken pedig Dumas Franciilon- ját adja. Porto-Riche darabjában Brandes kisasszony Brienne Dominique szerepét játssza, partnerje pedig Prieur Frangois szerepében Rousselle Henry lesz. Közreműködnek még Marie Marciily és Marie-Laure, továbbá André-Hall, Bourdel, Gournacés Alerme. A Vígszínház heti műsorát egyébként a szinház nagy sikerrel bemutatott újdonsága: A tökéletes feleség dominálja. Pinero darabját szerdán, szombaton és vasárnap ismétlik. A Magyar Szinház-ban ma este kerül bemutatóra Thury Zoltán, Heltai Jenő és Jacobi Viktor tündéries színjátéka: A tengerszem tündére, mely betölti a hét műsorát. Vasárnap délután A milliárdos kisasszony kerül előadásra. A Királyszinház e heti műsora még négy Pálmay-föllépést hirdet. Ma és szombaton az állandóan telt házat vonzó Szép Ilonká-ban mint Mátyás szerepel a diva, másik két föllépése pedig különös művészeti érdekességet igér. A gerolsteini nagyherczegnő-t, ezt a régebben kreált hires szerepét fogja eljátszani Pálmay lika, a mely annak idején hosszú ideig eseménye és fő vonzó ereje volt a fővárosi szinházi életnek. Pálmay Ilka mellett, ki a nagyherczegnő szerepét az eredeti alakjában énekli és játssza, Németh, Környei és Papp Miska személyesitik a főbb szerepeket. Uj alakításának első estéje péntekre esik s már most igen nagy elővétel mutatja a közönség rendkivüli érdeklődését. — A „Rákóczi", Bakonyi Károly uj daljátéka, — a mely még e hóban bemutatóra kerül a Királyszinház színpadán — a nagy fejedelem életének nem csak egyik nevezetesebb epizódját, hanem annak egészét viszi a közönség elé. — Az első fölvonás Rákóczi nagy elhatározását, a magyarokkoz pártolását adja, a második a hadi dicsősége tetőpontján álló hőst a nagyszombati csatában, a harmadik pedig a vesztest, a legyőzöttet mutatja be, a gyászos végű trencséni csatában, mig a negyedik fölvonásban a Lengyelországba menekülő Rákóczi alakja áll a néző előtt. A daljáték muzsikája, amely Kacsóh Pongrácnak első nagy alkotásához mindenben méltó müve, egész sereg szebbnél-szebb magyar nótából áll, amelyeknek külön érdekessége, hogy az akkori idők hires alakjának: a tárogatósnak ajkára és hangszerére adta őket Ezt a tárogatőst Papp Mihály játszsza. A Rákóczi erős drámai helyzeteit vidám jelenések derítik föl, amelyeket Szentgyörgyi Lenke és Sziklai Kornél játszanak. A Népszínház- ban Rajna és Czobor Rab Mátyás czimü daljátékára estéről-estére zsúfolásig megtelik a nézőtér. Az újdonság, Fedák Sárival, természetesen a hét minden estéjén szinrekerűl. Csütörtök délután Dobó Katicza, vasárnap délután a Kuruczfurfang kerül előadásra, Blaha Lujza fellépésével. A kulisszák mögül. Budapost, november 7. „A tengerszem tündére". — A .Magyar Színház" mai premierjéhez. — I. A szövegről. Az a tündérmese, a melyet a Magyar Szinház közönsége ma este látni fog, utolsó munkája Thury Zoltánnak. A Magyar Szinház kérésére vállalta, hogy a Szent Anna-tó gyönyörű legendájából színdarabot ir. Nem szívesen tette. Büszke, sőt gőgös iró volt, a ki irtózott attól, hogy hozzányúljon valamihez, a mit nem ő talált ki; még akkor is, ha ez a valami a nép ajkán élő mese: olyan kincs, a melyet mindenki szabadon értékesíthet. Már csak azért is vonakodott a dologtól, mert Jókai Mór olyan csodaszépen megirta ezt a legendát, hogy ezt újra más formába önteni: szinte szentségtörésnek látta. Az, a mi másoknak könyebbség lett volna, a mi másoknál a munka háromnegyed részének a megtakarítását jelentené: a kész mese, a tökéletesen megrajzolt alakok, az bénitotta meg legjobban Thuty-{. De mialatt vonakodott, habozott és tépelődött, megszerette a thémát. >Nem is lehetett ez másként. Ennek a mesének a szépségei csábítanak mindenkit, a ki poéta. Hogy Thury az volt, azt Írásainak minden ismerője tudja. És már betegen, a halállal lelkében megirta A tengerszem tündéré-\. Megirta nemes művészettel és előkelő egyszerűséggel, szinte szándékosan kerülve minden zajosabb hatást, minden rikítóbb szint, minden hangosabb szót, a mely a mese sejtelmes, titokzatos világából kivált volna. Ugy érezte, hogy itt nem a tündéries látványosságoknak kell hatniok, hanem annak a meleg poézisnek, a mely e mese minden részecskéjéből kiárad. Nem élt a bőségesen kínálkozó szinpadi trükkökkel, az ő meséje mindvégig naiv, bájos és megható dajkamese, a melyet halk, letompított hangon mondanak el a kályha mellett. Én reám igy hatott ez a darab, a melynek varázsa alól nem birtam szabadulni. Nem is kritikát írok róla, hanem egyéni impressziókat. Az a pár jelentéktelen versecske, a melyet Thury Zoltán kérésére a darabba ékeltem, nem kormányozhatja é darab sorsát se jobbra, se balra. Ebből a darabból csak a Thury Zoltán költészete szól a közönséghez. Hiszem, hogy az előadás estéjén a közönség meghatottsággal és szeretettel fog az erős és finom iróra gondolni, a ki már nem érhette meg darabjának első előadását. A tapsok nem hallatszanak el a sirba. De vannak halottak, a kiknek ez nem is fontos. Azok, a kik nyugodtan haltak meg, mert érezték, hogy maradt utánuk valami szép. Thury Zoltán igy halt meg. Heltai Jenő. • II. A zenéről. A tengerszem tündéré-nek zenéjéhez — ugy érzem — kell néhány kisérő sort irnom. Ez a muzsika nem czéloz önálló zenei hatásokat, tisztán a szinpadi szituácziót, vagy még inkább hangulatot szolgálja. Ezért ezúttal, — hogy képletesen fejezzem ki magam — inkább színekke

l, mint vonalakkal dolgoztam Ha sikerült zeneileg közel jutnom a Szent Anna-tó gyönyörű regéjéhez, ugy ezt egyedül segitő-társaimnak köszönhetem: a Thury Zoltán mély, igazi poézistől áthatott szövegkönyvének és a Heltai Jenő ezerszer és még sem elégszer elismert verseinek, melyekre a zenét irtam. És mégis, legjobb igyekezetem kárba veszett volna, ha a zenekart, ezt a komplikált gépezetet, melyre sok apró titkomat biztam rá, hogy aztán este, az előadáson mind kifecsegje, mondom : ha ezt nem egy oly biztos kezű, vérbeli müvész-ember vezeti, mint a milyen Dondth Lajos karnagy, a ki páratlan áldozatkészséggel szinte az utolsó órában vette azt át a hirtelen megbetegedett Békéssy karmester kezéből. De hálás vagyok az én igénytelen muzsikám interpretálásáért nemcsak a zenekarnak és kitűnő vezetőjének, hanem mindazoknak is ott fönn a szinpadon, a kiknek nevét helyettem A tengerszem tündéré-nek szinlapja felsorolja. Mert valamennyien rászolgálnak a komponista elismerésére. Jacobi Viktor Színházi pletykák. Budapest, november 7. A meczenás — Rendnek muszáj lenni! — A Nemzeti Színház nézőterének legérdekesebb része kétségkívül a harmadik emelet. Itt foglalnak helyet az előadásokon a leghivatottabb kritikusok: szegény fiatal jogászok, filozófusok, dijnokok, a kiknek nem telik jobb helyre, de inkább lemondanak a vacsorájukról, semhogy lemondjanak az előadásokról. Ennek az érdekes publikumnak legérdekesebb alakja egy szegény dijnok, a kinek egyetlen öröme egy nemzeti színházi előadás. A legöregebb jegyszedőnők sem emlékeznek rá, hogy hosszú esztendők során egyetlen előadást is elmulasztott volna. Ezzel a szorgalmas szinházjáró dijnokkal történt meg ez a jóizü história. Tudvalevő, hogy a Nemzeli Szinház- ban nincsen állóhely. Az utolsó sor közönsége azonban rendesen mégis kiáll a középre, a padok mögé és onnan nézi az előadásokat. A Nemzeti Szinház-nak ez volt eddig a nem hivatalos állóhelye. A közbiztonságra ügyelő rendőr nem is tett kifogást a rendnek muszáj lenni! ilyetén való kijátszása ellen. Ö maga is odaállt, onnan nézte az előadást, mert onnan kényelmesebben láthatja és élvezheti az ember a színészek játékát. A minap azonban megtörtént, hogy egy uj rendőr került a harmadik emeletre, egy nagy, sürü bajuszu, zord tekintetű ember. Neki sehogysem volt inyére ez a csoportosulás. A mikor meglátta a dijnokot, a ki az utolsó sor támlájára dőlve élvezte elmélyedve a Thököly előadását, hozzálépett és szigorú fensőbbséggel szólította meg: — Tessen odébb állni! Itt nincs állóhely I A dijnok el volt merülve, oda se hallgatott. A rend szigorú őre azonban nem hagyta annyiban a dolgot — Nem hallotta az ur ? Tessen már odébb menni, mert bekísérem! Erre az erélyes felszólításra a dijnok visszafordult. Ilyen még nem történt meg vele. — Ugyan már miért mennék el innét, — vágta vissza indignálódva, — mikor ez az én helyem 1 A rendőr elbámult: — Ejnye, hát hogyan mondhat ilyent, a mikor ebben a színházban egyáltalában nincs is állóhely ? — Hát csak ugy, — magyarázta meg a titkot a dijnok, — mert ez a hely az enyém, már — tizenöt esztendő óta .. . S azzal többé ügyet se vetve a rendőr felé, újra elmerült az előadás élvezetébe, a miben ez a barbár ember képes volt megzavarni. Plerrot Kosooth l.xfrs-trtu-.' 18. riagyar Világ Kávéház * Tulajdonos Kasznár Náador.