MAGYAR SZÍNPAD 1906. május (9. évfolyam 119-149. sz.)
1906-05-28 / 146. szám
1906. május 28. művésznő szives készséggel beleegyezett, Zsazsa megkérdezte, mit akar énekelni. — Eléneklem a csengetyü-áriát! — felelte a franczia művésznő. — Szeriózus szám az? — kérdi Zsazsa. — Igen. — Akkor talán hagyjuk. Inkább valami népszerűbbet. Treville szivesen beleegyezett. A mikor pedig Sándor Erzsit kérte fel Zsazsa, a magyar művésznő arra a kérdésre, hogy mit fog énekelni, azt felelte: — Eléneklem a nagy áriát a Lakmé-bó\! — Jó lesz, nagyon jó lesz 1 — egyezett bele Fedák Sári. Beleegyezett pedig azért, mert nem tudta, hogy a Lakmé nagy áriája nem más, mint az úgynevezett — csengetyü-ária. Lett ebből bonyodalom. A mikor Yvonne de Treville meg tudta, hogy Sándor Erzsi mit fog énekelni, megaprehendált. És joggal. — Hogyan ? — mondotta — Fedák Sári nem akarta, hogy én énekeljem azt az áriát, abba pedig, hogy Sándor Erzsi énekelje, beleegyezett? Nem énekelek akkor semmit 1 Lőn erre nagy szaladgálás, izgatott automobilozás. A vége pedig az lett, hogy mind a két művésznő énekelt, mind a kettő igen nagy sikert aratott, de a Lakmé-beli csengetyü-áriát — egyik sem énekelte. . . • II. Az igazi magyar daljáték. Ennek az apróságnak a főszereplője szintén Yvonne de Treville, a ki pénteken este — Louis Lombard franczia komponista és a mamája kíséretében — megjelent a Magyar Szinház-ban, hogy egy földszinti páholyból végighallgassa az Uj messiás premierjét. Mint az egész közönségnek, ugy neki is roppant tetszett Goldfaden gyönyörű muzsikája és lelkesen csatlakozott a tapsolókhoz, akik minden énekszámot megismételtettek és nagy élvezettel hallgatták a Magyar Szinház pompás szezónzáró újdonságát. Az utolsó kép előtt felkereste páholyában a művésznőt egy budapesti ismerőse és megkérdezte tőle, hogy tetszik neki az Uj messiás ? — Nekem nagyon tetszik a zene is, az előadás is — felelte Yvonne de Treville — és igazán nagyon örvendek, hogy végre megismerhettem egy igazi magyar daljátékot. . . Ez a vélemény a legszebb perspektíváját mutatja a Magyar Szinház újdonságának. Mert ez azt jelenti, hogy a bibliai tárgyú daljáték hangulata és zenéje iránt valósággal nemzeti érzésekből táplálkozó fogékonyságot tapasztalt az idegen művésznő a Magyar Szinház közönségénél. És ez teli házakat fog hozni az Uj messiá s-nak. III. Majmuna a ligetben. A Majmuna nevet ma már fél Budapest ismeri. A Madár Matyi tündére, a ki a levegőbe emelkedik, a Királyszinház tíz zsúfolt házas előadása után népszerű lett azok körében is, a kik nem ismerték igazi alakjában, a városliget mutatványos bódéiból. Nem csoda, mert a személyesitője Medgyasszay Vilma, ez a bájos művésznő, a ki Sziklai Madár Matyija mellett a legnagyobb erőssége a Királyszinház nyári látványosságának. A híre persze leghamarább oda jutott el, a honnan a szerzők a színpadra hozták: a városliget „vurstli"-jába. Ott a mutatványosok busán konstatálták a mult héten: — Senkisem kíváncsi már a mi légberepülő tündéreinkre, mindenki a Királyszinház-ba megy Majmunát csodálni 1 A városligeti légi tündérek igazgatóinak tehát rosszul ment a soruk. Közülök a legélelmesebb ezért felkereste a minap Medgyasszay Vilmát és alázatosan azzal a kéréssel járult elébe, hogy jöjjön ki délutánonként az ő városligeti bódéjába és mint a légi tündérek királynője — lépjen fel az ő „müintézetében". Ennek a kérésnek persze nem tehetett eleget „Mimi", de megígérte, hogy másnap kimegy a ligetbe és végignézi az előadást. Ugy is történt és ez a vizit sok pénzt hozott az élelmes „légi tündér-igazgató "-nak. Ugyanis, a mikor Medgyaszay Vilma elfoglalta helyét a bódéban, a kikiáltó harsány hangon hirdette a „vurstli" népének: — Tessék besétálni! Szenzáczió, szenzáczió! Előadásunkat legmagasabb látogatásával tüntette ki Madár Matyi szerelme: Majmuna, a 'égi tündérek királynője 1 Benn ül és ingyen íegtekinthető! Tessék besétálni! ... A bódéra öt perez múlva kitették a táblát, hogy „minden jegy elkelti" Tartartn. , Színházi álet. Budapest, május 28. A nagybeteg Hegyi Aranka. — Látogatás a művésznőnél. — Már napokkal ezelőtt érkezett a hir, hogy Hegyi Aranka súlyos betegen fekszik. Némelyek szomorú megdöbbenéssel hallották ezt, mások el sem akarták hinni és rázták a fejüket: — Hogyan, a mi kedves, elragadó Szaffink volna ilyen beteg? Nem, ez lehetetlen. Pedig, sajnos, csakugyan igy van. Szegény Hegyi Aranka beteg, nagyon beteg. Tegnapelőtt éjjel már az a riasztó hir terjedt el, hogy a művésznő állapota válságosra fordult. Orvosai az egész éjszakát ott töltötték az ágya mellett és táviratilag szólították a fővárosba a két leányát, Lilit és Irént. A közönség, a mely anynyiszor élvezte ragyogó művészetét, bizonyára mély részvéttel értesült a szomorú hírről, a mely százszorta fájóbban hatott ránk, a kik a színpadon kívül is ismertük, szerettük őt. A hir hallatára, pénteken már kora reggel siettem a művésznő kerepesi-uti lakására. Két cseléd fogadott, arezukon a gond és aggodalom kifejezésével. Tudták, miért jövök s ezért be sem várva, a mig kérdést teszek, igy szólt az egyikük: — Valamivel jobban van . . . Aztán mentek bejelenteni Hegyi Aranka egyik rokonának, a ki hetek óta önfeláldozóan ápolja a nagy beteget. Egyedül maradtam a szobában. A falakon csupa arczkép: Hegyi Aranka százféle szerepben. Aztán egy sereg babérkoszorú és számtalan széles selyemszalag, a melyek mindegyike egy-egy zajos sikerre emlékeztet. Megilletődve gondolom el, hogy a magyar színészetnek egyik nagy büszkesége ezalatt utolsó napjait, talán utolsó óráit éli a szomszéd szobában. És eszembe jut az^én legutolsó látogatásom nála. Néhány hónappal ezelőtt Szirmai Imrével látogattam el a beteghez. Akkor még volt remény arra, hogy a tudomány segítségével sikerül őt megmenteni. Csak ő maga nem bízott benne. — Soha, soha sem fogok meggyógyulni többé, — mondta. És beteg, de egykor villogó szemébe könynyek gyűltek. Egy fájdalmas sóhaj tört fel belőle és habos kendőjével letörli a könnyeit. — Lássátok, még sírnom sem szabad. Az orvosom figyelmeztetett rá, hogy a sirás a szemem világába kerül. Elpanaszolta, a mi a szivét nyomja. Hogy a mióta beteg, senki sincs, a ki törődnék vele. Mindenki elfelejtette; kivéve régi jó barátnőjét, Rákosi Szidi asszonyt, a ki egyetlen nap sem mulasztaná el, hogy meglátogassa. Elhagyatottságában arra gondolt, hogy bevezetteti és az éjjeli szekrénykéjére állíttatja a telefont Azóta azzal űzte el magányos óráit, hogy telefonon eldiskurálgatott egyik-másik ismerősével. Halk léptek hallatszanak. Belép a szobába Hegyi Irma, a beteg művésznő rokona. Megdöbbentő dolgokat árul el. — Szegény Aranka, — úgymond — nagy szegénységben él. A házban alig van néhány garas. Két negyedévi házbérrel tartozott. Teg3 nap aztán egyik előkelő kaszinónk néhány tagja kifizette. Hallom, valami gyűjtést is rendeznek neki. Az ékszerek és egyéb értéktárgyai már mind a zálogba vándoroltak. Mit tegyünk? A mig játszhatott, sok pénzt keresett. De túlságosan jó volt a szive és boldog volt, ha másokon segíthetett. — S mit mondanak az orvosok ? Egy néma, de sokat mondó, lesújtó kézmozdulat és egy pár eltitkolt könny a válasz. — Ha megéri az elsejét, bevisszük a Surányiféle szanatóriumba. Tegnap este, még mielőtt elvesztette volna eszméletét, megfogta a kezemet, gyöngéden magához vont és elhaló hangon rebegte: „Ha csak egyszer, egyetlen egyszer játszhatnék még. . ." Hogy szerette és szereti még most is azokat a deszkákat 1 Csöngetnek. Rákosi Szidi jött meg, kezében pár szál illatos rózsával. Lassan kinyitja a hálószoba ajtaját: mennyezetes ágyában, behunyt szemmel fekszik a nagy beteg. Sápadt arczán visszatükröződik a rettenetes szenvedés ... A rózsákat lassan leteszi az ágyra, hogy fel ne ébressze álmából a beteget és újra beteszi az ajtót. — Vajha meggyógyulna 1. .. —Y.— Vidéki színpadok. Budapest, május 28. Blaha Lujza vasárnap reggel Fiúméba érkezett, a hol a Fenice-szinkör-ben Andorffy színtársulatánál három estén fog vendégszerepelni. Első fellépése a Helyre-asszony czimszerepében lesz. A kolozsvári szinházban tegnap este szép sikerrel mutatták be, a szerző jelenlétében, Major J. Gyula Széchy Mária czimü operáját. = Nincs szeplő, pattanás, májfolt azon hölgy trezán, a ki a Balassa-féle valódi angol ugorkatejeL ára 2 kor és szappan, ára 1 kor., használja Kapható Balassa gyógytárában Budapest-Erzsébetfalva és • ináén gyógyszertárban és droguériában. Külföldi színpadok. Budapest, május 28. A müncheni udvari operaházban a héten volt a premierje Saint-Saens Sámson és Delila czimü dalmüvének. A bemutató igen nagy sikerrel járt * Strauss Richard, a Salome szerzője, most egy uj operán dolgozik, melyet legelőször a gráczi városi szinház fog bemutatni. Strauss ezenkívül most nyolczszólamu kardalokat komponál Klopstock költeményeire. * A párisi Vaudeville-szinház csütörtökön szép sikerrel mutatta be Camille Qudinot Chaine anglaise czimü háromfelvonásos vígjátékát. • Révy Aurélia, a Budapesten is ismert operaénekesnő, a Népszínház egykori tagja, most Berlinben szerepel, a hol a Neues Theater-ben az Orfeusz az alvilágban előadásain Euridike szerepét énekli. A bécsi Theater an der Wien első újdonsága a jövő szezónban A macsacsi kísértet czimü operett lesz, melynek szövegét Rideamus, zenéjét Strauss Oszkár irta. = Naschitz-féle nyilvános felsőbb leányiskola internátusa és gyermekinternátus. Budapapest, Andrássyuti villasor 127/c. — Bennlakók felvétetnek a nagy szinidöre is. — Nyilvános felsőbb leányiskola, nyilvános elemi fiu- s leányiskola és kisdedóvó Budapest, Andrássyut 33. sz. = Színeszeink és művészeink ruhaszöveteiket öemíer f. elsőrangú posztókereskedésében (Bécsi-utcza) szerezik be. = Biró M Mátyás fogászati műterme Budapest, VI., Nagymezö-utcza 28. sz. alatt van. = Én állandóan a Czettler-féle manumoilin kézfinomitót használom, meri ez a legjobb I Kapható Töröknél. F alapíttatór» im»-»... a legjobb kivitelben, úgymint: arany, platina, aluminium és kautsukban; arany koronák; hídmunka, szájpadias oaak ós foasovok nélkül f° gsoro kne m » ól 0,6 fogsorok átalaldtás a' p' Qmbir ozá 3- tog^ ^.^«^^VidéWekrészéíeegészfogsorJLtése6ór,alatt BÍfÓ Mű MátyáS fOB*»I»tl ««ttf«» V I., Nagymezül'* u»8. k
