MAGYAR SZÍNPAD 1906. május (9. évfolyam 119-149. sz.)

1906-05-29 / 147. szám

1906. május 29. 3 Budapesti színpadok. Budapest, május 29. A Magyar Királyi Operaház-ban holnap, szerdán kerül ismét előadásra Puccini óriási sikerű dalmüve, a Pillangó-kisasszony, Yvonne de Treville csütörtökön a Rigoletto-ban, szombaton a Bohémélet-ben folytatja vendégszereplését. Ezt az előadást éppenugy, mint A denevér vasárnapi előadását az Operaház és a Nemzeti Szinház nyugdíjintézetei javára tartják meg. • A Nemzeti Szinház-ban Dumas: Georges herczegnő czimü színmüve holnap, szerdán kerül ismét előadásra. Csütörtökön Cyrano de Bergerac, pénteken Ibsen Nórá- ja kerül előadásra, P Márkus Emiliával a czimszerepben. Szombaton Az emigráns, vasárnap a Ma/y Ann szerepel a műsoron. A szinház személyzete most eredeti újdonságra: Sajó Sándor Zrínyi György házassága czimü történeti vígjátékára készül, mely a jövő héten kerül bemutatóra. • A Vígszínház szombaton, junius 2-án mutatja be A kaczagó menyecske czimü franczia bohózatot, melyet Szilágyi Vilmos rendez. A premierig kétszer szerepel: holnap, szerdán és pénteken Keroul és Barré pompás bohózata: Az aranygyapjú, mig A Muzma csütörtökön este és vasárnap délután kerül szinre. A szombati rendkívül mulatságos újdonság szinlapja a következő: A kaczagó menyecske. Bohózat három felvonásban. Irta: Soulié Maurice. Fordította: Góth Sándor Személyek Bréguet ... Góth Jeanne, a felesége Varsányi 1. Leseigneui, Jeanne atyja Hegedűs Heurtebise . ... - Vendrey Paul de Marrans Tanay De Marransné asszony Haraszthy H. Heurtebisené asszony... Gazsi M. Monsignor Fari Szerémy Langeac Georges Fenyvesi Leuglumé — Győző Joseph Bárdi Léontine Varga A. * A Magyar Szinház nagysikerű zsidó daljátéka : az Uj Messiás, ma, kedden népies előadásul mérsékelt helyárak mellett kerül szinre. Szerdán ezt a népies előadást megismétlik a főszerepekben mindenkor Kállay Jolán, Tallián Anna, Hunyadi József, Ferenczy Károly és Giréth Károly föllépésével. Az újdonság eddigi előadásait sürün látogatta a főváros zenekedvelő közönsége is s a szépzenéjü zsidó daljáték a A »Magyar Színpad" tárczája. Goldfaden. — Az „Uj Messiás" szerzőjéről. — Távol a zajos és ragyogó Páris lármájától, az Arc de Trióm phe mögött, a csöndes és magányos Passyban, a világtól elvonultan él az öreg Goldfaden, a Szulamit és az Uj Messiás szerzője, a ki egyike a legérdekesebb és legderekabb embereknek, a kikkel a sors az életben összehozott. Csöndes, egyszerű, szerény és szegény ember ő, a ki a nagy kerek pápaszemén keresztül gyermekes bizalommal nézi a világot. Goldfaden Ábrahám nevét, a „zsidó szinház atyjá'-nak a nevét, Oroszországban, Angliában, Párisban, csak ugy ismerik, mint Amerikában, vagy Németországban és ha a magyar olvaső véletlenül látná azokat a babérkoszorúkat, föliratokat, aranytollakat, emléktárgyakat és fotográfiákat, a melyek az öreg ur szobáját diszitik, elolvasná azokat az értekezéseket, a melyeket komoly férfiak irtak munkásságáról, akkor a magyar olvasó is velem együtt kifogásolná azokat a jelzőket, a melyekkel az öreg ur nevét nálunk emlegetni szokták És ha ráadásul még azt is tudná, hogy ma hatvanhat esztendős korában, ez az ember, ez a poéta, ez az ideális Slemihl, a kit világéletében mindenütt megloptak és megraboltak, a kinek a darabjait nyári hőségben szinte példátlan érdeklődés mellett indul neki sikeres pályafutásának. A pünkösdi két ünnep négy előadásából is kettőt az Uj Messiás foglal le, mig délután A drótostót- ot és A koldusgróf-ot adják. Itt emiitjük meg, hogy az Uj Messiás népies előadásaira jegyet elővételi dij nélkül lehet váltani. • A Királyszinház újdonságának, a Madár Matyi előadásainak második hete tegnap zárodott le. A revü ragyogó látványosságai és kaczagtató bohóságai rendkívüli vonzóerővel hatnak a közönség minden rétegére és a siker eljutott olyan körökbe is, a melyek a színházaktól rendes körülmények között távol állanak, ezúttal azonban, minthogy az ő világukból került ki a Madár Matyi vidám és elmés alakja, igen eredeti módon adtak kifejezést tetszésöknek. A szinház különben minden este a Madár Matyi-\ játssza, az ösmert szereposztással, ma már tizenötödször. — Rákosi Szidi asszony színésziskolája, a mely az idén különösen gazdag tehetségekben, tanév végével egész sor vizsgaelöadáson fogja bemutatni növendékeit és pedig vasárnap és délutánján a Királyszinház színpadán mindenkor rendkívül mérsékelt helyárak mellett. Az első ilyen előadás vasárnap délután lesz s ez alkalommal a János vitéz-1 játsszák. « A Népszínház előadásait mától kezdve nyolcz órakor kezdi meg; felváltva a Mádi zsidó és a Kisvárosi botrány kerül e héten szinre. Szombaton déluián 3 órakor a Népszínház munkástestülete javára a Lili, Hetvé operettje kerül szinre, a czimszerepben Bárdi Gabival, a báró szerepében pedig Kardos Andorral. A második felvonás nagy hangversenyében h

aller Irma, Ujváry Károly, Hegedűs Gyula, Sziklai Kornél, Baumann Károly, Banda Marczi, Farkas Pali, továbbá a Népszínház művésznői közül Komlóssy Emma, Kápolnay Irén, Petiás Sári, Ledofszky Gizella és Szilágyi Ida lép fel. Az előadás helyárai a rendes esti helyárak lesznek. * A Fővárosi Nyári Szinház- ban ma, kedden lesz a nagysikerű Fekete tenorista czimü bohózatos operettnek a hatodik előadása. Szerdán Herczeg Ferencz Ocskay brigadéros czimü történeti színmüve kerül szinre. A szinkör legközelebbi újdonsága Donizetti: Linda czimü operája lesz. * A Városligeti Nyári Szinház személyzete már nagyban készül a Fenegyerekek czimü vig énekes életképre. A Szirmai Imre által magyar száz meg száz színtársulat játssza (New-Yorkban négy szinház kizárólag az ő darabjait adja elő) és a kinek ebből semmi haszna nincs, ez az ember, a ki egymásután volt tanár, színigazgató és ujságiró, ma csaknem olyan szegény, mint a zsidó templom egere. Higyjék el, hogy ma, a mikor már tul van a dicsőség izgalmain, a fergetegszerüen viharzó tapsokon és a kifogott lovakon — mert akárhányszor kifogták a kocsijából a lovakat, mint valami primadonnáét, — a babéron, az ujságczikkeken, a megjelent arczképeken és költeményeinek 150-ik kiadásán, ma nagyon szívesen váltaná föl ezt a nagy népszerűséget egy kis apró pénzre. Hogy először kinn jártam nála — az öreg ur nem igen szokott Párisba bejönni — nem találtam otthon. Ezeken a gyönyörű tavaszi délutánokon, mikor a fiatal nap már teljes pompájában ragyog, hosszan elsétál Passy csöndes utczáin, a melyek egy barátságos magyar vidéki városra emlékeztetik az embert. Amig megjött, Goldfadenné-val beszélgettem. Az igénytelen és beszédes asszony elmondta, hogy hallottak a Szulamit nagy sikeréről, kaptak is egy csomó gratulácziót, ez volt minden. Különben ismerik Budapestet, pár esztendővel ezelőtt Oroszországból jövet vagy három napot töltöttek a magyar fővárosban. És hogy az öreg ,ur hazajött, hosszan el kellett mondanom, a mit darabjainak a budapesti előadásairól tudtam. És azután ő beszélt, színpadra átdolgozott bohózat annak idején Bécsben több mint 700-szor került szinre. A főszerepet Feld Mátyás játssza. A Fenegyerekek első előadása csütörtökön, május 31-én lesz. Szerdán Rip van Winkle, Planquette operettje kerül szinre, Lisbeth szerepét Feld Olga, Rip szerepét Szarvasi Jenő éneklik. A kulisszák mögül. Budapest, május 29 Szamosi Elza Amerikabau. Szamosi Elza, az Operaház művésznője, a kiről már megírtuk, hogy szerződési ajánlatot kapott Amerikából, mint biztos forrásból értesülünk, aláiita amerikai szerződését és igy az ősztől fogva megszűnik a Magyar Királyi Operaház tagjának lenni. A művésznő októbertől fogva hét hónapra szerződött heti kilenczszáz dollár fizetés mellett, a mi tehát a szerződéses hét hónapra, mi pénzünk szerint, közel száznegyvenezet korona. Ezért a tiszteletdíjért a művésznő hetenként háromszor köteles fellépni. Mindenesetre sajnáljuk, hogy a magyar operai színpad, ha csak ideiglenesen is, elveszti ezt a fényes fejlődésnek indult tehetséget, mert reméljük, hogy amerikai szereplése után vissza fog térni a Magyar Királyi Operaház kötelékébe, meggyőződvén róla, hogy: mindenütt jó, )de mégis legjobb — itthon Nirschy. — A hazafias kis ballerina. — — Magyar színpadon még sohasem spiczczelt egy ilyen kis tánczcsoda, mint Nirschy Emilial — konstatálta a szombati Fedák-cabaret estéjén egy régi, érdemekben megőszült balett-habitüé és a közönség osztotta véleményét. A tizenhét esztendős bájos, gracziózus és ördöngös lábu Niischy Emiliát az emlékezetes szombat estén felfedezte az egész fővárosi közönség, approbálva az Operaház közönségének véleményét, mely a balett-divertissement első előadásán a legnagyobb csodálattal adózott a Guerra mester kis tanítványa művészetének. Niischy Emiliat a közönség léptette elő igazi primaballerinává és a mestere boldogan és büszkén konstatálhatta, hogy a jóslása bevált, mert ő már négy-öt évvel ezelőtt, a mikor a kis Nirschy Emmy még igazán a gyerekczipőket koptatta az Operaház balett-termében, megmondotta, hogy ez a kis lány a legnagyobb táncz-zsenie mindazok között, a kiket eddig a táncz_ művészetébe bevezetett. És Guerra mester annyi szeretettel, annyi gonddal és fáradtsággal tanította az ő saját elmondta kalandos életének nevezetes mozzanatait, hogyan alapította első színházát Romániában (két színésze volt hozzá), hogyan nevelt magának színészeket, bejárván társulataival az egész ó- és újvilágot. Amerikában lapot szerkesztett, most pedig Párisban újságírással keresi a kenyerét. Angol, amerikai, franczia és és német lapoknak dolgozik és akárhányszor megesik, hogy a pirkadó hajnal még az íróasztalnál találja, mert az öreg ur, mint igazi ujságiró, éjjel dolgozik. És a színdarabjait is éjjel irta, éjjel, mikor a csöndnek is van fokozata. És annyi dicsőség, annyi munka után (megirt vagy harmincz operát és népszínművet, közte a zsidó Faust-ot, Judith és Holofernes, Ahasverus stb. stb. történetét; megírta a Moliéte Amphytrion-\á\, a nélkül, hogy valaha olvasta volna Moliéret, csak utóbb, hogy Párisba került, födözte föl ezt a találkozást) most uj darabon dolgozik, a mely azonban nem zsidó darab. És dolgozik és küzd . . . Choisy abbé — bocsánat, hogy az abbét és zsidót egy mondatba foglalom össze — az ő gáláns emlékiratait azzal fejezi be: — Inkább vagyok nevetséges, mint szegény. Ez is baj, amaz is baj. De mind a kettő együtt, nevetségesnek is lenni, meg szegénynek is, — ez nagyon keserű. És az öreg Goldfaden higyjék el, egyiket sem érdemli meg . . . Heltai Jenő.