MAGYAR SZÍNPAD 1906. szeptember (9. évfolyam 242-271. sz.)

1906-09-29 / 270. szám

2 1906. szeptember 29. Budapesti színpadok Budapest, szeptember 29. A M. Kir. Optraház-ban a Semmelweiss­szobor leleplezési ünnepélyére ideérkező kül­földi orvosi kitűnőségekre való tekintettel, az emlék végrehajtó bizottságának megkeresésére, e hó 30-án, vasárnap Bánk-bán első felvonása és a Lakmé dalmű kerül előadásra, az e napra hirdetett Walkür helyett. A Nemzeti szinház- ban ma este van Mar­tos Ferencz Muskátli czimü vígjátékának a premierje. Az újdonság holnap kerül másod­szor, jövő hét keddjén harmadszor előadásra. * f t A Vígszínház- ban holnap vasárnap, két előadás lesz. Délután a Riquette, Hennequin és Veber nagysikerű darabja kerül szinre félhely­árakkal, este pedig Soulié bohózatát: A ka­czagó menyecskét játszszák. A Gróf Hamlet czimü vígjátékból már teljes diszletezéssel tart­ják a próbákat. A czimszerepet Góth Sándor fogja játszani, a női főszerepet pedig Bitó Irén, a szinház uj tagja. * n A Magyar Színház-bari A milliárdos kis­asszony előadásai szeptemberben eddig még el nem ért eredménynyel jártak. Esténkint zsúfolt a nézőtér, a közönség pompás kedvvel mulat a darabon és ünnepli a szereplőket, a kik egyenkini és összesen részesei a nagy sikernek. Vasárnap, szeptember 30-án A drótostót kerül szinre mérsékelt helyárakkal. Pfefferkornt Papir Sándor, Jankót Csapó Jenő fogja játszani ezút­tal először. * A Királyszinház-ban csökkenthetlen vonzó­erővel, állandó telt házak előtt kerül szinre esténkint A gerolsteini nagyherczegnő, melynek révén a Királyszinház idei előszezónjának anyagi eredménye rekordszámba megy. Offenbach ope­rettje holnap, vasárnap este is szinre kerül. Vasárnap délután a János vitéz kerül szinre; jövő hét péntekjén pedig első előadása lesz A kis alamuszi- nak, Fedák Sárival a czim­szerepben. A Népszinház-ban vasárnap este is Major Simon népszínműve: az Ipamuram keiül szinre, míg vasárnap délután a Kornevillei harangok­nak lesz első előadása ebben a szezónban. Ledovszky Gizella, Harmath Ilona, Kiss Mihály, Raskó Géza, Kovács Mihály és Pázmán Ferencz játszanak az operettben. * A Fővárosi Nyári Szinház-ban vasárnap utolsóelőtti előadásul Verő Györgynek A bajusz czimü zenés vigjátéka van műsoron. Hétfőn utolsó előadásul A csók czimü vígjátékot adják. 9 A Városligeti Nyári Szinház-ban ma, szom­baton utolsóelőtti előadásul „Hunyadi László lefejezése" történeti drámát adják fél helyárak mellett. A kulisszák mögül. Budapest, szeptember 29. „Muskátli". — Szerző a darabjáról. — Ezt a darabot másfél évvel ezelőtt írtam. Azután, félév múlva átírtam. Majd újra és megint újra átdolgoztam. Végül pedig a szín­padi próbák alatt megint átírtam. E közben győződtem meg arról, hogy iga­zuk van azoknak a franczia par excellence színpadi íróknak, a kik azt állítják, hogy a színdarabot úgyszólván a szinpadon kell és lehet csak megírni. Ez az első darabom, a melynek modern a tárgya. Ha a közönségben csak parányi része lesz annak a benső vonzalomnak, a melylyel én viseltetem a Muskátli iránt, meg lesz a sikere. Néha, mikor látom, hogyan dőlnek ki mellőlem legénypajtásaim, vagyis hogyan dől­nek be a házasélet örvényébe: mélabús őszi hangulatait érzem az öregedésnek. Harminczegy év nem éppen csekélység! Különösen a szin­házi életben, a hol háborús éveknek számitanak, tehát felérnek hatvankettővel. Ez pedig már az öregség. Az agglegénységem filozófiáját és méla poézisét kellene a közönségnek kiéreznie a Muskátli-bó\, ha sikerült a darabom. A színjátszó művészeknek, Tóth főrendező ! és Somló igazgató uraknak szeretetteljes fára­| dozásukért meghatott köszönetet kell mondanom. És különösen Cs. Alszeghy Irma asszonynak, | a kit egyszerűen — csodálok. Martos Ferencz. Szinházi pletykák. Budapest, szeptember 29. A czigaretta-tárcza. — Árverés a Vígszínháznál. — A Vendrei Ferencz nevét hiába keresnők a telekkönyv lapjain, ott bizony nem tudnánk ráakadni. Minden vagyona egy nagyjános-utczai tejcsarnok, az ő brilliáns humora és ha ebbe a rovatba számíthatók: az adósságai. Ha a hitelezők a kelleténél sűrűbben zak­latják, nem veszti el a jókedvét, hanem bol­dogan szokott felsóhajtani: — Hála Istennek, a miért már eltörölték az adósok börtönét!. . . Meg aztán büszke a hitelezőire és nem egyszer mondja nekik, hogy csupán azért nem egyenliti ki követeléseiket, mert attól fél, hogy akkor minden időkre végeszakad az össze­köttetésüknek. A hónap elsején történt, hogy Szeiémy Zoltán is belekerült a Vendrei-hitelezők sorába. A dolog ugy történt, hogy Vendrei Ferencz egy napon megint anyagi zavarokra ébredt. Az egyetlen értékesithető tárgy, a mely még meg­maradt neki, egy szép, nehéz, ezüst czigaretta­tárcza volt. Nem akarta zálogba tenni, hanem megvételre ajánlotta Szeiémy Zoltánnak. Nem vette meg a tárczát. De ezt az ajánlatot tette: — A tárcza ezüstje megér husz koronát. Sorsold ki. A dolog azonban sürgős volt, a sorshúzás pedig eltartott volna néhány napig. Vendrei tata tehát előleget kért. — Adj rá tiz forintot. — Ötöt adok — felelte Szerémy. Nyomban át is adott öt forintot, még pedig olyan feltétel mellett, hogy a tárczát huszon­ötödikéig köteles visszaváltani. Kisorsolásra nem került a sor, Vendrei nem jelentkezett többé, az ezüst-tárcza pedig huszonötödikén esedé­kessé vált. Szerémy és a többi kollegái csak ezt lesték. Valóságos összeesküvést szőttek a tata meg­tréfáltatására. Miután a zálogot nem váltotta vissza, kijelentették, hogy el fogják árverezni és ha több pénzen kél el a tárcza, ez az összeg Szerémy-nek jut kamat és türelmi költség czimen. A nyilvános árverést tegnap délelőttre tűz­ték ki a Vigszinház-ban. Még mielőtt megkezdő­dött volna a próba Gróf Hamlet-bői, a szinészek mind bevonultak a Hegedűs Gyula öltözőjébe. Vendrei protestált az ezüst-tárcza elárverezése ellen és ujabb terminust kért, a mit természe­tesen nem adtak meg neki. A szerepeket elő­zőleg kitűnően kiosztották. Balassa Jenő egy dobot akasztott a nyakába s igy a szokásos dobpergés hirdette az árverés kezdetét. Szerémy volt a kikiáltó, mint árverési hiénák pedig ott j voltak Góth, Tanay, Hegedűs, Bárdi, Győző j és a nők is valamennyien. És megkezdődött az árverés, amely elejé­I tői végig roppant izgatóan, de a mellett persze rendkívül derűsen is folyt le. Öt forint volt a kikiáltási ár és felliczitálták tizre. — Tiz forint először, tiz forintot másod­szor, senki többet 1 tiz forint — harmadszor 1 — kiáltotta Szeiémy ünnepi komolysággal és át­nyújtotta az ezüsttárczát Hegedűs Gyulának. Vendrei Ferencz le volt verve. Szerémy-1 megfenyegette, hogy polgári pert indit ellene, mert nem volt joga elárverezni az ő tulajdonát és a mikor Hegedűs Gyula esküvel azt bizonyít­gatta, hogy ő hallotta, a mikor Vendrey erre jogot adott, a tata türelmét vesztve pattant fel: — Téged meg hamis eskü miatt foglak feljelenteni 1 Délben lesújtva tért haza Vendrei Ferencz. Otthon aztán hirtelen felderült gömbölyű arcza. Az ezüst czigaretta-tárcza és az öt forint többlet már várta. Szerémy és Hegedűs a liczitáczió után nyomban elküldötték neki. Pierrot. Felvonásközben» Budapest, szeptember 29. Fia vagy a menye? — Szirmai vagy Komlóssy Emma ? — Eddig még nem foglalták matematikai tételekbe, mitől van függővé téve felvonások közben a szereplő szinészek jókedve, de az bizonyos, hogy a legelső tétel meg fogja álla­pítani a nézőtér teltségének és a szereplő szi­nészek jókedvének egyenes viszonyát. Az a hangulat, a mely a Népszínház szín­padján uralkodik most, bizonyítéka e tétel helyességének: mosolyog, mókázik, élczelődik, kaczag most mindenki a Népszínház szinpadán, mert az Ipamuram előadásait estéről-estére zsúfolt ház tapsolja, minden este zsúfolt néző­tér tapsol a legszeretetreméltóbb ipamuram-nak, Vidor Pálnak. A szinház apraja-nagyja beczézgeti a direk­tor* ipamuram-aX és persze jobbról-balról esnek körülötte a mókák. Ipamuram a darab első felvonásában selyem­| keszkenőt hoz a városból a menyének, azaz | Komlóssy Emmának. Ezután a jelenés után, a melynek minden mozzanatából Vidor Pál mű­vészetének melegsége sugárzik, ezt mondta egyik karkisasszony tegnap este : — Bizonyisten szeretnék ennek az ipam­uram-nak a menye lenni! Nagyot sóhajt erre a megjegyzésre egy fiatal habitüé, a ki vendégképen lopta az időt a szinpadon. — Mi lelte? — faggatják őt. — Már én jobbat kívánnék, mint ez a kisasszony. — Mit? — Inkább a fia lennék az ipamuram-nak. _ — De hiszen az ipamuram későbben, a második felvonásban rátámad a menyére s azt akarja, hogy csalják meg a menyecske urát, azaz az ipamuram fiát, azaz Szirmai-X. . . — Bánom is énl Megelégedném én azzal is, ha csak az első felvonásban az én felesé­! gern lenne — Komlóssy Emma . . . Pantalon. Szinházi élet Budapest, szeptember 29. A franczia szinészek munkaszünete. — A szinész-„munkások". — A kötelező heti munkaszünetnek elrende­| lésével meglehetős kavarodást okozott a fran­czia kormány. A munkaadók nagyon kelletlenül fogadták az uj törvényt és a munkások közül is azok, j a kiket napszám fizetnek. Ha egyeseknek nem tetszik az uj intézkedés, mások viszont azért küzdenek, hogy ennek hatálya rájuk is kiter­jesztessék. Ezek közül valók a párisi szinészek, café-concert énekesek és a szinházi muzsiku­sok, a kiknek szindikátusa sikra száll azért, hogy a maguk számára is kivívják a heti egy szabadnapot. A háromféle szindikálus együttes gyűlésen tanácskozott ebben az ügyben. A szónokok j rendre azt fejtegetjék, hogy a színészet nem j tartozik az úgynevezett szabad foglalkozások közé, hanem a szinész — bérmunkás. Főnöke van neki, az igazgató, a ki szerződteti, munkát ad neki és ha akarja, elbocsátja. És mivel a szinész bérmunkás, azért rá is ki kell terjesz­kednie minden a munkásokat védő törvénynek. Hogy a párisi szinészek letesznek arról a nimbuszról, a melyet biztositana nekik, hogy foglalkozásukat művészetnek mondják, magukat

Next

/
Oldalképek
Tartalom