MAGYAR SZÍNPAD 1906. január (9. évfolyam 1-31. sz.)

1906-01-31 / 31. szám

261 1906. január 2

2. Budapesti színpadok. Budapest, január 31. A Magyar Kiiályi Operaház-ban a héten még egyszer lép fe! vendégképen Pauwels D. hírneves operaénekes és pedig szombaton a Hugonották-b

an. Ma Jancsi és Juliska, csütörtökön Sába királynője, pénteken Figaro lakodalma és jövő vasárnap A czigánybáró kerül szinre rendkívüli bérletszünetben. A Nemzeti Szinház-ban ma, szerdán, repríz lesz. Pailleron: A hol unatkoznak czimü kitűnő vígjátékát uj betanulással és uj szereposztásban hozzák szinre. Holnap, csütörtökön mutatják be s pén'eken és szombaton megismétlik Pásztor Árpádnak az Alku, A biró és A két öreg czimü három egyfelvonásos darabját, melyeknek itt adjuk a szinlapját: 1. Alku. Dráma egy felvonásban. Irta : Pásztor Árpád. Személyek: Láng, szabómester Lángné Emma, leányuk Jób, orvosnövendék Miklós, a barátja Kövi, vacsorarendező Rózsi, cselédlány Molnár Vizváriné Delli E. Beregi Horváth Z. Horváth I. Demjén M. 11. A biró. Verses vígjáték egy felvonásban. Irta: Pásztor Árpád. Személyek: A podesta Gál Currado Cornaciini Ivánfi Palma, a felesége P. Márkus E. Pirro, jegyző Odry Tanácsurak, nép, alabardosok. Színhely Prato, idő 1590 körül. III. Két öreg Vígjáték egy felvonásban. Irta: Pásztor Árpád. Személyek: Az apa Gabányi Az anya Rákosi Sz. Rózsi, leányuk D. Ligeti J. Férje Dezső Cselédleány Keczeri I. A Vígszínház-ban, ma este kerül bemutatóra a Baccarat, Bernstein Henri színmüve. Kétségtelen, hogy a Vígszínház mai bemntatója egyike lesz a legizgalmasabb premiér-estéknek, Góth Sándor rendezte az újdonságot, a melyhez rendkivül szép diszletek és öltözékek készültek. * A Magyar Szinház-ban A koldusgróf hétfő esti előadására elfogyott minden jegy s igy az érdekes operett-újdonság előadásainak hosszú sorozata immár biztosítottnak tekinthető. A héten a szinház három délutáni előadást rendez műsorának legvonzóbb darabjaiból. Csütörtökön délután ifjúsági előadásul A csöppség kerül szinre 62-szer, pénteken délután pedig A drótostót-ot adják. Milost, a tót huszárkáplárt, ez alkalommal először játsza Ferenczy Károly, Zsuzska szerepében pedig Tóth Stefi lép föl. Vasárnap délután Ráthonyi Ákossal a czimszerepben A legvitézebb huszár, Martos és Jacobi énekes játéka megy. Vasárnapig minden este A koldusgróf kerül előadásra. * A Királyszinház holnapi, csütörtöki bemutatóját a közönség rendkivüli érdeklődése előzi meg. Az újdonság művészi jelentőségű érdekes-sége, hogy a magyar népszínművek női alakjainak szuverén személyesitője: Blaha Lujza asszony játssza a czimszerepét. Vezető feladat jut mellette Németh Józsefnek, Szentgyörgyi Lenkének, Horváth-nak, Vágó-nak, Körmendynek, Rátkay-nak, Cs/szeV-nek, Molnár-nak, hosszabb szerepekben pedig úgyszólván az egész személyzet részt vesz. Sziklai Kornél ezúttal egy jelentéktelen epizód-szerepet játszik és pedig saját kérelmére, mert szinészpályája alatt még soha nem játszott együtt Blaha Lujza asszonynyal, s most, hogy erre közvetve alkalma nyilt, arra kérte az igazgatóságot, hogy ha még oly kis szerepben is közremüködhessék mellette. Sziklai igy a bemutatón Scola mestert fogja játszani. Kada Elek darabjának ime, itt adjuk a szinlapját: Helyreasszony. Énekes szinmü 3 felvonásban. Irta: Kada Elek. Zenéjét szerzették: Kun László és Szem-Gdly Gyula. Rendező: Bokor József. Karmester: Marthon Gyula. Személyek: Ali basa Csiszér Begier bég, török tiszt ... ... Boross Szüts Péter, főbíró Vágó Kató, a leánya Szentgyörgy L. Angyal Fábián Körmendy Süveg Balázs, törvénybiró Bársony Bőszén Tamás, udvarbíró Németh Gáspár diák - Torma Pethö Miklós, hajdú Horváth Scolamester Gabányi Karáné, a város szakácsasszonya... Blaha Lujza m.v. Hajdár, örzö tatár Rátkay Igó, tőzsér Z. Molnár Egy asszony Csiszérné Egy leány - Fábián Cz. Egy gyerek Lenkeffy 1. Polgáiok. polgárnők, Kecskemét vidéki parasztok, törökök. — Történik Kecskeméten, 1606-ban. A két délutáni előadást (péntek és jövő vasárnap) a Gül-Baba tölti be, mely teljes mértékben gyakorolja vonzóerejét. 1 A Népszínház egész heti műsorát estérőlestére természetesen ismét Verő György Leányka czimü operettje tölti be, melynek czimszerepében Fedák Sári arat zajos sikereket Nincs igen példa a magyar operett-szinpadon, hogy oly állandó lelkesedéssel adná oda szeretetét a közönség egy darabnak, mint Verő György daljátékának, a Leányká- nak. Nemcsak, hogy eddig valamennyi Leányka-előadásra előre elkapkodta a jegyeket a publikum, de maga a legbeszédesebb hirdetője Fedák Sári gyönyörű művészetének, minden jelenésében remekbe formált alakításának. A közönség ilyen szeretete mellett közeledik a daljáték az első jubileum felé, a melynek jegyeit már nagyrészt előjegyezték. Csütörtök délután Dobó Katiczá-\, Tóth Kálmán történeti szinmüvét hozzák szinre a Népszínházban. A darabban, melynek szereposztásban és kiállításban való felfrissitesét hangos elismeréssel fogadta vasárnap délután a zsúfolt nézőtér : Petráss Sári, Szirmai, Újvári, Lubinszky, Pázmán és Kiss Mihály játsszák a főszerepeket. A kulisszák mögül. Budapest, január 31. „Baccarat." — A „Vígszínház" mai bemutatójához. — Nagy est lesz. Szenzácziós darab szenzácziós előadása. Holnap már mindenki fogja tudni, hogy a Bernstein darabját meg kell nézni, a mint annak idején meg kellett nézni azt az újdonságot, a melynek Sardou, vagy Dumas a szerzője. Pedig előreláthatólag még sok darabot fog irni, mert még nagyon fiatal ember. Mint kész szinmüiró került be az irodalmi életbe. Soha előbb nem zsurnalisztáskodott, nem volt kritikus, nem irt novellákat. Antoine, megannyi tehetség felfedezője, előadta Le Mardié czimü darabját és ezzel megalapította a Bernstein hírnevét. Fokozta ezt a Detour sikerével, azzal a darabéval, a melyet Després Suzanne társulata mutatott be nálunk. Következett a Joujou, a mely Le Bargy asszonynak egyik legszebb diadalával járt. Majd a Bercail következett, a melyet a Nemzeti Szinház is megszerzett. Az idén pedig a Baccaiat túltett minden eddigi sikeren. Most is egymagában tölti be a Gymnase-szinház műsorát és közelebb megéri a százötvenedik előadását. Szinmüre nézve ez pedig ugyancsak hatalmas szám még Párisban is. A főpróba sikere biztositéka a premier hatásának és ez rendkivül kedvező lesz Góthné Kertész Ella javára, a kit most, mint elsőrendű drámai művésznőt fognak felfedezni. Ez a fiatal művésznő ugyancsak rohamosan halad az idén. Az őrangyal jubiláris számot elért alőadásainak keretében a finom vígjátéki tónus legszebb példáit mutatta, a Dorrit kisasszony-ban meglepett az erőteljesebb humor hangjával, A veréb-ben imponáló előkelőséggel jár! a pikantéria szélső mesgyéin és most drámai színjátszásának hatalmával adja majd bizonyítékát oly sokoldalúságnak, a mely a maga nemében ritkítja a párját. A közönség, a melynek szeretetét Kertész Ella — talán nem is minden küzdelem nélkül — megszerezte és most már oly nagyon a magáénak mondhatja, kétségtelenül ezúttal is szívesen honorálja majd azt a kivételes tehetséget és nemes ambicziót, a melylyel a művésznő erre a nagyarányú alakitásra készült. Mert, hogy készült rá és egész lelkét beleviszi, azt a főpróba szakértő közönsége egyhangúlag konstatálta. És ennek a hangulatnak a hatása alatt, hadd szorítkozzunk ma inkább csak arra az elismerésre, a melyre Kertész Ella teljes mértékben rászolgált. Hegedűs Gyula, Fenyvesi Emil, Szerémy Zoltán, a Vígszínház oszloposai, a kik a többi főszerepet játszák, a jó kollegák önzetlenségével és szeretetével osztják majd vele a siker babérjait, bár e téren lesz valaki, a ki nagyon túltesz majd rajtuk. Könnyű kitalálni, hogy kicsoda. Góth Sándor, a férj, a rendező, a partner, a fordító, a ki mindenféle minőségében nagyon meg lesz majd elégedve. Labourdette. Színházi pletykák. Budapest, január 31. I. A kalap. Az egyik énekes színházunknak van egy roppant ambicziózus baritonistája, a kinek legnagyobb fájdalma az, ha a szerepéből a rendező vagy igazgató „kihúz" valamit. Ilyenkor szenved, kimondhatatlanul szenved az aaibicziózus művész és dühös, olyan dühös, hogy a kollegái — a bőrüket féltve — nem mernek elébe kerülni addig, a mig dühe le nem csillapodik. Azonkívül van egy szokása: a mikormegtudja, hogy a szerepének akármilyen csekély része a rendező kék czeruzájának áldozatul esett, fogja magát és a földhöz csapja a — kalapját. Sőt néha rá is tapos a kalapra. A legutóbbi újdonságban megint csak megtörtént, hogy a szerepét, melynek minden szavához annyira ragaszkodott, valamicskével megrövidítették. Két-három mondatot kihúztak a szerepből. Az igazgató, a mikor ezt tudomására hozta a rendezőnek, jóindulatúan figyelmeztette őt: — Kedves rendező ur, ma semmiesetre se mondja meg neki, hogy kihuztunk a szerepéből. Inkább holnap. — Miért nem ma? — kérdezte csodálkozva a rendező. — Mert ma egy vadonatúj czilinder van a fején. Kár volna a szép uj czilinderért! II. A tanár ur. Két nap óta uj tanára van a szinészakadémiának: Hegedűs Gyula. Hogy milyen nagy jelentőségű ez az ifjú szinész nemzedékre nézve, igazán felesleges e helyütt külön hangsúlyoznunk. A Hegedűs Gyula tanárságának azonban van egy saját külön kis pikantériája. Ez az nagy művész ugyanis évekkel ezelőtt maga is növendéke volt ennek az akkoriban nagyon konzervatív intézetnek, a melyre nézve jellemző, hogy Hegedüst, miután másfél esztendőt ott töltött, kitették, mert — tehetségtelennek találták. Azóta mekkorát változott a világ. A „tehetségtelen" Hegedűs Gyula a legnagyobb színészek egyikévé nőtte ki magát s ime, most kinevezik tanárrá abba a szinész-akadémiába, a melyből annak idején kitették. Tegnap délelőtt instalálták az uj tanárt. Váradi igazgató mutatta be őt a növendékeknek, a kik persze nagy lelkesedéssel fogadták. És hegedűs Gyula egy kis üdvözlő beszédet intézett az ő leendő növendékeihez, a melynek ezek voltak az utolsó szavai: — Kivánom, hogy tovább legyek az akadémia tanára, mint a mennyi ideig a növendéke voltam. Plerrot.