MAGYAR SZÍNPAD 1905. május (8. évfolyam 119-149. sz.)

1905-05-06 / 124. szám

2 1905. május 6. Budapesti színpadok. Budapest, május 6. A Magyar Királyi Operaház-ban ma este kezdi meg nagyérdekü vendégszereplését Yvonne de Treville, a Lakmé czimszerepében. Holnap, vasárnap este Puccini hatalmas sikert aratott operája, a Bohémélet kerül előadásra. * A Nemzeti Szinház-ban holnap, vasárnap este Az ember tragédiáján adják, a három főszerepben Beregi-ve 1, Ivánfi-val és K. Hegyesi Marival. Hétfőre ugyancsak Az ember tragé­diája van kitűzve, de ez alkalommal már uj szereplőkkel. Ádámot Odry, Évát Cs. Alszeghy Irma és Luczifert Császár fogja játszani. Az ember tragédiája előadásai hét órakor kezdőd­nek. — A Nemzeti Szinház müvészszemélyzete most a Parasztszivek czimü tanyai történet elő­adására készül. Az újdonságot Szalóky Elek Balassa Ármin Parasztszivek czimü egyfelvoná­sos színmüvének felhasználásával irta s a Szeged-vidéki tanyai élet köréből vette tárgyát. » A Vígszínház- ban hétfőn, e hó 8-án búcsúznak el a berliniek. \ magas irodalmi és művészi nivón haladó vendégszereplés során ma, szombaton, mutatják be az utolsó uj dara­bot, a mennyiben szinrehozzák Ibsen egyik legszebb darabját, a Tenger asszonyát-1, a melyet Brahm társulata Budapesten még nem játszott. Vasárnap és hétfőn a legnagyobb sike­reket aratott két darabot ismétlik, a Takácsok-ai és a Tizenhétévesek-et. Vasárnap délután a Vígszínház művészei előadásában a Kézröl­kézre, Feydeau kaczagtató bohózata kerül szinre. — A jövő hét elején mutatják be André Lordé és Michel Carré uj énekes színmüvét, a Miss Chipp-et, a melynek czimszerepét Küry Klára fogja játszani Az újdonságnak nagy partitúrája is van, a melynek egy részét Berény, a Párisban élő magyar komponista irta. A Miss Chipp regényes cselekményének keretében Küry Klárának bő alkalma lesz sokoldalú képes­ségének érvényesítésére! vidám és komoly rész­letek, ének és táncz érdekes sorozatban válta­koznak a darabban, a melyben Küry Klára mellett a Vígszínház legkiválasztottabb tagjai játszanak. * A Magyai Szinház vendégmüvésznője: Miss Mary Halton egészségi állapotában már oly örvendetes javulás állott be, hogy a jövő ked­den, május 9-én, biztosan megkezdheti vendég­játékát. Az első két estén: kedden és szerdán a Gésák-ban lép föl, pénteken és szombaton pedig a Szegény Jonatán-ban fog játszani. A mára és szombatra váltó t jegyek a keddi és szerdai Halton-estékre érvényesek, s erre a két estére a pénztár általában a május 5. és május 6. jelzésű jegyeket árusítja. Vasárnap délután és keddig minden este Pajna Ferencz nagy­sikerű revüje, az Ex lex kerül szinre. * A Királyszinház-ban szerdán kezdődtek meg a János vitéz ujabb sorozatos előadásai, Fedák Sárinak föllépésével. A János vitéz mostani előadásaira is oly jelentékeny az elővétel, hogy a páratlan sikerű daljátéknak májusi pályafutása is csökkenetlen vonzóerőt igér. Fedák Sári minden este eljátssza a czimszerepet, s a János vitéz, amely holnap vasárnap délután is szinrekerül és pedig mérsékelt helyárakkal, vasárnap este ujabb jubileumot hoz, a Hetedik huszonöthöz ér. Százhetvenötödik előadása után is, a szinház szezonzáró darabjának, az újonnan kiállított és scenirozott Bob herczeg-nek szinrekerültéig, megszakítás nélkül, a fános vitéz tölti be a műsort. * A Fővárosi Nyári Szinház-ban ma este kezdi meg a szezont a Népszínház müvész­személyzete. Vidor Pál igazgató elmondja Heltai Jenő verses beköszöntőjét, melyet mai szá­munkban közlünk, azután A sárga csikó kerül előadásra, Blaha Lujza fellépésével. Holnap, vasárnap este a Boccaccio kerül szinre. Az első hét műsorát pedig a Parasztkisasszony, Boccaccio, Kold'isdiák, Két Hippolit, Casanova, Falu rossza, Mikádó és Jeanette töltik be. Blaha Lujza asszony, a Nemzeti Szinház örökös tisz­teletbeli tagja, Vidor igazgató felkérésére nyári pihenőjét, eddigi szokásától eltérőleg, később kezdi meg, hogy a Fővárosi Nyári Szinház elő­szezonját annál érdekessebbé tegye. Beköszöntő. Irta: Heltai Jenö. — A Fővárosi Nyári Szinház mai megnyitó előadásán elmondja Viáor Pál, a Népszínház igazgatója. — A színigazgató, ki minden évben Az érkező fecskével visszajön, Az uj hajlékba mielőtt belépne, Megáll az ismeretlen küszöbön. S a mig az ajtón félve beköszön, El fogja szivét szörnyű lámpaláz, Hogyan fogadja őt a publikum majd, Mi széppel, jóval várja öt e ház ? • A fecske házi fészkét odahagyva, Ha jött a nyár, egy uj fészekbe szállt; Igy vándoroltam én is csapatommal Pestről a nyájas, szép Budára át. Kedves csicsergés, jókedv, bizalom, hit A podgydssunk, mit magunkkal hozunk Oltárodra te szellős múzsatemplom ' A művészetnek ezzel áldozunk. 1 A mig a téli fészkünk csinosítják,\ \ Hogy álljon majdan büszke csarnokul, j Emitt szolgálunk néked, ó közönség, Te mindnyájunk felett hatalmas ur! Ha igyekvésünk elnézőn ítéled És játékunkban örömed leled, Adsz tán nekünk majd nem csak itt e deszkán, De szivedben is egy kicsiny helyet. És minden vágyunk, kérésünk, reményünk, i Hatalmas ur, közönség, ó kegyelj — Hogy mig e nyár fölöttünk tovalebben, fókedv tanyája legyen ez a hely. Lelkesedéssel, tűzzel megy a harczba i A tapsra szomjas, hős színészi had, ; 0> légy barátunk s azt, mit neked játszunk Kedves közönség, szívesen fogadd! A kulisszák mögül. Budapest, május 6. Triesch Iren. — A berlini művésznő Vigszinházi vendégjátékához. — A nagy és különösen a legnagyobb mű­vészek és művésznők majdnem mindig, csak tengernyi küzdelem után és a szeszélyes sors különféle csapása révén jutottak azokioz a babérokhoz, a melyeket későbben arattak. A nyomorból, a nélkülözéstől csaknem valamennyi­nek kijutott. A nagy Sarah Bernhard éppenugy végig- i járta a maga kálváriáját, mint Duse Eleonora, ! a ki egy vasúti kupéban pillantotta meg elő­ször a napvilágot s azzal kezdte meg pályáját, hogy a sugó szerepét vállalta el annál a tár­sulatnál, a melynél szülei működtek. Kijutott az élet viharából annak a fiatal művésznőnek is, a ki pár év alatt a többi szín­padi királynő sorába emelkedett isten áldotta művészete révén. Ez a művésznő Triesch Irén, a kit pár év óta nálunk is épenugy csudálnak, mint hazájában s a ki tegnap üsíg a Nórá ban kápráztatta el megint a közönséget, ma este pedig A tenger asszonya czimszerepében mutatja be zseniális művészetét. Talán tizenkét évvel ezelőtt történt, hogy egy szegény zsidóasszony a bécsi zenekonzer­vatóriumba vétette fel a leányát. Beíratta a zongora-tanszakra és három év múlva már jeles sikerrel végezte el a zenekonzervatóriumot. A zenetanárnői diplomával egyidejűleg azonban egy másik oklevelet is nyújtott át a kis Irén az édes anyjának, a melyet ugyanakkor a szinész­konzervatóriumban nyert. Ekkor sült ki csak, hogy anyja tudta nélkül, a ki erősen ellenezte, hogy a lánya a szinipályára menjen — titok­ban egyszerre járta és végezte mind a két művészeti iskolát. Triesch Irén, a mikor választania kellett a Bösendorfer és a színpad között, nem sokáig habozott: az utóbbit választotta. Színésznő lett tehát és Hamburg-ba szerződött, havi ötven márka fizetéssel. Ebből a csekély összegből kellett lakást tartania, ruházkodni és megélni. Ebben az időben nyomorban élt. A temető mögött bérelt magának egy olcsó kis szobács­kát Egy izben ő maga mesélte, hogy milyen óriási küzdelmeket kellett ekkor vivnia a meg­élhetésért. - Vacsorára legfeljebb tiz fillér jutott. Ezt gyakran villamosra költöttem, mert féltem előadás után éjnek idején a temetőn keresztül hazamenni. Igy aztán akárhányszor megesett velem, hogy vacsora nélkül feküdtem le. Nemsokára München-be szerződött. Itt már valamivel nagyobb fizetése volt, de ebből támogatta édes anyját is; s ezért még sokáig egy csésze kávét, vagy sajtot költött el vacsorára. De jött az első siker, s nyomában a máso­dik, a harmadik! És Triesch Irénből egyszerre hires nagy művésznő lett, a kiről elragadtatás­sal nyilatkoztak az újságok, a közönség imádta és művészetének a hire bejárta egész Német­országot. Brahm Otto, a Lessing Theater, akkor a Deutsches Theater igazgatója, sietett őt s'in­házához szerződtetni, a hol még nagyobbra nőit. Ma a legnagyobb német színésznőnek mondja a német kritika. Egy évvel ezelőtt aratta a legnagyobb sikerét: feleségül ment szive választottjához, Lamond Frederikhez, a világhírű Beethoven­interpretárhoz. F. Színházi pletykák Budapest, május 6 Apró adatok az elillant tenorista afférjéhez. Nem mindennap történik meg, hogy egy jól dotált, a közönség kegyében álló tenorista szó és bucsu nélkül távozzék el egy müintézet­től, a hol jó indulattal vették körül és elisme­réssel halmozták el. Ezért a Bochnicsek szökése nem egynapos szenzáczió: ma is csak oly élénken foglalkoz­tatja az operaházi köröket, mint tegnap. erdekesnek tartjuk hát egy pár adattal rávilágítani a hirtelen eltávozott Bochnicsek afférjára. Csak néhány apró, de jellemző adat­tal szolgálunk. * Bochnicsek gravámenjeit felsorolva, azt állí­totta egy újságíró előtt, hogy május elsején a fizetéséből mindössze valami hatszáz koronát kapott ki. Ezzel szemben ideigtatjuk Bochnicsek április havi illetményeinek . hivatalos kimuta­tását : Fizetés 500 korona, fellépti dij 1200 kor., összesen 1700 korona. Levonások: Adó 75 korona; nyugdíj 52 korona 88 fillér; szolgálati dij 66 korona 66 fillér; közreműködési dij 20 korona; egyszer lemondott 150 korona; fizetési előleg 162 kor. 50 fillér; összesen 527 korona 4 fillér. Készpénzben kikapott tehát: 1172 korona 96 fillért. Tehát épp a kétszeresét kapta annak, mint a mennyit bevallott. * A másik apró adat arról szól, hogy Boch­nicsek vére is aféle kalandozni vágyó müvész­vér volt mindig. S hogy milyen naivságok vol­tak benne, erre nézve, ime, a következő eset: Egyszer azzal állított be: Moszkvában agyonlőtték az Operaház tenoristáját, meghívást kapott, odamegy. És csak mikor minden hozzá­értő ember megmagyarázta neki, hogy Mosz­kvában tizszer magasabbak az igények, mint itt, állt el ettől a tervétől. Másik eset: Beállít, meghívást kapott Amerikába, Conried operájához, óriási gázsival, itthagyja Budapestet, utazik. „Nagyszerű dolog!" — mondták neki. Azután előkérték a meg­hívást. Hát egy közismerten megbízhatatlan ágens bizonytalan ígérgetése volt az egész. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom