MAGYAR SZÍNPAD 1906. október (9. évfolyam 272-302. sz.)

1906-10-28 / 299. szám

1906. október 28. Most, hogy a klubban véletlenül találkoztak: Hegedűs nagy meglepetéssel konstatálta, hogy a hires arczképfestö ugy bánik a régi, jó barátaival, mint olyan ember, a ki hirtelen kapaszkodott fel az uborkafára és azután gőgösen lenézi még azokat is, a kik érték dolgában bizony kiállják vele a versenyt. Hegedűs-1 például igy üdvözölte László Fülöp, csak ugy „felülről lefelé": — Á, te vagy az Gyula? Hát hogy vagy, hogy megy a sorod? Hallom, hogy szép sikereid vannak I Hol is játszol ? . . . Ja, igen, emlékszem már, láttalak téged egyszer a Magyar Szinház-ban a „A gésák"-ban, Vuncsi szerepében .. . Nagyon jó voltál . . . Hegedűs Gyula erre a „kedveskedésre" egy szót sem válaszolt. Elvegyült a társaságban. A mikor — egy óra múlva — ismét László Fülöp mellé került, a portréfestő megint „kitüntette" megszólításával: — Hát, Gyula, voltál-e már a tárlaton? — Voltam 1 — felelte kurtán a művész. — Es láttad künn a képeimet? Tetszettek neked ? , — Láttam. Szépek. Különösen szépek a — kosfejek, a melyeket oly élethűen tudsz te lefesteni . . . (II A mikor a szerző eszik.) A premiérek fényes közönségének csak a felvonások végeztével jut eszébe, — ha ugyan eszébe jut, — hogy hát hol a szerző, lássuk a szerzőt. Közben pedig szegény iró jár- kel izgatottan, idegesen, nem leli helyét. És ez megesik akkor is, ha a szerzőt Rákosi Viktornak hívják. A Rákóczi fid nak bemutatója alatt Sipulusz is végigszenvedte a szerzők kálváriáját. A második felvonás után, a mikor lecsendesült a taps, már megjelent egy kis pir a sápadt arczán. És a mikor a közönség a harmadik felvonásra egybegyűlt a nézőtérre, Rákosi Viktor a vasajtón át kisompolygott a buffethez, a melynek Hébéje szolgálatkészen tartotta eléje a finom sonkával megrakott kanapét. A szerző irtózattal nézett a tálezára. — Innivalót, kisasszony, innivalót I — suttogta. Fölhörpintett két pohár sört és visszasietett a színpadra. A harmadik felvonás nagy jelenete után, a mikor a siker már biztos volt, ismét megjelent a szerző a buffetnél és könnyed meghajlással, vidám mosolylyal szólt: — Hol is van az a sonkás zsemlye, kisasszony ? 1 . .. (III. A felvonásvég.) A Rákóczi fiá t tudvalevőleg eredetileg a Királyszinház-ban akarták előadni. Beöthy László tehát jól ismerte a darabot. A Vígszínház-nál aztán egyet-mást megváltoztattak a darabban, igy a második felvonásból kihagyták a drámai befejezést, a melyben a bécsiek rátörnek Rákóczi Józsefre ; ehelyett Hegedűs Gyula csodaszép énekével végezték a felvonást. Erről beszélgetett a Királyszinház direktora a szerzővel, a ki, a mint ismeretes, közeli rokona : — Tudod, Viktor, én meghagytam volna azt a drámai véget. Amire Rákosi Viktor ezt felelte: — Tudod, a te szinházad operett-szinház, hát neked a drámai befejezés tetszik, de ez itt drámai szinház, hát itt jobb volna az énekes befejezés I (IV. A fehér ló.) Azok a szinházi habitüék, a kik mindent tudnak, mindent jobban tudnak és mindig fecsegnek, gyakran tesznek nyilatkozatokat, hogy „a szinház biztos a sikerben". A mit pedig még a premier estéjén se lehet mindig teljes bizonyossággal elmondani. A premier estéje olyan este, a melyen minden optimizmus pesszimizmussá változik a szinház vezetőinek a lelkében. A tapsban biznak, de mégsem bíznak. A kihívásokban is biz» nak, de mégsem biznak. Szóval kételkednek a a tizedik — zsúfolt házig. Ilyen lehetett a kétkedés a Népszínház péntekesti premiér-estéjén, a Rab Mátyás első előadásán is Zúgott mindjárt az első jelenések után a taps. Boldog volt mindenki a színpadon, de aggodalom támadt: 3 — Mi lesz később? Később folytatódott a taps, de más formában: lett belőle tapsvihar. — Csak tovább is igy legyen! Tovább is igy lesz, sőt folytatódott. Az első felvonás végén tapsorkán zúgott — a díszleteknek. Erre sincs igen példa. Majd tizennégyszer hivták a szereplőket és a boldog szerzőket — Hála istenek, — mondták — de ez még csak az első felvonás voltl Igy ismétlődött és fokozódott a tetszés megnyilatkozása a második és harmadik felvonásban. De mi lesz a végén — kételkedtek tovább — a lóval ? I Mert tudni kell, hogy a darab végén fehér paripára kap Mátyás király, ugy vágtat a Morva határról nagy Magyarországba. De azt is tudni kell, hogy néha a legszelídebb szinpadi ló is megbokrosodik a premier hevületében és agyoncsapja a legdrámaibb jelenéseket. Megszólalt hát a babona: — Ha a ló nem bokrosodik meg: biztos a siker. És a fehér paripa nem bokrosodott meg, a mikor rája kapott Mátyás király. A babona lehet babona, de hogy a Rab Mátyás a slágere a Népszínház idei szezónjának: az bizonyos. -Y — Színházi élet Budapest, október 28. Apróságok a „Szép Ilonká"-ról. — A Kirdlyszinhdzból. — (LA stráfkocsi.) A villamos sztrájkkal rokonszenvezhet a közönség, de a szinházdirektorok aligha üdvözölték valami nagy örömmel, mert hát kárt is okoz az ilyesmi: akik a külvárosokban, valahol Újpesten, Óbudán, a Zuglóban vagy Kőbányán laknak, azok bizan ki voltak rekesztve a városból, nem igen kutyagoltak be a városba és előadás után, sötét éjjel vissza, ki, az isten háta mögé. Hanem hát akadtak vállalkozó szellemű, praktikus emberek is — amint azt ez a kis eset bizonyítja. Szombaton délelőtt a zugligeti telefonállomásról hivták föl a Kiiályszinházat. Huszonhat karzati jegyet foglaltak le maguknak a „Szép Ilona" meg a „Szép Juhászné" cselédségbeli emberei, asszonyai, mivelhogy — amint mondották — hirét vették, hogy az ő korcsmájukban játszik ennek a darabnak az egyik fölvonása és az ő kertjükből vágták ki azt a terebélyes, ágas bogas fát, amelyik alatt Pálmay Ilka királynénak koronázza szép Ilonkáját. Hát ezt ők meg akarják nézni. Ez történt délelőtt — és közben kiütött a villamos sztrájk. A Királyszinház pénztárában más jegy hijánmár éppen a zugligeiiek huszonhat karzatát akarták eladni — hiszen azok ma úgyse jöhetnek be, vélte a pénztáros — amikor egy nagy szekér, jó magyarul: „stráfkocsi" állt meg a szinház előtt. Olyan, minőn terhet, bútort, zöldséges kosarakat — de nem embert szokás vinni. Ezúttal azonban emberek ültek rajta: a zugligeti huszonhatan. Csak ugy a puszta rázós deszk ín, rendes ülés nélkül — de el nem mulasztották volna ezt az estét! És ugyanezzel alkalmatossággal zónáztak aztán haza; hajnal is lehetett, mire kiértek! Hát ilyen vonzóereje van a Szép Ilonká-nak. (II. Szép Ilonka és a Vörösmarty-szobor.) A Medgyasszay Vilma Szép Ilonká-\kxb\ ma már mindenki beszél és mindenki szuperlativusokban csak jót beszél. Szubtilis művészete és meleg érzése mellett a fiatal művésznő külseje is hozzájárul ahhoz a gyönyörű illúzióhoz, a melyet Vörösmarty költői leányalakjában kelt. Lenge, légies az alakja, átszellemült a finoman iveit arczocskája, csupa báj és üdeség: egyszóval az inkarnácziója a költeménynek. És ezt nemcsak a jámbor laikus közönség látja igy, de Ítéletét, hogy ugy mondjuk: jogerőssé avatja két müvészléleknek az Ítélete A pályanyertes Vörösmarty-szobor két alkotója ez a két művészember. Most formázzák a halhatatlan költő szobrát, a melyen — a mellék-alakok között — ott szerepel ihletének legbájosabb szülötte: Szép Ilonka is. Régen keresnek már hozzá megfelelő modellt, de hiába. Most végre megtalálták a Királyszinház szinpadán, Medgyasszay Vilma személyében. A két művész együtt nézte végig az előadást, egyszerre gondolta egy és ugyanazt és egyszerre futott a fiatal művésznőnek az öltözőjébe, hogy modellül kérje. Medgyasszay Vilma persze boldogan mondott igent és egy hatalmas, monumentális alkotásról az ő arcza fog lemosolyogni késő jövendőkre ! (III. „Gyönyörű" Ilonka.) A Szabados-Vágó-Szdvay operett tudvalevőleg zsúfolt házakat vonz. A Pálmay Ilka művészete, a mely most van delelőjén, lelkes közönséget teremt a daljáték számára és mindenki elégedett, csak a jegypénztár kezelője, Bihariné nem. Neki a darab czime ellen van kifogása. — Szép Ilonka ? Csak szép ? Az nem szó. Valaki, aki ennyi zsúfolt házat vonz, az több a szépnél: az szebb! Az bűvös-bájos! Az csudaszép 1 Az gyönyörű Ilonka! Sokáig eltart még, a mig az a gyönyörű Ilonka meg fog — csunyulni. Biberach. Budapest október 28. A szabadkai színházat az uj színigazgató: Farkas Ferencz a héten nyitotta meg társulatával. Első esién a Hunyadi László czimü opera került előadásra; a czimszerepben Pichler Elemér, az Operaház tagja lépett fel, mint vendég. * A pécsi szinházban a minap mutatták be a vidéki színházak közül először a Gróf Hamlet-e\, a Vígszínház kedvelt müsordarabját, igen • nagy sikerrel. Pécsi Paula, a szinház állandó vendége játszotta a női főszerepet. • SStädupe«; október 28 A párisi nagy opera igazgatói állására, mely a jövő évben üresedik meg, tudvalévően máris sokan pályáznak. Mint Párisból jelentik, minden törekvés hiábavaló, mert már most elhatározott dolog, hogy az operaház igazgatója tovább is j a mostani igazgató: Pedro Gailhard marad. * A berlini királyi operaházban a héten, csü| törtökön volt Bizet Carmen jének négyszázadik : előadása. A ritka jubileumot megért dalmű premierje 1880 márczius 12-én volt. * Aino Ackté, a világhírű párisi operaénekesnő, most tanulja németül Strauss Richard Sű/ome-jának címszerepét, mert ebben a szerepben legközelebb mint vendég, fellép a drezdai udvari operaházban. * A hamburgi Schauspielhaus januárban mutatja be Philippi Félix Rivoli herczege czimü uj drámáját. = Az emberi élet csak akkor lehet boldog, ha öntudatos czél felé halad, mig czél nélkül elbukik Azután a boldog megelégedettseghez az is szükségélté tik, hogy egá ember se igyon más pálinkát, mint az tlsö Alföldi Cognacgyár R-T. baraczkpáiinkáját = Edison-színház (Nagymező-u. 21) kezdi meghonosítani Budapesten a családok legkedveltebb szórakozását a mozgófényképek bemutatását. Gyermekek és felnőttek igen kellemes órákat töltenek él. = A hol mások nyernek ott ez önnek is módjában áll. Még csak ez év május 5-én nyitotta meg a Dörge-banknáz Kossuth Lajos-utcza 4 alatt osz álysoisjáték főelár jsitóhelyét és ezen rövid ido atatt ott egymásután nyerték a főnyereményeket Egyetlen húzás sem mult el anélkül, hogy a nevezett bankház vevőinek tetemes nyereségeket ki ne fizetett volna a most lefolyt 5. és 6. huzá,ban pedig a két legnagyobb nyeremény ezen szerencsebankból került kr Az ilyen példátlan eredmények hire természetesen szájroJ-szájraiar. És igy nem csoda, ha most egész Budapest osztálysorsfegyeit Dörge-bankháznál, Kossuth Lajos-u. 4., vásárolja.