MAGYAR SZÍNPAD 1906. március (9. évfolyam 60-90. sz.)

1906-03-31 / 90. szám

2 1906 márczius 29 7_ Budapesti színpadok. Budapest, márczius 31. A Magyar Királyi Operaház-ban holnap, gróf Zichy Géza: Roland mester-ét adják uj betanulással. A Nemzeti Szinház-ban vasárnap délután a Szentivánéji álom; este pedig Ruttkay György vígjátéka, a Vénusz kerül szinre. Hétfőn ifjúsági előadásul heiczeg Ferencz darabját: Bizáncz- ot adják. A Vígszínház-ban holnap délután A nap hősé-t, este pedig Shaw Berhard uj melodrámáját: Az ördög czimborájá-t adják, melynek szenzácziós sikere a zsúfolt házak hosszú sorát biztosítja az újdonságnak. A Magyar Szinház holnapi mindkét előadásán a szinház nagy kasszadarabja, A koldusgróf, kerül szinre. — A szinház legközelebbi újdonsága dr. Fényes Samunak, A csöppség szerzőjének uj énekes vígjátéka, A pereszlényi juss, lesz. Az uj darab cselekménye II. Rákóczy Ferencz korában történik s a két vezető szerepet Kállay Jolán és Ralhonyi Ákos fogja játszani. A zene Kálmán Imrének, a jeles tehetségű fiatal zeneszerzőnek munkája. A Magyar Szinház az újdonságot A koldusgróf sorozatos előadásai befejeztével hozza szinre. * A Királyszinház legközelebbi újdonsága a Dellinger Rudolf hires operettje: a Don Cézár lesz. A czimszerepet fedák Sári fogja játszani, hatásos énekszerepek jutottak Kazal Birinek és Környei Bélának, a vig elemet pedig Szenigyörgyi Lenke, Sziklai, Németh, Körmendy és Erdei Berta képviselik a darabban, a mely a Gül-Baba sorozatos előadása ulán kerül szinre. * A Népszínház-ban A mádi zsidó valamennyi előadásának zsúfolt nézőtér tapsol. A jókedvű bohózat sorozatos előadásokban s igy holnap is szinre kerül; délután mérsékelt helyárak mellett az Egy görbe nap-ot adják. A kulisszák mögül. Budapest, márczius 31. „A siralomházban." - A Nemzeti Szinház mai bemutatójához. — A Nemzeti Szinház deszkáin egy kis költői alkotást mutatnak be ma este: Szemere Györgynek A siralomházban czimü dramolettjét. A közönség igaz gyönyörűséggel élvezi majd a jeles irónak ezt a kis darabját, a mely talán minden eddig Írásánál a legkitűnőbb. Szemete György A siralomházban is annak az izmos talentumnak bizonyul, a kinek első darabjában, az Egyéniségben, majd az Erősek és gyöngék czimü drámájában megismertük. Az újdonság tele van költői szépségekkel. A tüzpróbát már kiállta egyszer. Pár héttel ezelőtt a Tnália tarsaság lelkes kis csapatja mutatlb be egy Matinéja keretében. Ekkor nagy sikere volt. És éppen ez a siker vitte rá Somló Sándor igazgatót, hogy a Nemzeti Színházban is szinre'' izza ezt a kis remeket, a mely a mai premier után kétségkívül sürün fog szerepelni a szinház műsorán. Hevesi Sándor dr., a szinház kitűnő rendezője tanította be a dara^ bot a Tháliá-ban és ugyanő rendezte most a Nemzeti Szinház-ban is. A szinház előkelő művészei játékában, a mű szépségei teljes plasztikában domborodnak ki. F. Azok a komponisták, a kik másokkal hangszereltetik müveiket, hasonlítanak azokhoz a csirkékhez, a kik kotkodácsolnak, ha szomszédjuk tojik, • Egy megbukott komponista hangutata hasonlít az olyan czilinderhez, a melyre ráültek. A Szinházi pletykák. Budapest, márczius 31. I. Az iró deák. ~ Kaland a konflison. — Olyan emberrel esett meg ez a kis kaland, a ki voltaképen nem szinházi ember: nem tagja semmiféle színháznak, nem szerző, nem is habitüé: egyszerűen csak „íródeák", a Fedák Sári iró deákja. Ez a gyönyörű hivatal Bede Jóbnak, a „Pesti Hirlap" kitűnő munkatársának jutott osztályrészül. Bede Jób fanatikus hive az isteni Zsazsának, Zsazsa pedig elolvad a gyönyörűségtől, a mikor róla beszél. — Ő az én kis iró deákom! — mondotta egyszer és azóta Bede Jóbon maradt ez a titulus. Nos tehát, a Zsazsa Íródeákja sugárzó arczczal mesélte tegnap este ezt a históriát a Királyszinház társalgójában: — Ma este sokáig voltam a szerkesztőségben. Mikor aztán lejöttem az utczára, egy komfortábli.ölelő karjai közé vetettem magam és a kocsisnak büszkén kiáltottam oda: Gyorsan a Népszínház- hoz. A kocsis néz egy darabig, mintha nem értené a dolgot, aztán megkérdi: — Hová, kérem? — Mondtam már: a Népszínház-hoz! — kiáltom én: ő pedig magában mormog tovább: — A Népszinház-hoi ? ... Azt mondja, hogy a Népszínház-hoz 1 ? . . . Végre aztán huz egyet az ostorával a lován és a konflis megindul. De csak azért indul meg, hogy tiz perez múlva megint megálljon, még pedig — a Királyszinház előtt. Nagyot nézek, aztán kérdőre vonom a kocsist: — Hát nem azt mondtam én magának, hogy a Népszinház-hoz hajtson ? — De igen; azt tetszett mondani! — Akkor hát miért hozott ide? — Mert, kérem, — most itt játszik a Fedák 1 . .. II. A különös név. Van a Vígszínháznak egy igen kedves és igen fiatal tagja: Csáki Biri, a ki a naiv szerepkört tölti be az életben és a színpadon egyaránt. Csáki Biri a szinház kedvencze. Őt dédelgeti mindenki. A direktor — mind a négy! — a bonviváns, a komikus, a jellemszinész, a kedélyes apa, a csalafinta fondor és az epizódista; de még a rendező, az ügyelő és a sugó is. Csáki Biri voltaképen nem is Csáki Biri, hanem Csáki Irén. Hivatalosan ez a neve, a szerződésébe is ez van beirva, hogy a keresztleveléről ne is beszéljünk! A „Biri" csak beczéző név, a mely azonban — hogy szépen fejezzük ki magunkat — átment már teljesen a köztudatba. Igy történhetett csak, hogy bár az „Ördög czimborája" szinlapján Csáki Irén állott, a kritikusok egytől-egyig Csáki Birit dicsérték meg kedves, szép játékáért. A dolog magyarázatát különben Fenyvesi Emil igy adta: — Ugy látszik, hogy ez azok közül a különös • nevek közül való, a melyeket máskép irnak és máskép olvasnak. Például, ha az angol azt irja, hogy: „Ábel," azt igy kell olvasni, hogy: „Ibel"; ha azt irja, hogy: „Ibel," azt igy kell olvasni: „Ájbel" ... — Nos, és ? . . . — kíváncsiskodott valaki. — Nos, és ha a Vígszínház szinlapjára azt irják, hogy Irén, azt igy kell olvasni, hogy — Biri. A kiváló szellemességre pedig az egész társaság egyhangúlag elkomorodott. Benfentes. Egynémely darabnak az a legdicséretreméltóbb tulajdonsága, hogy — a függöny utoljára legördül. * Ha a komponista lopott, ezt sohasem kell bevallania, észre veszik azt mások is. * Egy komponistára sokkal veszedelmesebb, ha a müvét mutatja be pongyolában, mint a feleségét. Színházi élet Budapest, márczius 31. Tóth Imre főrendező. — A Nemzeti Szinház ünnepéhez. — A Nemzeti Szinház igazgatósága, művészgárdája s a műszaki személyzet ma este a leeresztett vasfüggöny mögött, intim, házias jellegű ünnepet rendez a színpadon. Tóth Imre főrendezőt ünnepli, a ki ma éri meg 30-ik évfordulóját annak a napnak, hogy a Nemzeti Szinház tagja lett. A nagy közönség, a Nemzeti Szinház finom izlésü közönsége, talán alig ismeri e nevet. Kicsoda Tóth Imre ? Nagyritkán kerül a neve az újságokba s ez már maga kész csoda nálunk, a hol a színpadi nagyságokkal, s még inkább a szinpadi jelentéktelenségekkel többet foglalkoznak, mint az egész magyar művészettel és kulturával. A magyarázat igen egyszerű és érthető: Tóth Imre ama kevesek közé tartozik, a kik dolgoznak, de nem beszéltetnek magukról. Harmincz éve tagja, s tiz esztendeje főrendezője az ország első müintézetének. A ki járatos a szinpadi világban, az tudja csak megérteni: mi az : harmincz esztendőn át előljárni a legfárasztóbb, idegölő munkában, a közönség meghódításában. Minden nap uj harcz, uj küzdelem, s a sikert csak azok élvezik, a kik a riadó tapsokra a lámpák elé léphetnek. A siker egyik főtényezője: a rendező, a ki a darabba lelket önt, a ki a maga Ízlését, tudását, gondolatait, ötleteit beleviszi, egész életén át a színfalak mögött marad, a hová a nézőtérről feltörő tapsvihar is csak eltompítva, mint távoli égzengés hallatszik. Ez a rendező életében a tragikai vonás. Küzdeni, alkotni, s a dicsőséget másnak átengedni, ez a sorsuk, a melyért kárpótlást csak a vezetésükre bizott müvészcsapat tisztelete és szeretete adhat, s talán azért van az, hogy a rendezőt mindenki szereti a színházban. Thália papnői és papjai lehetnek irigyek az egymás sikerére, de önkénytelen tisztelettel és hálával vannak eltelve az iránt, a ki sokszor e sikert megcsinálja, de abból részt soha nem kér: a rendező iránt. Minden rendező jó ember és szerény. Ez az általános rendezői typus. Tóth Imre pedig ennek az odaadó, önfeláldozó és szerény typusnak a tökéletes kiadása. Harmincz éves művészi múlttal a háta megett, ma is a legnagyobb ambiczióval és szeretettel él gyönyörű hivatásának. Művész-családból származik. Atyja, a halhatatlan emlékű Tóth József, a Nemzeti Szinház büszkesége s minden idők egyik legkiválóbb jellemszinésze volt, anyja pedig kitűnő tragika s szintén dédelgetett krdvencze a közönségnek. Tőlük örökölte a művészet és a színpad szeretetét. Színművészeti akadémiát végzett, s mint egészen fiatal ember lelt a Nemzeti Szinház tagja: 1876 április 1-én. Bár szép szinpadi alakja, nagy inteiligencziája mint előadó művésznek is a legszebb jövőt biztosítottak; hajlama és ambicziója a rendezői pályára vitte s itt alkotott Ízléssel, tudással s páratlan rutinnal oly művészi dolgokat, a melyek nevét a Nemzeti Szinház történetében minden időkre megörökítik. Rendezte az e'őadolt darabok jórészét s a nagy sikerek javarészét. Páratlan szorgalma, szakértelme, vasenergiája csodákat müveit a Nemzeti Szinház régi, kis színpadán. Shakespeare, Moliére, a magyar és idegen klasszikusok nagyrészt az ő rendezésében keltek életre a nemzeti színpadon s emellett, mint a modern élet alapos ismerője : a társadalmi színmüvek és vígjátékok rendezésében is elsőrangú dolgokat produkált. Mutatóba ime egy maroknyi azokból a darabokból, a melyeket ő rendezett: Otthon. Bernardo Montilla. Frofnont és Risler. Fra Qirolamo Zách család. Strike. Zsolt vezér ifjúsága. Mariana. Crampton mester. Folt, a mely tisztit A koronáért. Bohémvilág. Pietro Caruso. Királyi házasélet. Szegény Mária HL Richard. Keresztelő János. Thurán Anna. Aranya sszonv. A bölcsó. Troilus és Cressida. Demimonde Meritu'L A bor. Endre és Johanna. Ibolyafaló. Jó falusiak. Vörös talár. Karácsonyi álom. Tagma királynő |ulius Caesar. Pogány Gábor. Hannele. Csongor és Tünde. Coriolanus. A föld. Zalameai bíró. Halálos csönd. 8. pont. Annuska. Faust. Regényesek. Lear király. Téli rege. Közönyt közönynyel. Nero anyja. A titok. Oihello. Kegyencz.