MAGYAR SZÍNPAD 1906. október (9. évfolyam 272-302. sz.)

1906-10-10 / 281. szám

1906. október 10 Tollagi nyomban munkához látott. Gyűjtött. És kis Összegekből, fillérekből boszorkányosan rövid idő alatt ősszekuporgatott kereK — ezer koronát. A félholt Deréki bácsit a fővárosba szállí­totta, elhelyezte egy előkelő szanatóriumba, megoperáltatta és az operáczió pompásan sike­rült. Ma már Deréki Antal vígan pipázik és egy operett-szövegen töri a fejét. Szinészkörökben ezért ünnepelték Tollagi Adolf jószívűségét és némely lelkes ifjú azt hangoztatja, hogy Tollagi megérdemli a koro­nás arany — életmentésért járó keresztet. . . R. Felvonásközben. Budapest, október 10 Jericho falai A Vigszinház-nak volt ugyan egy fericho falai czimü újdonsága, de ezúttal nem erről a darabról van szó, hanem egy kicsi művésznő­ről, a ki egészen a legutóbbi időkig ama szín­házi Azrák közé tartozott, a kik nem halnak meg, de nem is szeretnek. A kis művésznő — egy budapesti magán­színház tagja — szegény volt és a mi ehhez tartozik: becsületes. Sokáig ellentállott az élet csábításainak és ezért, bár követendő példának állították leányaik elé a kis színésznők mamái, valóságos hamupipőkéje volt a színháznak. De hát végre is nem lehet az életet átélni végesvégig szép toilettek és ragyogó ékszerek nélkül és igy történt, hogy a minap — egy színházi premier után — a kis Hamupipőke ezúttal már valóságos királykisasszonynak öl­tözve, megjelent egy elegáns vendéglőben, egy sereg ifjú lipótvárosi börzelátogató kíséretében. A vendéglőben a szomszéd -asztalnál egy csapat művész és iró vacsorázott. Mikor ezek meglátták a kis művésznőt a lipótvárosi arany­ifjak társaságában, roppant elcsodálkoztak. Egy ismertnevü operettiró pedig, tányérja felé hajolva, mintegy önmagához szólva, mor­molta : — Jericho falai! A többiek nem értették a rejtélyes kijelen­tést és megkérdezték: — Hogy érted ezt? — Hát nem látjátok? — felelte szomorúan a librettista — Hamupipőke is a zsidók ke­zébe került . . . 2 Budapesti színpadok. Badapeit, október 10. A Magyar Királyi Operaház-ban holnap, csütörtökön a Bajazzók és az Álom, szombaton a Tristan és tzolde szerepel a műsoron. Vasár­nap este a Pillangó kisasszony kerül szinre. • A Nemzeti Szinház-ban holnap, csütörtökön érdekes repriz lesz. Shakespeare fános király czimü drámáját, amelyet 1896. évi február 26-ika óta nem adtak a színpadon, uj betanulással és szereposztással hozzák szinre. A czimszerepet tvánfi Jenő, a többi szerepet pedig Jászai Mari, S. Fáy Szeréna, T. Vízvári Mariska, Paulay Erzsi, Várady Aranka, Szacsvay, Beregi, Pethes, Gál, Mihály fi, Gyenes, Odry, Pálfy, Horváth Zoltán és Horváth Jenő fogja játszani. A hét érdekes műsorát a szinház szinlapja alatt kö­zöljük. * A Vigszinház-nak a Gróf Hamlet meghozta azt a sikert, a melyet Bemard és Goldfernaux pompás vígjátékától a párisi háromszáz elő­adás, valamint a darab londoni és berlini fényes fogadtatása után méltán lehetett várni. Az újdonság eddigi előadásait zsúfolt nézőtér előtt tartották és a közönség, a melynek sorai­ban leányok is élvezik a Vígszínház együttesé­nek művészetét, egész estén át a legvidámabb hangulatban hallgatja a színpadon lejátszódó, mulatságosnál mulatságosabb jeleneteket. Nagyon tetszenek a darab díszletei, valamint a fényes uj öltözékek is. A Gróf Hamlet-eA eddig már tiz vidéki színigazgató szerezte meg. Holnap, csütörtökön a Kaczagó menyecské-t ismétlik, a melynek legutóbbi előadásán minden jegy elkelt. Ma este, pénteken és jövő vasárnap a Gróf Hamlet kerül szinre. * A Magyar Szinház-ban A milliárdos kis­assony együttese a héten két kiváló uj szerep­lővel gyarapodik. A népszerű operett egyre fokozódó sikerére való tekintettel Boross Endre és Ráthonyi Ákos is szerepet vállaltak a darab­ban s legközelebb már ők játsszák a két kérőt: a szerb herczeget és a katonatisztet. Ráthonyi Ákosnak ez lesz első föllépése az idei szezón­ban. A milliárdos kisasszony, a melynek vasár­napi előadására ismét elkelt minden jegy, a hét minden estéjén szinrekerül; vasárnap dél­után pedig A koldusgróf-oi játsszák a czim­szerepben Papir Sándor föllépésével. * A Kitályszinház-ban teljesen zsúfolt házak előtt folynak A kis alamuszi előadásai, a czim­szerepben Fedák Sárival. Bokor József operett­jében mindenkor Németh, Papp Miska, Csiszér, Ráíkai, Körmendy, Bársony, Z. Molnár, Szegedi Erzsi, László Rózsi és Ötvös Gitta a főszerep­lők, az utóbbi különösen szerpentin-tánczával arat nagy hatást. Fedák Sári vasárnap kétszer is játszik. Este A kis alamuszi-ban, délután pedig a hasonlóan nagysikerű Gerolsteini nagy­hét czegnő-ben. — A Királyszinház két nagy­sikerű repriz után most készül első igazi újdonságára, a mely a szinház programmjához hiven eredeti darab: a Szép Ilonka. A poítikus darab két főszereplője az ifjú Mátyás király és Szép Ilonka, a kinek szerelmi tragédiája egy hangulatos prológ után három felvonásba ta­golva kerül a közönség elé. Mátyást tudvalevő­leg Pálmay Ilka játszsza, s a hagyomány­hoz hiven alakosan lép Ilonka elé: mint Sólyom mester, a fővadász. Később mint Miklós diák szerepel, végül pedig, a mikor esküvőjére megy, teljes királyi pompában, fehér paripán lovagolva jön a színpadra. Ilonka, a kit Medgyaszay Vilma személyesít, megmaradt a Vörösmaity verséből ismert poétikus, egyszerű leánynak s a költe­ményből ismert szerep jut atyjának, az ősz Peterdinek is. A szinház nagy apparátussal készül a darabra, különösen ragyogóak lesznek a korhű jelmezek, a melyek Tolnai Ákos festő­művész rajzai után készülnek. * A Népszinház-ban a hét minden estéjén Mol­nár Gyula kedves vígjátéka: A papa leánya kerül szinre, mely Sztojanovics Jenő pompás zenéjével a mult heti bemutatón nagyon tetszett a közönségnek. Csütörtök délután, ifjúsági elő- j adásul A peleskei nótárius, jövő vasárnap délután A koldusdiák kerül szinre. A kulisszák mögül. Budapest, október 10. Beszélgetés Fedák Sárival. — Renard vicomte „A kis alamuszi"-ról. — Á nézőtérről tomboló tapsvihar hangzik be. Vége az első felvonásnak. Renard vicomte egy franczia sanzont dúdolva lép be öltözőjébe. — Tehát intervju A kis alamuszi-ról? — kérdezi munkatársunktól. — Mindenről. A mi Önnel történik, az mind érdekli a közönséget . . . Fedák Sári öltözője a színpad mellett van. Piros függönynyel két részre van osztva. Most is összecsapódott a függöny, mert a művész­nőnek a második felvonásra kellett készülnie. — Hát A kis alamuszi-ról ? . . . — hallat­szott a függöny mögül Zsazsa jól ismert hangja. — Tudja, ez igazán nekem való szerep. Bor­zasztóan szeretem. Kedves, ötletes, pajkos ... Szóval: pompás és én szilaj kedvvel játszom ... — Meddig? — Tizenkilenczedikéig. Ez lesz az utolsó estém ebben a színházban. Ezt már szomorúan mondta Fedák Sári. — És azután? — A Népszínház- ba megyek. Tanulok, próbálok, mert huszonhatodikán már fellépek a Rab Mátyás-ban. De addig nem gondolok sen­kivel, semmivel csak . . . Csak ? — Csak Renard vicomte-al. Ma megint zsúfolt ház van. A páholyok, a nézőtér, az ertóly mind-mind tele. így szeretek játszani . . . hogy megértenek. Mjnden ötletemet, minden dalomat, minden mozdulatomat „jókedvűen né­zik". És tudja, a jókedvű nézőtér mivel egyenlő ?.. — Mivel ? — Annyi, mint a — vas taps. — Visszavonhatlanul eltávozik ebből a régi, meghitt öltözőjéből? — Bizony, mondom. Tizenkilenczedikén. . . . Ah, 19 én lesz a visszavonhatlanul utolsó fellépésem a Királyszinház-ban. Csengetés hangzott kétszer egymásután és kívülről Bokor József a szerző, most mint ren­dező kopogtatott be: — Zsazsa, Zsazsa következik a jelenése ... Siessen .. . Renard vicomte kilépett a függöny mögül és mig kitánczolt, az ajtón annyit mondott: — Keressen fel tizenkilenczedikén, akkor majd sok érdekeset mondok a Magyar Színpad­nak. Á' szolgája 1 . . . És eltűnt a színpadra vezető vasajtó mögött. Színházi pletykák. Budapest, október 10. A jó kolléga. — Történet a derék Tollagiról és Derékiről. — Ezen a héten a budapesti szinészvilág őszintén ünnepelte Tollagi Adolfot. A népszerű komikus tudvalévően most a Magyar Szinház- ban A milliárdos kisasszony­ban vendégszerepel és Boleszláv szerb herczeg szerepében arat sikereket De nem pompás alakítása miatt ünnepelték szinésztársai . . . Egy kis erdélyi falucskából levelet kapott a mult héten Tollagi Adolf. Nagy szomorúság áradt ki ebből a levél­ből, a melyet Deréki Antal irt, a magyar szín­pad egyik veterán művésze, a ki annak idején a Konti József Eleven ördög czimü operettjének ötletes szövegét is irta. Deréki azt irta Tollagi­nak, hogyha nem érkezik segítség, hát ott pusztul a kis piszkos falu egyik szalmakunyhó- ! jában. Beteg. Dolgozni nem tud. El sem szaba- I dúlhat, mert adós mindenkinek. Kéri barátját, , hogyha teheti, segítsen rajta valami csekélység­gel és mentse ki nyomorúságából. 11. A beugrás jutalma. Van a Királyszinház-nak egy roppant am­bicziózus, derék kardalosa: Bellák Ignácz a neve. Bellák már tiz esztendeje fújja kiváló szak­értelemmel a kórust, de még eddig sohasem jutott el ahhoz, a mire álmaiban vágyott: a szóló-szerephez. Végre A kis alamuszi reprizén ráderült a dtcső nap estéje: neki osztották ki az egyik pinczér szerepét, a ki „magában is" énekel néhány taktust. Ki volt boldogabb Bellák Ignácznál? A mikor kiragasztották a hirdető-oszlopokra A kis alamuszi nagy sárga szinlapjait, nyomban meg­jelent előttük Bellák és kereste a nevét. De nem találta. Nem volt kinyomtatva. Futott hát Beöthy igazgatóhoz panaszra. És az igazgató megnyugtatta, hogy a kis, napi plakátokon már ott pompázik majd a „Bellák Ignácz" név. De a direktor tervez és a nyomda sajtóhibával szed. És Bellák Ignácz helyett a szinlapon ez jelent meg: Pellány tmre. Szegény Bellák mit tehetett egyebet, futott megint Beöthy-hez ... — Direktor ur, végem van, végem van 1 — kiáltozta egyre. — Elvittem a feleségemet és a gyermekeimet a plakát elé és büszkén böktem oda az ujjamat, a hol a nevemnek kellene állania és a helyett ez a szó állott ott: Pellány Imre. — Tekintse ugy, — vigasztalta Beöthy mintha tényleg eg> Pellány nevű színészre ásí­tottuk volna a szerepet, az megbetegedett volna és ön beugranék helyette

Next

/
Oldalképek
Tartalom