MAGYAR SZÍNPAD 1906. január (9. évfolyam 1-31. sz.)
1906-01-26 / 26. szám
219 1906. januá r 2 2. Budapesti színpadok. Budapest, január 26. A Magyar Királyi Operaház-bari holnap este, Mozart halálának 150 éves fordulója alkalmából, a Don fuan-t, vasárnap a Varázsfuvolá-1 adják. A Nemzeti Szinház-ban vasárnap este ismétlik meg Ruttkay Györgynek nagysikerű vígjátékát, a VénuszA, a melyet a sajtó osztatlan tetszéssel fogadott. Ma pénteken A párbai, szombaton Ifjuságunk és vasárnap délután A nagymama kerül szinre. — A Nemzeti Szinház legközelebbi premierje három eredeti egyfelvonásos lesz a jövő héten. Szerzőjük Pásztor Árpád. Az újdonságok közül kettő az Alku és a Két öreg prózában irott, az előbbi dráma, az utóbbi vígjáték, mig a harmadik A biró czimü verses színmű. Somló Sándor igazgató a legkitűnőbb szereposztásban hozza ki az újdonságot, melyet Hevesi Sándor rendez. * A Vígszínház személyzete a franczia társulat vendégszereplése alatt délelőtt és délután tartott próbákat Bernstein Henri: La Rafale czimü háromfelvonásos színmüvéből, a melyet Baccarat czimen a jövő hét szerdáján, január 31-én, mutatnak be. Az újdonság gondos előkészítésére bőven volt idő és már előbb is megtarthatták volna a bemutatót, a melyet azonban elhalasztottak, hogy e héten is legalább egyszer-egyszer adhassák a szezón legkedveltebb darabjait, a Dorrit kisasszony-1, A vereb-et és a Jerichó falai-1. Holnap, szombaton a Jerichó falai t ismétlik és ez lesz a nagyhatású darab huszonhetedik előadása. Szombaton délután a Szinészegyesület iskolája vizsgaelőadást rendez, rendkívül mérsékelt helyárakkal. Szinrekerül a Hallgatozók czimü vígjáték és Az erényes nevelőnő czimü operett. * A Magyar Szinház-ban ma este kerül bemutatóra Léon és Ascher A koldusgróf czimü operettje, melyről mai számunk más helyén bővebben szólunk. * A Királyszinház nagysikerű müsordarabja: Martos és Huszka énekes színjátéka, a GülBaba ma, pénteken este éri el állandóan teli házakkal második jubileumát: az 50-ik előadást, a melyet az igazgatóság a közönséggel együtt fog megünnepelni. A szinház megtett mindent, hogy ezt a kivételes jubileumot a kellő fénynyel vegye körül, a mennyiben a jelmezekel, a második felvonás pazar kiállítású rózsakertjét teljesen felújította. A darab előtt kerül ma este először előadásra Martos Ferencz ez alkalomra irt ünnepi prológja, melyet mai számunkban közlünk. — Szombaton délután 3 órakor tartják a Királyszinház- ban Rákosi Szidi magánszinécziskolájának növendékei második vizsgájukat ez évadban. Ezúttal a János vitéz hálás szerepeiben fogják képességeiket bemutatni. Erre az előadásra a Királyszinház pénztáránál váltható jegy rendkívül mérsékelt helyárak mellett. * A Népszínház újdonságának, a Leánykának premierje után egyhangú elismeréssel állapította meg valamennyi újság, hogy magyar operett-színpadon nem igen adtak még darabnak olyan ragyogó keretet, mint a Népszínház Verő György daljátékának. Az első felvonás fejedelmi udvarháza, a második felvonás remekbe formált szöllőhegye s a harmadik felvonásnak tompított szinü erdődiszlete, a melyek ellenállhatatlanul ragadtátc meg a bemutató közönségének figyelmét, estéről-estére hatalmas tapsokra készteti a zsúfolt nézőteret. Méltóan illusztrálják a darabot a stílszerű, csillogó jelmezek, a melyek már magukban is meglepő látványosságot alkotnak, ugy, hogy szinoompájuk hatása alatt lépten-nyomon felhangzik a zugó tetszés. Ennek a pazar és mindenütt ízléses keretnek a középpontjában áll esténkint Fedák Sári a kinek gyönyörű művészete a Népszínház páratlan sikerét hatalmas erővel megalapozta. Nem volt még eddig Leánykaelőadás, a melyre az utolsó karzati jegy is el nem fogyott volna. Természetesen minden este Verő- darabot játszszák Fedák Sárival a Népszinház- ban. A kulisszák mögüL Budapest, január 26. „A koldusgróf". -- A Magyar Szinház mai bemutatójához. — Egyet száz ellen, hogy ma este tiz órakor, a mikor véget ér a Magyar Szinház premierelőadása, ilyen párbeszéd-töredékeket lehet majd ellesni a szinház előcsarnokában. — Ilyen operettet még életemben nem láttam budapesti színpadon! — Pompásan mulattam 1 — Telesírtam a zsebkendőmet! — Olyan izgatott vagyok, hogy alig tudok magamhoz térni! — Te is sirtái, hiába tagadod, láttam, hogy sirtái! — Én rengeteget kaczagtam a Boross mókáin! — Nekem az az édes kis gyerek tetszett legjobban. Ki az? Hogy hívják? És igy tovább. Miért találgassunk? A mai est meghozza a bizonyosságot és ez egy kétségtelen nagy siker lesz a Magyat Szinház számára, a mely ma valóban olyan újszerű produkczióval szolgál a közönségnek, a milyenben a budapesti publikumnak eddig még nem igen volt része. Egy operett, mely tele van mókával, énekkel, tánczczal és alapjában dráma, idegizgató dráma, melynek minden jelenetére tágranyilt szemekkel, a kíváncsiság lázától gyötörve vár az ember. León Viktor, A drótostót ismert szerzője, uj mesgyére lépett és a legszerencsésebb kézzel irta meg az elejétől végig érdekfeszítő, lebilincselő és izgató librettót. A tegnapi főpróbán néhány kritikus volt mindössze jelen, de ezek egyenesen szenzácziósnak ítélték A koldusgróf-ot. Vén szinházi rókák nem röstellék a könnyeiket törölgetni és valamennyien bevallották a második felvonás végeztével, hogy ilyen izgalmas szinházi élvezetben már régóta nem volt részük. Az emeletről csöndes zokogó-kórus hallatszott le a harmadik felvonás alatt a szinház női kórusa helyezkedett ott el és könnyek között, megindultan nézte a színpadon történőket. A koldusgróf sikere előre vetette fényét, a mit az is bizonyít, hogy egy sereg vidéki színigazgató találkozott tegnap délelőtt a főpróbán. Olyan a hire a ma bemutatóra kerülő újdonságnak, hogy a vidéki direktorok felsiettek a premier előtt, hogy „első kézből" szerezhessék a biztos sikert igérő újdonságot. Még egy érdekes hallgatója volt a tegnapi főpróbának: Ascher Leo, A koldusgióf pompás muzsikájának bécsi komponistája, akinek nem volt egyéb dolga, mint, hogy minden zeneszám után odalépjen Donáth karmesterhez és a fülébe súgja: — Sehr gut ! Ich bin wirklich entzückt 1 A főpróba végén pedig sietett gratulálni a szereplőknek, a kiket a legnagyobb bókkal örvendeztetett meg: A »Magyar Színpad* tárczája. Prológ. — A „Gül Baba" mai, ötvenedik előadásához. — [Szin: a rózsalugas méiye. Három rózsatő áll egymás mellett, balról a fehér, jobbról a sárga, középen a piros.) Hóliliom : (A fehér rózsatő mögül előjöi) Mint a dér: A szivem oly fehér, Mint a hó: Palástom csillogó. Hogyha jő az alkony árnya, Szellő szárnya Simogat, Minden este bár letépnek, Minden este újra élek S álmodok szép álmokat! (A sárga rózsatő mögül elő jő, Hóliliomhoz gúnyosan) : Jó estét, Hóliliom! Jó estét, Csengőszirom! Csengőszirom : Mindig előljáisz, amint látom, Habár a színed kissé színtelen! Irigykedel megint, te sárga ? Van is tetőled mit irigyelnem! Már pedig A rózsakertet értem szeretik! Csengőszirom : Talán a sápadt nyámmadt [szivedét'? A méit szeretik azt, a mifehéi! Mily kérkedés! Lennél csak [egy magadba; Tudom ki látna: menten [elszaladna! Csengőszirom Hóliliom : Hóliliom : Csengőszirom : Hóliliom : Hóliliom : Csengőszirom : Bársony : (A piros Hóliliom : Csengőszirom: Bársony : Hóliliom : Csengőszirom : Hóliliom: Csengőszirom: Mily untató a folytonos [fehérség, Ha nincs mögötte színes [érdekesség! bokor mögül elöjő): Csitt, csöndesen! Ne [czivakodjatok! A legfőbb disz mégis csak én [vagyok! A rózsakertieén sugárzóm szét A szeretetnek vérpiros szinét. Ugy látom, kissé elbízod [magad. Pirosnak lenni már nem is [divat. Azért, hogy oly rikitóa színed: A versenyt fölveszem még, [elhihedd! Hiú vetsenygés! Falra hány ott [borsó! A színpadunkon nincs első s [utolsó! Egyformán fontos minden [csöppnyi rész, A fődolog, hogy tessék az — [egész! Minket törnek les végre ez a fő. Legfontosabb tehát a rózsatő! Hatásosan kell ám letörni [minket, Becsüljük hát meg a [színészeinket! Mit tud a színész, hogyha [nincs darab! Legfőbb az iró! Sokkal fontosabb. A csengö[bongó, lüktető zenei Csengőszirom : Hóliliom: Csengőszirom: Hóliliom: Csengőszirom : Hóliliom : Hóliliom : De mindez senkinek se kellene, Ha nem lenne szép [dekoráczió — Világítás — Kiállítás — Szabó — Tánczmestér — Rendező — Sugó — Bársony: íme! Milyen sok fődolog igy sebiibe! Éppen csak egyet, azt felejtik ki. A kiért van a színpadon mindenki! Becsukhatnák hamar a kapukat, Ha nincs : — közönség, mely rajtunk [mulat! Valljuk be szépen, hogy mi nem is élünk, Ha nincsediszes, szép közönség vélünk! Ha nem szeret bennünket, hasztalan Hordjuk fejünket büszkén, magasan! Élőrózsát belőlünk ö csinál: Hiába reklám, önhittség, hiúság, Addig vagyunk csupán fakadó rózsák, Mig a közönség oldalunkon áll. Ö itt a legfőbb ur! Köszönjünk hát, Hogy eddig is szerette Giil-Babát. S ígérjük meg — ha ugy tetszik neki, Hogy Giil-Babát tovább is élteti — Szolgálunk neki becsülettel, hiven, S a sziveinket tárjuk ki a színen! Mindnyájan, egy virágként összefogva, Élünk tovább, mint gazdánk [rózsabokra! Melyben nem él, csupán egy kötelesség: Az, hogy Önöknek mennél jobban [tessékI Martos Ferencz.
