MAGYAR SZÍNPAD 1905. december (8. évfolyam 333-363. sz.)

1905-12-31 / 363. szám

i905 deczember 31. M. KIR. OPERAHÁZ. A »Jancsi és Juliska« sövege. Első felvonás. Szegényes kunyhó belseje. A beren­dezés nagy nyomorra vall. Jancsi szülei parancsából, . ik nincsenek honn, seprűt fon, Juliska harisnyát köt. Mindketten igen éhesek, mert már hetek óta nem ettek egyebet száraz kenyérnél. Éhségükön kedves gyermek­dalok eléneklése által igyekeznek enyhíteni. Juliska azt is tudja, hogy a szomszédasszony egy csupor tejet hozott ajándékba, a melyről nem is késnek a pillét lenyalni. E felett nagy az őröm, tánczolnak, ugrándoz­nak, bár Jancsi »nem szívesen tánczol olyan kisasszo­nyokkal, a kiknek lyuk van a harisnyájukban«. Haza­térő anyjok is rajta kapja őket játékuk közben s most, bir sietve elfoglalják dolgozó helyüket, előkerül a szegletből a seprő! Futni igyekeznek anyjok elől, az üldözőbe veszi őket s midőn csapást mér reájok, nem az ügyesen kisikló gyermekeket, hanem a tejesbögrét találja. A gyermekeknek most megparancsolja, hogy menjenek az erdőbe földiepret szedni, maga kétség­beesett fájdalommal egy székre rogy. Férje vigan — s kissé ittasan — hazatér. Jókedvét dalban motiválja. Eladta minden készletét és bevásárolt a konyhára is egyet-mást. Majd aggódva hallja, hogy a gyermekek az erdőbe mentek egyedül. Hiszen az veszélyes lehet, mert ott tanyázik a vasorrú bába, a ki megeszi a gyermekeket! Ijedten indulnak mindketten keresésükre. Második felvonás. Az erdőben Jancsi földiepret keres kosárkájába. Juliska tölgyfüzért fon. Midőn Jancsi előkerül teli kosarával, megszólal a kakuk. Gyermek­babona szerint most nyelni kell valamit. Igy, miután a kakuk sokáig szól, csakhamar megeszik mind a földi­eprüket. Most újra elölről kell kezdeni, de egyszerre beesteledett. Jancsi reszketve vallja be, hogy nem tudja az utat hazafelé. Görcsösen egymásba kapasz­kodnak. Mindenféle rémalakok látása gyötri őket, különösen pedig saját kiáltásuk visszhangjától rémülnek meg. Ekkor jő Altató bácsi, port hint szemükbe, mitől elálmosodnak. A gyermekek szépen letérdelnek, el­mondják esti imájukat s egy fa tövében — egymást átkarolva — elalusznak. Az ég megnyilik, tizennégy angyal leszáll, körülfogja őket és őrzik álmukat. Harmadik felvonás. Ugyanott. Reggeledik. Harmat bácsi felébreszti a gyermekeket. Juliska mindjárt fel­felébred és felkölti Jancsit is. Elmondták egymás­nak álmukat, a tizennégy angyallal. Midőn egyszerre hátrafordulnak, a sürü köd felszállt és előttük áll a vasorrú bába hajléka, mely kívülről mézeskalács­csal van kirakva. A gyermekek nagyon megörülnek. Még nem értik, hogy mirevaló balról egy nagy kemen­cze, jobbról pedig egy ketrecz. A nyalánkság vágya odacsalogatja őket a mézeskalácshoz s szinte lopva lecsipnek egy darabot. A vasorrú bába mindjárt rá megjelenik, hátulról kötelet vet a Jancsi nyakába a beviszi a ketreczbe. Juliskának kell fivérét etetni, hogy jó kövér legyen. A boazorkány vigan járja a seprcí­tánczot és a tüz után néz. Midőn a lángok már jó magasra lobbantak, kivezeti Jancsit s felszólítja Julis­kát, nyissa ki a kályhaajtót. Juliska igen ügyetlennek teszi magát a kéri a boszorkányt, nézné meg ö; midőn pedig az a kályhához megy, a Jancsi segítségével meg­fogja és beledobják a tűzbe, a hol megég; ezáltal az eddig < !varázsolva tartott kis fiúcskák és leánykák ia felszabadulnak. Juliska a boszorkány varázsvesszőjével teljes öntudatra ébreszti őket. Ujjongó körtáncz. A permekek öröme teljes lesz, midőn a keresésükre Indult szülők is megtalálják őket. Most együtt vigadnak a megmentett gyermekekkel. A tüzböll előkerü a vas­orrú bába összeégett teste. Gúnyos táncz. A máaodik elvonásbeli ima bekezdő taktusainak ismétlése, előbb aaa, majd tánczritmu ban. A »Lebonnard apó« szövege. I. felvonás. Lebonnard papa, nyugalomba vonult öreg órás, imádja leányát, Jeannet, s szeretné őt férjhez adni olyanhoz, a kit a leány szeret. Lebonnardné és d'Estrey márki titokban azt tervezik, hogy Jeannet a nemes származású Martignachoz adják nőül, de Lebonnard annak az ábrándnak él hogy leánya beleszeret André doktorba, a ki önfeláldozóan ápolta az öreg urat nehéz betegsége idején. Ezt az öreg ur ki is jelenti, Lebonnardné azonban, a midőn az orvos belép, udvariasan kikosarazza. Lebon­nard mégis kijelenti, hogy Jeannet dr. André­hez adja nőül. II. fel vonás. Róbert jó szemmel nézi húgá­nak, Jeannenak, dr. André iránt érzettt szerel­mét, Lebonnard elhivatja az orvost. Az nagyon félénken viselkedik, de az öreg bizonyos felőle, hogy szereti a lányt. S azért minden teketória nélkül odaigéri neki Jeannet. Az orvos erre felfedi hosszas' habozásának okát s elárulja születése"titkát. Elmondja, hogy ö házasságon kivül született. Midőn egyedül marad a fiával, bejelenti ennek is a házasságot. Róbert felforr: — Hogyan, egy fattyú jusson be csalá­domba ? Lebonnard azonban nagy felhevülésében egészen közel lép hozzá s odakiáltja: — Az vagy te is, szerencsétlen ! S kimegy. Ekkor érkezik meg dr. André. Róbert visszautasítja az eléje nyújtott kezet. A két fiatalember végignézi egymást, André azután nyugodtan s egyszerűen mondja: — Miután ön ilyen módon ellenzi ezt a házasságot, n os hát: ez a háza sság meglesz! 777. ~felvonás. Lebonnardon kivül mindenki ellenzi Jeannenak dr. Andréval való házasságát, a kinek botrányos származása csakhamar pletyka tárgyává lesz a kis városkában. Róbert meg akarja bugát győzni arról, hogv le kell mon­dania erről a házasságról, a mely lehetetlenné tenné bátyjának d'Estrey márki leányával kötendő házasságát. Jeannet fölháboritja báty­jának önzése s most ezt — első izben — sze­mére is veti. Most azután Blanche d'Eétrey ipar­kodik őt szándékáról lebeszélni, de az óra­műves Lebonnard lánya fölháborodik azon, hogy az arisztokrata leánya, ha csakugyan szereti Róbertet, kész róla lemondani csak azért, mert Jeanne egy becsületes, de szegény emberhez akar nőül menni. Sirva fakad s visszavonul szobájába. — Ki ríkatta meg az én lányomat? — kiált föl Lebonnard, a ki éppen ekkor toppan be. Az első, a kivel találkozik, a felesége, a ki rögtön el akarja tériteni tervétől. Lebonnard haragra fakad, dühre kél s felháborodva tudatja feleségével, hogy tudja az ő titkát. Elmondja, hogy eddig csak lányára való tekintetből tar­totta meg hidegvérét és türelmét, de hogy a lánya védelmére a legvégsőbb eszközöket is kész megragadni. Lebonnardné reszket, de a férje most már nem'hagy alább, szidja, fenye­geti. Ekkor belép Róbert s anyja védelmére kemény szavakkal illeti Lebonnardot. Az öreg, a ki oly soká tartogatta a végzetes titkot, most kipattantja: — Elég legyen! Hallgass, te fattyú! Az anya és fia megdöbbennek. Róbert összetörik e szavak súlya alatt s eszméletét veszti. IV. felvonás. Róbert súlyos betegségbe esik. Lebonnard-t furdalja a lelkiismeret, hogy ily bajt okozott mértéktelen dühével. Dr. André, a ki Róbertet ápolja, megelégszik azzal a tudat­tal, hogy Jeanne szereti őt. Várja Róbert meg­gyógyulását, mert Jeanne csak azután akar feleségévé lenni. Róbert ezalatt tudtára adja a márkinak, hogy beáll katonának és a gyarma­tokra megy. Ez megdönthetetlen szándéka. Ekkor d'Estrey márki bizalmasan feltárja előtte, hogy ő, Róbert, a márki egy fegyvertársának, Saint-Aubly grófnak a fia. Lebonnard teljesen átérzi atyai szeretét a fiu iránt, a ki volta­képen nem is az ö fia. Hisz ugy szerette piczi korában, mielőtt tudta volna a titkot! Lebon­nard könyörög a márkinak, hogy ne engedje Róbertet távozni. Oly megindítóan könyörög, hogy Róbert maga is ellágyul. Róbert tudniillik mindent meghallott, egész gyermeksége törté­netét, a melyet most Lebonnard fölelevenít, az első öleléseket, a czirogatásokat, az első örö­möket Aztán elmondja, mily meggondolatlanul, önkéntelenül pattantotta ki a titkot, a midőn már késő volt a mondottakat visszavonni. Lebonnard megindulva kérdi a márkit: — Mondja neki, hogy ezután is atyjának hivjon, miüt régen . . . Lebonnard szive örömtől dobog és gyön­gédsége mindenre kiárad. »Monna Vanna« szövege. Első felvonás. isa városát ostromolja Flórencz hadai. Pr alle zsoldoskapitány vezérlete alatt. A város már teljesen kiéhez­tették s csak a halál v a vár feladása közt lehet választani. A várkapitánynak, Guido Colonnának apja, Mari. ki követül küldtek, meghozza Prinzivalle békefoltételeit: felhagy a város ostromával, sőt ellátja élelemmel, lövő­szerrel, ha Colonna felesége, Monna Vanna, a kit még nem tudni, honnan ismer — egy szál köpönyegben egyedül lemegy hozzá. Megkezdő­dik a harcz egy család becsülete és az egész város élete között. S harczot maga Monna Vanna dönti el, mikor férjére nem hallgatva, lemegy Prinzivalle táborába. Második felvonás. Prinzivalle sátrában meg­tudja, hogy a hazátlan zsoldoskapitány alatto­mos ellenségei árulkodása miatt el akarja hagyni a hálátlan Flórencz zászlaját. Mikor egyedül marad — belép Vanna, ugy, a mint követelte. S a vezér megismerteti vele magát. Gyermek­korukban együtt játszadoztak, azóta a sors százfelé dobálta, Vannát Guidó asszonyává tette, őt hontalan zsoldossá. Fölelevenednek a boldog emlékek; elmondja azt is, mennyit kereste Vannát, a mig mint asszonyt találhatta meg ... És ülnek a sátorban egymás mellett, sötét éjjel, de Prinzivalle egy ujjal sem nyul a hatalmában lévő asszonyhoz, mert szereti. Végignézik, mint vonul be Pisába az élelmi­szerekkel, puskaporral megrakott szekerek sora, mint gyúlnak ki Pisában az örömtüzek — s a két ember csak egy homlokcsókot vált. É pillanatban jelentik, hogy Maiadura flórenczi vezér megérkezett a táborba, Prinzivallet áruló­nak kiáltotta ki ... Ks Monna Vanna fel­ajánlja neki, hogy meneküljön Pisa városába, ő maga adja férje és atyja becsületszavát, hogy nem lesz bántódása. Harmadik felvonás. Itthon ezalatt az álta­lános örömből csak Guido, a meggyalázott férj nem veszi ki a részét. Nem akarja érinteni Vannát, a ki a nép üdvrivalgása közt érkezik meg. Elküld mindenkit, hogy gyalázatát ne lássák, ne hallják. Csak Vanna és Prinzivalle marad ott. Őrjöngő öröm fogja el, azt hivén, hogy Vanna csókjaival megbabonázta a vezért s odahozta, hogy bosszút állhasson rajta. Visszahívja a népet, hogy hallgassa meg Vanna elbeszélését. De Vanna nem azt mondja, a mit várnak. Elmondja, hogy Prinzivalle egy ujjal sem nyúlt hozzá, mert — szereti. De ezt nem hiszi el neki sem férje, sem a megmentett népből senki — az öreg Marcot, apósát kivéve. És Vanna, látva, milyen kétségbeesetten ipar­kodik Guido a »józan ész« alapján bebizonyí­tani, hogy nejét Prinzivall meggyalázta, elismeri, hogy igenis, ugy van. De mert ő kerítette hatalmába ezt az embert, köveleli, hogy bör­töne kulcsát neki adják: tehessen vele, a mit akar. Ezt mégis kapja. És mikor szerelmesét elviszik a katonák és a megbosszult gyalázatot Gudo is rossz álomnak mondja — igy szól: rossz álom volt . . . most kezdődik majd a szép ... És Guido nem sejti, mit ért Vanae. a szép álom alatt. Küpy Klára, Komlósy Kmma stb. hírneves művésznők által állandóan használt, Francziaországban kitün­tetett s legjobbnak elösmert: A Jano­vltz-féla Gyöngy-crémt, tégelye 1 k. Gyöngy-szappan, darabja 80 fillér. Gyingy­poudar, (rózsa, fehér és crém szinben) doboza 1 k. Gyöngy-kézfinomltö, üvegje 70 fill. Számtalan elismerő levél. == Kaphatók az egyedüli készítő : .ANGYAL gyógyszertárban, V!. Hatvan. EISNER és RINGER drogéria Budapest, Audrássy-ut 37. Telefon 85—24. Discrét postai szétküldés ^naponta. Berketz István utóda Gyűjtő-telepek: IV., Vácri-utca 51. VI., Izabella-utca 66. Vidéki megbízatások jutányosán és pontosan esiközöltetnek. Postaküldemények czimzendók: IX., Kinizsi-utcza 14. Árjegyzék ingyen. Telefon 63-36. j rah.'SS'í).« kelme-, selyemfestő ós vegytisztltó­gyára, Budapp t, Klnizsi-utcza 14, sz,

Next

/
Oldalképek
Tartalom