MAGYAR SZÍNPAD 1905. június (8. évfolyam 150-166. sz.)

1905-06-02 / 151. szám

1905. junius 2 A »Magyar Színpad* tárczája. Ernest Blum. — Az elhunyt franczia színházi íróról. — Ernest Blum, az ismertnevü franczia vig­játékiró, librettista és újságíró kedden hatvan­kilenczéves korában meghalt Párisban. Ernest Blum világhírű ember volt, ha nem is tartozott a legelsőrendü franczia irók sorába. Vígjátékai és operettei bejárták a világnak csak­nem valamennyi színpadát, de ezenkívül állandó munkatársa volt az egész világsajtónak: a pá­risi lapokba irt elmés és könnyű csevegéseit, croquis-jait állandóan lefordították és közölték éppenugy a német és az angol, mint a magyar újságok. Lapjában, a „Journal de'un Vaude­villiste"-ben százszámra közölte kedves, humo­ros visszaemlékezéseit, változatos pályafutásá­nak érdekes, apró emlékeit, amelyek bejárták a világsajtót. Mint drámaíró: tipikus társszerző volt, a neve a legritkábban jelent meg egyedül a szin­lapon, a legtöbb darabját másokkal együtt irta, akár komponistákkal, akár drámaírókkal. Leg­kedvesebb szerzőtársa : Raoul Touché volt: a Blum és Toché czég még ma is népszerű és sokat szerepel színházi műsorokon. Tizennyolcz­éves korában, 1854-ben jelent meg első drámá­jával, ezt önállóan irta. Azután Thiboust, Clait­Ville és Siiaudin, Bourgeois, Ponson du Terrail, Hector Cremieux, Robert Wolff társaságában irt darabokat: vígjátékot, drámát, operettet, a legtarkább változatossággal. Offenbuch-al is dol­gozott : a nagy komponista La jolie parfumeuse és La belle Lurette cimü operettjeinek librettó­ját ő irta. (Ezt az utóbbit tavaly mutatták be Budapesten, a Királyszinházban A szép mosóné czimmel.) A mult század hetvenes éveiben ko­moly nagy sikert aratott Rose Michel czimü drámájával. Ez a siker tette nevét híressé. 1879-ben szövetkezett Toché-\al és azóta hű­ségesen kitartottak egymás mellett 1895-ig, a mikor Toché öngyilkosságot követett el. Leg­utolsó nagy szinpadi sikerét Decourcelle társa­ságában aratta 1899-ben Robinson Crusoe czimü nagy látványos és kiállitásos darabjával. * Ernest Blum nevét az utóbbi években ren­geteg sokszor olvashattuk színházi csevegések, anekdóták, visszaemlékezések alatt. Ezek mind az ő lapjában jelentek meg és most — halála alkalmából — közöljük egyik legkedvesebb színházi apróságát, mely a szinpadi irók és színházigazgatók viszonyáról szól. * — Ha elgondolom, hogy egy napon nekem is az a gondolatom támadt, hogy fel­csapok színházigazgatónak! Az Odeon és a Vaudeville igazgatásáért pályáztam ; mentségemül az a körülmény szolgál, hogy egy szocziális pozicziót akartam nyerni; meg aztán legfeljebb arról volt szó, hogy elvesztem a pénzemet. De az ég ugy látszik ugy akarta, hogy ez ne tör­„Emil?" — A sajtó bírálataiból — Budapest, junius 2. ,, ,, ,, . J — —vyjgia lailcz-dlictK. i? ak k? ra t aP s 3 nyomában, hogy perczekre meg­3.Käut az előadás. A nap: A Vigszinház ma esti újdonsága — ere­deti czime „Le jumeau", az ikrek — megint a legpaj­kosabb párisi bohóságok közül került ki, Monnier és Larchand urak elmés koalicziójából. Emilt és Eduárdot Góth mutatja be, a ki a darabot is francziás könnyed­séggel fordította. Hálás kettős szerepét bravúrosan ak­názza ki társáivá! együtt, a kik mind jelesek a bohó múzsa szolgálatában. Pesti Napló: Az újdonságban van zene és táncz JS'A 1 c . czo t mulatságosan járják a Vigszinház művészei. Góth Sándor a kettős czimszerepet — voltaképpen ez a szerep az egész darab — igen jól játszotta, szere­tetremelto es ötletes volt. A darab ügyes fordítása is az o munkája. Független Magyarország : A közönség már előbb is eleggé gyakori tappssal adott kifejezést iránta való szimpátiájának valamint nagy tetszésre leltek a szerep­lők is. Góth Sándor, a kit a fordítás munkájáért is sok dicseret illet, nagy verve-vel játszotta a czimsze;epet; Hegedűs Gyula pokolian groteszk figura volt egö fel­szarvazott ferj szerepébon ; de kitűnőek voltak a töb­biek is. Egyetértés: Tagadhatatlan, hogy harsogó kacza­gással honorálta a közönség a mulatságos helyzeteket és a „kikapó" tánezot akár ötször is megismételtette volna. A czimszerepben Góthnak nyilt alkalma a közön­ség tetszését kiváltani. A kitűnő előadásban nagyobb szerepe másnak nem is igen volt, de az összjáték — mint ezt a Vígszínháznál megszoktuk — kitünö volt Budapesti színpadok. Budapest, junius 2. A Magyar Királyi Operaház-ban Mátray Dezső második fellépését vasárnapra, jun. 4-ére tűzték ki a Lohengrin dalműben. A cziganybaro operett holnap, szombaton este kerül színre negyedszer az első szeieposztásában. Ez előadás tiszta jövedelmét is jótékonyczélra adjak. — A Niebelung gyűrűje, Wagner Richard zene­drámáját a mostani idény végén is sorozatban előadatja az Operaház igazgatósága. A cziklus előadását a következő napokra tűzték ki: junius 8-án csütörtökön A Rajna kincse (évi bérlet 84. sz.), junius 9-én, pénteken: A walkür (evi bérlet 85. sz.), junius 10-én, szombaton: Tied (évi bérlet 86.), junius 13-án, kedden: Istenek alkonya (évi bérlet 87.). E négy elő­adásra külön bérletet hirdetnek, melynél a földszinti páholyokat kivéve, a többi helyekre a rendes napi árból 20 százalék kedvezmény adatik. Bérelni lehet az Operaház elővételi pénztáránál és a jegyirodákban. * A Nemzeti Szinnaz-ban vasárnap, junius 4-én, nevezetes jubiláris előadás lesz. Shakes­peare: Romeo és Juliá-ja kerül századszor előadásra. Ebből az alkalomból a tragédia uj betanulással és uj jelenetezéssel kerül szinre. Romeo szerepét Beregi Oszkár, Julia szerepét pedig Paulay Erzsike fogja játszani. * A Vigszinház-ban tegnap az Emil ? máso­dik előadására is megtelt a nézőtér és a közön­ség ma is végigkaczagta Monnier és Larcher merész, de vidám bohózatát. Góth Sándor Emil és Edouard kettős szerepében lehetőleg még fokozta a bemutató előadásban elért sike­reket és Hegedűs Gyula, valamint Szerémy Zoltán is jóformán minden szavukkal hangos derültséget keltettek. Tapolczay, Vendrei, Bárdi és Sarkadi, Haraszthy Hermin, Kertész Ella, Gazsi Mariska, Hegedüsné, Fábián Kornélia, Borostyán Sári és Csáki Irén ezúttal is jóked­vűen vettek részt a mintaszerű együttesben. A második felvonást befejező burleszk kikepu­táncz, a melyet Holczer tánezmester tanított be, ma is viharos tetszést keltett. • A Magyat Szinház igazgatósága minden napra az Ex lex-et tűzte ki, a mely a nyári melegben is állandóan nagy közönség előtt közeledik negyedik jubileumához, a századik előadásához. A jövő héten az Ex lex A föld alatt czimü uj képpel bővül. A kép szintere a földalatti villamos vasút egyik megállóhelye, a honnan mindössze csak egy méternyit láthatni az utcza forgalmából. Ezen a kis helyen mulat­ságos pantomimikus tréfa játszódik le, a mely­nek szereplői a járó-kelők, illetőleg azoknak a lábai, mert többet nem látni belőlük a meg­állóhely mélyéből. Az uj kép próbái már meg­kezdődtek. — Lehár Ferencz gyönyörű zenéjü operettje, a Mulató Istenek holnap, szombaton, a Magyar Szinház karszemélyzetének jutalom­játékára először kerül szinre délután. A rendes esti helyárakkal tartandó előadásra elővételi dij nincs. A Királyszinház műsorát ismét a János vitéz tölti be, mely most már nemsokára: a jövő hét szombatján, junius 10-én, megéri a kétszázadik előadását. Erre az előadásra, mely nagy ünnepi külsőségek mellett fog lefolyni, már most válthatók a jegyek. Vasárnap este a Bob herczeg kerül szinre. De e napon is, délután, a János vitéz van műsoron. Az esti előadásokon, mindig Fedák Sári lép fel. A budai Fővátosi Nyári Színház-ban hol­nap, szombaton, Ágai Adolf és Almássy Tiha­mérnak a Népszínházban óriási sikert aratott énekes bohózatát, az Egy görbe nap-ot elevení­tik fel, a női főszerepben Komlóssy Emmával. A mulatságos darab prológusát, Borsszem Jankó szerepében, a kis Reiter Dodó fogja elmondani, a Népszínház gazdasági főnökének a fiacskája. — Miss Mary Halton érdekes vendégjátékára készül most a Népszínház személyzete. Az ünnepelt angol szubrett most két hires szerepét fogja eljátszani hat estén át: junius 6., 7. és 13-án Audran operettjében, A babá-ban Alé­sziát, junius 9., 10. és 14-én pedig Sidney Jones daljátékában, a San-Toy-ban a czimsze­repet. Ezzel a Népszínház két kiváló régi ope­rettjét mutatja be a budai színházban. A Városligeti Nyári Szinház-ban tegnap este volt Feld Mátyás és Faragó Jenő mulat­tató énekes fővárosi életképének Az aszfaltbetyár­nak első előadása. A küzönség igen jól mula­tott a nyári bohózaton, mely holnap is holnap­után is szinrekerül. — Krecsányiék legközelebbi újdonságából, Csirikov: A zsidók czimü drámá­jából naponta serényen folynak a próbák. Asszony nem hagy el férfit, mig azt más nő is szereti. * Nincs jobb szépitöszer a viiágon, mint a — jólét. Színházi pletykák. Budapest, junius 2. A három sugó. — Miss Halton-reminiscencia. — A színházi szezónvégnek kétségkívül leg­nagyobb művészi eseménye, Miss Mary Halton, a kitűnő angol szubrett vendégjátéka, a ki elő­ször a Magyar Szinház színpadán ragyogtatta csudálatos talentumát, a jövő héten pedig ténjék meg; ettől a rettenetes anyagi csapástól szerencsésen megmenekültem. A színigazgatói székbe azért vágyakoznak annyian, mert hízeleg az emberek hiúságának, ha egy egész szinházszemélyzet a legfőbb had­úrnak ismeri el. A mikor igazgató akartam lenni, én is éreztem ezt a vágyat, a nélkül ter­mészetesen, hogy ezt be mertem volna magam­nak vallani. Annak idején, alig, hogy diszkré­ten tudattam az emberekkel, hogy a színigaz­gatói trónra kandidáltam magamat, mindenfelől barátságosan üdvözöltek, a szivem dagadt a büszkeségtől. Mindazok, a kiknek állása, kenyere és az élete az igazgatótól van függővé téve, elhalmozzák azt a legnagyobb bókokkal és dicséretekkel. Magam se vagyok különb ezek­nél. cn is valósággal udvarolok azoknak az igazgatóknak, a kiktől azt kérem, hogy szinre­hozzák a darabjaimat. Ha egyik-másik közülük azt a tanácsot adja, hogy a darabomnak vala­melyik jelenetét töröljem, vagy egy ujat irjak a helyébe, rendesen elragadtatva igy kiáltok fel: — Nagyszerű ötlet I Egyszerűen csodá­latos 1 Ön valóságos színházi zseni! Milyen nagyszerű szerző lett volna belőle, ha a sors véletlenül nem ugy rendelkezett volna, hogy színigazgatóvá legyen 1 Ez azonban akárhányszor nagyon kelle­metlen helyzetbe is sodort már. Ha valamelyik igazgató csődbe jut, vagy valamilyen más ok­ból kénytelen a szinházigazgatástól visszalépni, természetesen igy szól: — Legalább megmaradt a színházi zsenia­i

Next

/
Oldalképek
Tartalom