MAGYAR SZÍNPAD 1906. szeptember (9. évfolyam 242-271. sz.)

1906-09-23 / 264. szám

2 1906. szeptember 19. Budapesti színpadok. Badapett, szeptember 23 A Magyar Királyi Operaház második hetének érdekes és változatos műsorát az Operaház szinlapja alatt találják olvasóink. * A Nemzeti Szinház e heti újdonságáról, A muskátli- ról mai számunk más helyén bővebben irunk. Holnap, hétfőn lesz Az ember tragédiája kétszázadik előadása; Butti nagysikerű darabja, a Luczifet, szerdán kerül előadásra. Jövő vasárnap délután a Folt, a mely tisztit, jövő hétfőn mérsékelt helyárakkal a Julius Caesai kerül előadásra. * A Vigszinház jövő heti műsorát Askew Claude tegnap este igen nagy sikerrel bemutatott szenzácziós uj darabja, a Deborah, mellett Veber és Hennequin kitűnő vígjátéka, a Riquette dominálja. A két darab a hét egyes estéin felváltva kerül szinre, a mikor a Diákélet- et játszszák, ebben a szezónban először. « A Magyar Szinház pompás újdonsága: A milliárdos kisasszony tegnap esti bemutatóján megérdemelt, nagy sikert aratott. Az elsőrangú zene, a mulatságos szöveg, valamint a kitűnő előadás szerezte meg a nagy sikert. A hét minden estéjén A milliárdos kisasszony kerül előadásra, a jövő vasárnap délután pedig A drótostót-ot adják elő. * A Királyszinház-ban állandóan zsúfolt házak előtt kerül előadásra Fedák Sárival .4 gerolsteini nagyherczegnó, mely a héten is minden este szinrekerűl és már közeledik első jubileumához. Jövő vasárnap délután mérsékelt helyárakkal a a János vitéz kerül szinre. A Népszínház uj népszínműve, az Ipamut am, mely igen nagy sikerével irodalmi és színházi meglepetést keltett, kedd és péntek kivételével minden este szinrekerűl. Kedden a Mókaházasság, pénteken a San-Toy szerepel a műsoron. 9 A Fővárosi Nyári Szinház-ban az utolsó hét műsorán háromszor szerepel a GülBaba. Jövő hétfőn lesz az utolsó előadás, a mikor is A csók kerül előadásra. A kulisszák mögül. Budapest, szeptember 23. „A muskátli". — A .Nemzeti Szinház' újdonsága. — A hét szombatján mutatja be a Nemzeti Szinház első ezidei eredeti újdonságát: Martos Ferencz A muskátli czimü háromfelvonásos vígjátékát. Martos Ferencznek ez nyolczadik színdarabja, melylyel a magyar közönség elé lép. Bob herczeg, A granadai vőlegény a NépszinMz-ban, Aranyvirág, több mint száz előadást ért, Gül-Baba a Királyszinház-ban, A legvitézebb huszár a Magyar Szinház-ban került szinre. A Nemzeti Szinház-ban a kiváló írónak ez a harmadik darabja, Balassa Bálint és Simonyi óbester után. E történelmi tárgyú színdarabjai nyomában most először mutatkozik be a közönségnek oly darabbal, a melynek tárgyát a modern társadalmi életből merítette. A feminizmus nem csupán a külföldi társadalomnak időszerű kérdése napjainkban, hanem élénk szerepet játszik a magyar művelődés jelen állapotában is. A muskátli cselekvésén keresztülvonuló s az egész hátteret alkotó szatirikus rajz ennek a kérdésnek félszegségeit igyekszik megvilágítani a mai modern állapotban. A túlzó feministák világnézetével Rousseau igaz Retournons á la nature! jelmondatának egészséges erejét állítja szembe. Egy rosszul, ferdén, szeretet nélkül nevelt leányiélek a színdarab központja. Ez a félszegségekkel telt lélek egy igaz, őszinte, becsületes férfisziv melegére lassan-lassan levetkőzi mindazt a mesterséges mázt, a mivel a társaságbeli szokások és előítéletek vonták be és egyszerű, természetes virulásra fakad, a muskátli virulására. Az újdonság szinlapja a következő: A MUSKÁTLI. Vígjáték három felvonásban. Irta: Martos Ferencz. Személyek: Berecsky Klára.. Cs. Alszeghy I. Kaíicza, unokahuga D Ligeti J. Olga K)á rokona

i Paulay E. Márta ( Klara rokona

l Várady A. Julia kisasszony Nagy I. Marianne T. Vízvári M. Báró Berecsky Kázmér Császár Szomody Gábor Odry Jablonczay Náday B. Borhiday Rózsahegyi Gócs Szacsvay Gócsné Vizváriné János, inas Gabanyi Anna, szobaleány Keczeri I. Cs. Alszeghy Irma játssza a női főszerepet. Vonzó, természetes művészi egyéniségéhez rendkívül illő feladat, a melynek megoldására teljes becsvágygyal készül. Mellette szokatlanul sok női szerep tölti be a szinteret, a melyet éppen ez a körülmény bizonyára kedvessé és tetszetőssé fog varázsolni. Paulay Erzsi és Várady Aranka modern diák-kisasszonyokat, Nagy Ibolyka túlzó feminista-nőt, Vízvári Mariska cocotte-ot játszik. A férfi-művészek közt Odry Árpád és Császár Imre játsszák a főszerepeket. Mellettök a modern szalón-élet tipikus alakjait ábrázolják a többiek. Szacsvay és Vizváriné feladata lesz a két első felvonás szalón-életnek mesterséges levegőjével szemben a harmadik felvonás üde, poétikus, egyszerű és természetes erdei hangulatának megrajzolása. Blberach. Szinházi pletykák. Budapest, szeptember 23 Vasárnapi apróságok. (I. Pál herczeg csokra.) Tiz zsúfolt ház közönsége tapsolt eddig a Királyszinház- ban Offenbach remekmüvének: A gerolsteini nagyherczegnö-nek és tiz zsúfolt ház közönsége örvendezett az uj nagyherczegnőnek: Fedák Sírinak. A repriznek e minden várakozást felülmúló sikere persze jókedvet áraszt mindenfelé: jókedvűek a szereplők a színpadon és jókedvűek a habitüék a nézőtéren. Egy jókedvű, kedves ötletből fakadt ez a história is. Az Offenbach operett első felvonásában van egy jelenet, amelyben a nagyherczegnő kérője: Pál herczeg átnyújt egy fehér csokrot jövendőbelijének. A herczeg személyesitője: Papp Miska minden este ugyanazt a papircsokrot nyújtotta át Fedák Sárinak, a ki a csokrot — mint a hogy a szerző előírja — megszagolja, aztán megvető mozdulattal a földre dobja. A gerolsteini nagyherczegnó tegnapi előadásán azonban váratlan dolog tör ént. A mikor Fedák Sári a csokrot átvette és föléje hajolt, hogy megszagolja: — erős tubarózsa-illat ütötte meg az o rát. A csokor valódi fehér virágokból volt kötve. Már most nem tudta a primadonna, hogy mitévő legyen? Dobja el a csokrot, a hogy a szerepe kívánja, mert az a gyűlölt vőlegény-jelölttől ered, vagy tartsa meg, a hogy A »Magyar Színpad* tárczája. „Az ember tragédiája" kétszázadszor. — Egy nevezetes jubileum. — Hétfőn, szeptember 24-kén, a Nemzeti Szinház eddig páratlanul álló ünnepet ül: magyar költő remekmüvét, Madách Imre Az ember tragédiája czimü drámai költeményét kétszázadszor adják elő. Kétszáz előadás! A magyar géniusz, a magyar költészet és a magyar színjátszás diadalünnepe ez az est. Madách Imre gyönyörű drámai költeménye, a nagy poéta örökbecsű müve a színpadon is olyan hatást ért el, a melyhez foghatót hiába keresünk drámai irodalmunk történetében. A Nemzeti Szinház hivatásánál fogva repertoire-szinház, a melynek műsorán 150 — 160 darab szerepel, egyfolytában egy darabot nem adhat s igy az a darab, a melyik 25—50 előadást megér, már nagy sikert jelent, 100 előadás pláne a ritkaságok közé tartozik ; két-három Shakespeare-remek, a magyar darabok közül A szökött katona, a Bánk-bán és az Aranyember jutott el ezen kivételes számig. Mindezek felett versenytárs nélkül áll Az ember tragédiája, hatásban, sikerben páratlanul s örök büszkesége a színháznak, hogy egy minden izében költői müvet s magyar iró remekét becsülte meg annyira, hogy műsora legnemesebb drágaköve lett. A hétfői ünnep tehát nem a Nemzeti Szinház lokális jellegű, házi ünnepe, hanem a magyar szellem és magyar kultura ünnepe, a melyben részt vesz mindenki, a kit ezek a szent érdekek lelkesítenek. E sorok czélja nem lehet az ünnepi est jelentőségét érdeme szerint méltatni, hivatottabb tollakra vár ez a gyönyörű feladat; de ne mulasszuk el, hogy a magyar drámaírás e nagy ünnepén kegyelettel meg ne emlékezzünk Madách Imréről, a kinek lángeszéből kelt életre az emberiség tragédiájának fenséges költeménye. Életében csalódás, szomorúság volt osztályrésze, szálljon hát emlékezésünk és csodálatunk a sztregovai kis sírkert felé, a hol örök álmát alussza a legkiválóbb magyar elmék s a legnagyobb költők egyike, a kinek emlékét Az ember tragédiája márványnál, szobornál hosszabb ideig, az örökkévalóságig megőrzi. És emlékezzünk meg néhai való jó Paulay Edéről, a Nemzeti Szinház kiváló igazgatójáról is, a ki a költeményt szinre ajkalmazta s ezzel a nagy sikert megteremtette. Ő is ott nyugszik már a kerepesi-uti temetőben s csak emléke él közöttünk. Az ő nagy energiája és lelkesedése kellett ahhoz, hogy 23 évvel ezelőtt a dráma példátlan sikert arasson. Az ő szakértelme s a szereplő művészek virtuóz játéka. 1883. szeptember 21-én volt a bemutató előadás. Ádámot Nagy Imre, Évát Jászay Mari, Luczifert Gyenes, a rabszolgát Náday, a demagógot Vizváry, Péter apostolt Ujházy, Hippiát Márkus Emma, Cluviát Helvey Laura, Helénet Molnárné, a császárt Szigeti József, az eretneket Bercsényi, a pátriárkát Feleky és az öreg asszonyt a londoni képben Szatmáryné játszotta. Micsoda nevek I Velük 23 év minden sikere, minden dicsősége elevenedik meg előttünk s nem csoda, hogy a merész vábakozás reményen felül sikerült; a közönség valóságos extázissal fogadta a darabot. Az első előadások nagy művészeiből sokan már nem élnek. Nagy Imre, Szigeti József, Bercsényi Béla, Feleky Miklós és Szathmúryné elhunytak s helyüket ujabb generáczió foglalta el. A többi szerep is gazdát cserélt s a lefolyt 23 év alatt uj meg uj szereposztásokban, de mindig egyforma hatással műsoron maradt a darab. Ötvenedik előadása 1886. deczember 25-én volt. 1894. szeptember 13-án már századszor és 1901. deczember 23-án százötvenedszer adták. Az első szereposztásból a hétfői 200-ik előadáson csak Gyenes László marad meg, a kinek tökéletes Luczifer-alakítása valóságos fogalommá vált s nem igen hiszem, hogy akadjon még egy magyar szinész, a ki ugyanazon színpadon, ugyanazt a szerepet, változó közönség előtt, változó izlés ellenére egyforma nagy hatással 184-szer ugy eljátszotta volna, a mint Gyenes Luczifert eljátszotta. Ez a tény felér kötetnyi dicsérettel. A többi szereplő uj lesz a jubiláris előadáson, a minthogy a lefolyt 23 esztendő alatt minden szerep gazdát cserélt, igy Ádámot Nagy Imre 53-szor, Szűcsvűy Imre 41-szer, Pálffy György 62-szer, Somló Sándor 12 szer, Bakó László 12-szer, Beregi Oszkár 14-szer és Odry Átpád 6-szor. Évát Jászai Mari 74-szer, Fái Szeréna 59-szer, Hegyesi Margit 29-szer, Márkus Emilia 28-szor, Alszeghy Irma 9-szer és Paulay Erzsi 1-szer. Luczifert Gyenes László 184-szer, Császár Imre 8-szor és Ivánfy Jenő 8 szor adta. Ez a kis statisztika is érdekes tanújele annak, hogy a 23 év alatt a szinház első drámai erői vetélkedtek egymással a klasszikus dráma minél tökéletesebb interpretálásában. Kisebb szerepei is mindég elsőrangú művész kezében voltak s a több izben felújított ren-