MAGYAR SZÍNPAD 1905. május (8. évfolyam 119-149. sz.)

1905-05-14 / 132. szám

2 1905. május 12. Budapesti színpadok. Budapest, május 15. A Magyar Királyi Operaház e heti műsorát a szinház kitűnő vendége, Ivonne de Treville, dominálja. A fiatal énekmüvészrő, a ki úgyszólván egy rohamra hódította meg közönségünket, kedden Hamlet Oféliájában, csütörtökön a Szevillai borbély Rozinájában és jövő hétfőn a Romeo és Julia dalműben lép fel. A hét műsorán ezenkívül szerdán és vasárnap a Bohémélet, szombaton a Nemo szerepel. * A Nemzeti Szinház e heti műsorán a szombat este mély hatással bemutatott Parasztszivek hétfőn és pénteken szerepel. Kedden és vasárnap Az ember tragédiájá-t, szerdán MissHobb-ot, csütörtökön a Boszorkány-t és szombaton Cyrano de Bei gerac-ot adják. » A Vígszínház egész héten Andre de Lordé és Michel Carré-nak szenzácziós, hypnotikus szinmiivét, Miss Chipp-tt adják, Kiiiy Klárával a czimszerepben. Az izgalmas franczia szinmü iránt a közönség a legélénkebb érdeklődéssel viseltetik, ugy, hogy a Miss Chipp vonzó műsordarabja lesz a színháznak. * A Kirdlyszinhdz-ban egész héten estérőlestére a rendkívüli sikerrel felújított Bob herczeg szerepel Fedák Sárival a czimszerepben. Rendkívül érdekes előadása lesz a Kiiályszinház-nak szombat délután, a mikor a karszemélyzet javára, a János vitéz kerül szinre; ebben az előadásban Fedák Sári Juliska szerepét és a franczia királykisasszonyt játssza. A czimszerepet Papp Miska tölti be. • A Magyar szinházban, a héten Miss Mary Halton, a szinház kiváló vendégmüvésznője két uj szerepben mutatkozik be a budapesti közönségnek. Hétfőn, kedden és csütörtökön Mollyt fogja játszani a Szegény jonatán-ban, szombaton május 20-án pedig a Sherry-ben, Félix Hugó operettjében lép föl. Holnap, vasárnap este a művésznő ismét eljátsza fényes szerepét, Mimózát A gésák-ban. Délutáni előadásul Rajna Ferencz nagy kiállítású, látványos revüje, az Ex lex kerül szinre, a mely összesen négyszer szerepel a hét műsorán, s még májusban eljut harmadik jubileumához: a 75-ik előadáshoz. * A Fővárosi Nyári Színház-bari a Népszínház e héten mutatja be első újdonságát, Déry Gyulának Sportlovagok czimü fővárosi életképét. Az újdonság pénteken kerül bemutatóra. Vasárnap délután Budavára bevételének emlékezetére a Magyar dal-1 és utána a Toloncz-ot adják. A hét többi estéjét a Népszínház műsorának legvonzóbb darabjai töltik be. * A Városligeti Nyári Szinház-ban, holnap, kedden, kezdi meg előadásait Krecsányi Ignácz temesvári társulata. A megnyitó előadás Strauss Czigánybáró-ja lesz Saffi szerepében Szoyer Ilonkával, a M. Kir. Operaház jeles fiatal művésznőjével. A kulisszák mögül. Budapest, május 15. I. Küry, Fedák, Halton. I— Hárorr interwiev- — „Miss^ Chipp". - Beszélgetés Küry Klárával. — A Vígszínház csütörtöki izgalmas premierestéjén arra használtam föl az első felvonásközt, hogy meglátogattam a Miss Chipp alakitóját. Miss Chipp öltözője nyitva volt ugyan, de gondosan lefüggönyözve. Kopogtam. — Nem lehet — hangzott belülről. — Öltözöm. Erre el voltam készülve, mert hiszen a felvonásközöket úgyszólván csak azért fundáltak ki, hogy a primadonnák átöltözhessenek. — Miss Chippet óhajtanám látni, — sz

óltam be az öltözőbe. — Miss Chippet ? E pillanatban nincs miss Chipp. A babérruhámat már levetettem s most egy pár perezre megint Küty Klára vagyok. Ha azonban vár egy kicsit, láthatja miss Chippet, ugy a mint a második felvonásban meg fog jelenni. Leültem tehát az öltözőajtó melletti kanapéra és vártam. A függönyön keresztül azonban tovább folyt a beszélgetés, persze a darabról és különösen arról a hipnotizált kis tolvajleányról, a ki ennek a különösen érdekes angol drámának a központja. — Érdekli-e a publikumot ez a mi tolvajkomédiánk? — kérdezte a művésznő. Elmondtam, hogy milyen hatást tett a darab és az ő alakítása a premierközönségre, a minek nagyon megörült. — És hány előadás ?- — kérdezte egy kis pauza után. — Az a messze jövő titka! — Szerettem volna a szerepemet Wiehe Saroltától is látni — kezdte aztán. — Igazán kíváncsi vagyok rá, hogyan játszotta el ez z fényes művésznő. Lehet, hogy jobban mint én, de több ambiczióval aligha. Most örülök csak igazán, hogy a Trilby idején annyit tanulmányoztam a hypnozist. Annak idején, a mielőtt a Vígszínház vendégszerető meghívását elfogadtam volna és eljátszottam volna Svengali médiumát, Laujjenauer tanár, egyenesen az én kedvemért egy nagyon érdekes szeánszot rendezett a klinikán lévő lakásán. A szeánszra Perczel Dezső, a felesége, Berzeviczy Albert, Rudnay Béla és a felesége is meg voltak hiva. A tanár egy beteg idegzetű asszonyt hypnotizált előttünk s én alaposan megfigyelhettem, hogyan viselkednek a suggestio alatt levő médiumok. — Hát az álomtánezot hogyan tanulta meg? — Szerencsére erre is különös alkalom kínálkozott. Megnéztem Magdalénát, az álomtánezosnőt, a ki csak nemrégen nálunk is produkálta magát. — És' hisz benne, hogy ez a Magdaléna csakugyan hipnotikus álomban tánczolt? — Most, miután ez a furcsa művésznő tul van hegyen-völgyön és tudom, hogy nem árthatok neki, bevallhatom magának, hogy egy kis hunezutságnak tartom mindazt, a mit láttam tőle. Rajta csiptem a hunezutságon. Ugyanis, a mikor a zenekar a Hymnust játszotta, mindig letérdelt! . . . A diszkrét függöny szétvált és az ajtóban megjelent /ft/ry-Miss Chipp egy elragadóan ízléses galambszürke toilettben. A művésznő — egy vastag szivart szitt. No, ne tessék megijedni. Nem a féle szivar volt, amilyent mi férfiak szoktunk élvezni. Ez a szivar kizárólag művésznőknek készült, a leghathatósabb szer a nátha ellen és két koronáért kapható a patikában. Nem kell meggyújtani, mert ugy sem ég és csak füstje van. Az ügyelő csengetyüje a felvonás kezdetét jelezte. Búcsúztam. Néhány perez múlva a Vígszínház kösönsége már gyönyörűséggel élvezte Miss Chipp gracziózus álomtánczát. Figaro II. „Bob herczeg." — Beszélgetés Fedák Sárival. — A Királyszinház diadalmas Bob-bemutatóján egy furcsa kijelentéssel lepett meg Fedák Sári, a mikor a második felvonás után felkerestem öltözőjében, hogy beszélgessek vele régi-uj szerepéről. — Akár hiszi, akár nem — mondotta mélységes meggyőződéssel — a tegnapi főpróba után uralkodóvá vált rajtam ez érzés, hogy a Bobot rosszabbul fogom játszani, mint a Népszínházban, az emlékezetes százas széries idején! — Hihetetlen. És miért? — Mert azóta nagyon megkomolyodtam. Szomorúbb lettem. És nem hagyott békében a gondolat, a mely folyton ott motoszkált a fejemben : „Te Zsazsa, te már nem vagy olyan vig, olyan szeleburdi, olyan jókedvű, mint voltál akkor, te már nem leszel olyan gamine, mint a- milyennek ezt a bolondos Bobot megalkottad". — De most már csak belátja, hogy tévedett? A pénteki est fényesen magára czáfolt. — Csakugyan, kisült, hogy mégse ismerem olyan jól magamat, mint a hogy hittem. Azaz, hogy nem is igy van Én tényleg megváltoztam a Bob első premierje óta, (azért megmondom első, mert ez a mai igazán egy uj premier!) de a színésznő bennem nem változott meg. Mikor ma este a színfalak mögött meghallottam a „Londonban hej!" első taktusait: semmi másra nem gondoltam, csak arra, hogy én Bob úrfi vagyok, az utczakirály. — Vidámabb és szeretetreméltóbb soh'se volt, mint az este . . . — Pedig, higyje el, roppant fárasztó ez a szerep. Most látom csak, a János vitéz után. Az ehhez képest kismiska. Huszonöt János vitéz- előadás nem olyan fárasztó, mint a Bob herczeg egy felvonása. De nem baj. Mégis ez a kedvencz szerepem. Hiába: imádom. Hozzánőttem, hozzáforrtam. És rengeteg sok gyönyörű emlékem fűződik hozzá! De ezekről nem vallok ám semmit! — Talán másról. Az előkészületekről. A kosztümökről? Ujak a kosztümjei? — Csak a Bob áiruhája, meg a királyfi hermelin-palástja a régi. Az jó, ha mennél kopottabb, ez meg borzasztó drága volt és esténként csak pár perczig használtam, hát egész uj maradt. — Sokba kerültek a kosztümök? — Megsúgom, de ne adja tovább. Ezernyolczszáz forintba. Tudniillik a palásttal együtt, mert az a legdrágább. Ámbár az apróságok is rémpénzbe kerülnek. Látta azt a két fehér tollat a kalapom mellett az első felvonás végén? — Láttam. Csodálatosak. — Száz koronát vasaltak ki tőlem darabjáért. A közönség nem is sejti, hogy mit áldozunk mi toilette-dolgokra. De ha nem is sejti, megérdemli, hogy fejedelmi pompában jelenjünk meg előtte. Micsoda közönség, Úristen, micsoda közönség. Velejátszik az emberrel. Ezt soha ugy nem tapasztaltam, mint ma este. Ezért a közönségért tűzbe lehet menni. — Szóval, a mai est eredményével meg van elégedve? — Na, hallja, hogy kérdezhet ilyet? Boldog vagyok, igazán boldog . . . Ebben a szezonban ez a kétszázhatodik este, a mikor a Királyszinházban játszom, de ennek a közönségnek játszanék én . . . játszanék én . . . — mit is mondjak hainarjába ? — akár kivilágos kivirradtig. Ezt már a színpadi vasajtó küszöbén .mondotta, mert besietett a színpadra a harmadik felvonásra. Ügyelő. III. „Molly". — Beszélgetés Miss Halton-nal. — A legbájosabb mosolyával, s annyi szigorral, a mennyi csak megfér egy vidám kedélyű és élénk temperamentumu szubrettben fenyegetett meg beléptemkor: — Már megint intervju! . . . — Adok önnek azonban egy jó tanácsot. Ha már intervjura van okvetlen szüksége, interjuvolja meg Mollyt, A szegény Jonatán Mollyját. S itt csengő kaczaj kisérte szavait. Majd igy folytatta: — Uj sikerem után, a melyet keddi első fellépésem alkalmával arattam., oly boldog voltam, mint régen. Azaz pardon, most nem velem beszél, hanem Madame Jonathan-nal. — Művésznő, engedje meg, de nem tartom helyesnek, hogy visszavonul a nyilvánosság elől. A közönség fölötte érdeklődik ön iránt. — A közönség, a jó derék közönség! Csak azt sajnalom, hogy nem ért meg engem egészen. Már a közönség ama részét gondolom, a mely nem beszél angolul. Ugy szeretném már velük teljesen megértetni magam! u Talán egy m

agy

a

r népdalt énekelne betétül 1 — Nem. Egy egész magyar darabot fogok a jövő szezonban magyarul végig játszani! Mégis csak meg kell hálálnom azokatjajtapso-