MAGYAR SZÍNPAD 1905. április (8. évfolyam 91-118. sz.)
1905-04-02 / 92 . szám
1 lOő április 2, Budapesti színpadok bucapc .. április 2. A Magyar Királyi Operaház heti műsora lapunk operaházi szinlapja alatt olvasható. • A Nemzeti Színház a magyar cziklus során e héten, szombaton, Szemere Györgynek: Erősek és gyöngék czimü színmüvét mutatja be. Az érdekes újdonságról mai számunkban egy czikkben bővebben is szólunk. A hét műsora, mely lapunk nemzeti színházi szinlapja alatt olvasható, rendkívül változ atos _és érdekes. * A Vígszínház-ban csütörtökön, a nálunk legkedveltebb franczia szerzők egyikének, Feydeau Pálnak Kézról-kézre czimü bohózata kerül bemutatóra. A nagy sikert igérő újdonságot külön czikkben is ismertetjük. A bemutatóig minden este és jövő vasárnap délután A szentbernáti barátok kerül szin e. # A Magyar Színház egész heti műsorát estéről-estére, s jövő vasárnap délután is, ismét Rajna Ferencz: Ex lex czimü revüje tölti be, mely nemcsak a Magyar Színház, de a János vitéz mellett, általában az idei színházi évad egyik legnagyobb sikerére kezdi magát kinőni. Az Ex lex, melylyel egészen uj színpadi műfaj honosult meg a magyar színpadon, sorozatos előadásokban holnap, hétfőn, éri meg első jubileumát s ebből az alkalomból a szobrok kongresszusán uj ércz-vendég, gróf Széchenyi István szobra is megjelenik. A holnapi jubiláris-előadás nagyon zajosnak ígérkezik. Az Ex lex előadásai különben is telt házak előtt s a közönség zajos tetszésnyilvánításai közt folynak le. * A Királyszinház-ban egész héten újra a János vitéz kerül szinre, Fedák Sárival a czim- ! szerepben. A korszakos sikerű daljáték most j már túljár a százötvenedik előadásán s a közön- | ség nem lankadó érdeklődését tekintve, most már igazán csak a színház igazgatóságától függ, hogy a János vitéz az idén megérje kétszázadik előadását is. A Népszinház-ban a közönség rendkívül nagy érdeklődése mellett folynak gróf KinszkynéPálmay Ilka vendégjátékai A farkas meg a bárány czimü franczia operettben és A mikádóban. Ez a zajos sikerű vendégjáték tölti be e hét egész műsorát is. Szinte fölösleges mondanunk is, hogy Pálmay likát estéről-estére zajosan ünneplik s lelkesen tapsolják ragyogó művészetét. A kulisszák mögül. ' »»*>«<•.. április 2 Két újdonság. i. „Erősek és gyöngék." — A „Nemzeti Színház" szombati újdonsága. — A Nemzeti Színház magyar cziklusa során a héten Szemere György következik Erősek és gyöngék czimü darabjával. Szemere Györgyöt már ismerjük mint drámaírót Egyéniség czimü darabjával tartalmas, szép sikert aratott a Nemzeti Színház színpadán! Ezenkívül a lapokban megjelent tárczáiban és két-három nagyobbszabásu regényében is elsőrangú irói kiállításokat mutatott. Rendkívül éles megfigyelő és mestere a stílusnak is. Első darabjában sem olcsó hatásokra vadászott, hanem komoly iróhoz méltó társadalmi problémát bonczjlt Ezt teszi mostani, ujabb színpadi munkájában is. Az_ élet: az erősek és a gyöngék harcza ! Az Erősek és gyöngék-ben két világa áll egymással szemközt: az arisztokráczia és a proletáriátus; az élet hősei és hajótöröttjei. Szemere György igyekszik megoldani, hogy melyik reszen van az erő, az erkölcs? Erős szenvedélyek, lírai mozzanatokkal váltakoznak benne Páthosz nélkül, a maga rideg valóságában mutatja be az életet. A szereplők helylyel-kőzze! nagy köveket emelgetnek: a darab mélyen-járó, filozofáló irányzatú. De azért igyekszik szórakoztatólag is hatni: nem oktat, nem prédikál, hanem a helyzetek érdekességéből vonja le az igazságait. A Nemzeti Színház nagy gonddal és kitűnő szereposztással hozza szinre ezt az újdonságot, a melynek teljes premier-szinlapját itt adjuk: Erősek és gyengék. Szinmü 4 felvonásban. Irta : Szemere György. Személvek : Gál Dezső Odry Pethes Cs. Alszeghy 1. Török I Horváth Z. Molnár Hetényi Náday B. Náday F. Helvey L. Horváth j. Faludi Szőke Báthy Miklós Bathy Béla — Báthv István - — Bárdi Hilda Ilona Tibai Darnai Csejthey Zárdai -- Viczai Viczainé Boch - - • ... Bekes János ... A darab próbám a szerző maga is részt vesz. Már a próba elején meghúzódik a nézőtér valamelyik zsölléjében és onnan kiséri figyelemmel a színpadon történőket. Csak olykor szól közbe és ilyenkor megteszi a maga észrevételeit. S a színészek hálásan is fogadják ezt a jeles irótól, a ki a szombati bemutatón egy értékes és szép sikernek néz elébe. Ezt jósolják a darab szereplői és azok, a kik a darabot ismerik. — b — II. „Kézről-kézre." — A „ Vígszínház" csütörtöki bemutatója. — Csütörtökön Feydeau neve jelenik meg ismét a Vígszínház szinlapján. Mint az Osztrigás Miczi. Miczi herczegnö és a Csak párosan, eljutott hozzánk a kitűnő franczia szerző legújabb darabja is. A Kézrőlkézre (La main passe) lesz a Vígszínház legközelebbi újdonsága, igaz örömére azoknak, a kik kaczagni szeretnek. Roi du Vaudeville! A bohózat királya! Ezt a czimet vivta ki magának Feydeau Párisban és talán egyik darabjával sem szolgált rá erre a czimre inkább, mint éppen azzal, a melyre most készül a Vígszínház hires együttese. Azokat a párisi alakokat, a melyeket Feydeau kiapadhatatlan, merész és vidjm faniáziája gondolt ki, talan magában Párisban sem elevenednek meg hívebben és életteljesebben, mint éppen a Vígszínház színpadán. És a Kézrőlkézre szereposztásából is sejthetjük, hogy megint olyan elsőrangú, összevágó előadást kapunk, a milyent annyiszor csodált már meg méltán a publikum Íme a premier-szinlap: Kézről-kézre. Bohózat 4 felvonásban. Irta: Feydeau Georges, fordította : Molnár Ferencz. Személyek : Chanal Francine Massenay ubertin Lapige B.lgence Constonillo Planteloup Sophie A biztos Auguste Marthe Hegedűs Sz. Varsányi 1. Góth Vendrei Szerémy Tanay Balassa Tapolczay G. Kertész E. Kazaliczky Bárdi Fábián K. Feydeau boszorká lykonyháján egészen újfajta és ugyancsak ízletes kosztot főztek ezúttal is. Négy felvonáson át meglepetés meglepetést kerget és ismerve a budapestiek ízlését, tudjuk, hogy szívesen és hálásan fogja fogadni ezeket a meglepetéseket, a melyeknek csak az a czéljok, hogy egyik jobban kaczagtasson, mint a másik. A Vígszínház gárdája, ha nagyokat mivel is az olyan drámákban, mint a A szentbernáti barátok is, az „utolérhetetlen" jelzőt mégis csak az olyan darabokban érdemlik meg, a milyenre most is készülnek. Figaró. Színházi pletykák, BudupeM, április 2 Vasárnapi apróságok. (I. Az Ex lex szobrai.) Az Ex-lex, Rajna Ferencz pompás revüje, egyre-másra gazdagodik uj meglepetésekkel. Uj trükkök, uj kuplék, uj betét-tánczok, uj kosztüm-tréfák készülnek a feldiszitésere, amúgy is nagy vonzóerejének növelésére. A holnapi, huszonötödik előadásán például a szobrok kongresszusán uj ércz-vendég fog megjelenni: a gróf Széchenyi István szobra. A Magyar Színház igazgatósági irodájában erről az uj szoborról folyt a szó, a mikor valaki felvetette azt az eszmét, hogy jó volna talán még több budapesti szobrot meginvitálni a szobrok kongresszusára. — Ugyan kit még? — kérdezte a szerző. — Hát ott van még egy sereg szobor: Szarvas Gábor, Salamon Ferencz, Kisfaludy, Berzsenyi szobra . . . — Ugyan — vág közbe Rajna Ferencz — hova gondol ? Ezek a szobrok nem vehetnek részt a kongresszuson. — Hogyan? Miért nem? — Mert ha meg is hivja őket Deák Ferencz szobra, nem jöhetnek el. — Miért? — Mert, szegényeknek, nincs lábuk. Valamennyi — mellszobor I (II. Az ingyen büffé.) Gróf Zichy Géza operájának, a Nemo-nak főpróbáján meglepetés érte a meghívott kritikusokat: a jobboldali páholyfolyosón büffét állítottak fel. Sohasom szoktak főpróbákon enniinnivalóval szolgálni, azért volt meglepő ez az ujitás, melyet az első perezben összefüggésbe hoztak az illusztris grófi szerző személyével. Az egyik felvonásközben egy fővárosi zenereferens, a ki nagyétiiségéről éppoly ismert, mint takarékosságáról, odalépett a rögtönzött büffé kiszolgáló hölgyéhez: — Mondja kisasszony, — kérdé élénk érdeklődéssel — ingyenes ez a büffé? — Oh, nem, — felelte a kisasszony mosolyogva — ugyanugy árusítjuk az ételeket, italokat, mint az esti előadásokon. — Akkkor rendben van! — mondja a zenereferens. — Mert ha ingyenes volna: nem vehetnék igénybe a kollégáim ! — Szól büszkén, körülnéz és sarkon fordulva távozik, a nélkül, hogy egyet is fogyasztana a kaviáros és sonkás zsemlyék közül. (III. A dicséret.) Pakots József kollégánk, a Tévelygő lelkek szerzője, ma már nyugodtan pihen babérain. Az e'ső babérokon, melyeket mint drámaíró tegnap este aratott a Nemzeti Színház-ban. Bezzeg pár nappal a premier előtt nem volt olyah nyugodt, mint ma. Pénleken délután még roppant izgatottan, sáppadtan, beszívott ajkakkal járkált fel és le az Otthon-körben. — Drukkolunk, drukkolunk? — kérdé tőle Guthi Soma. — Mit tagadom — feleié Pakots — izgatott vagyok. Nem is csoda, huszonnégy órával a premier eiőtt 1 Ki tudja: hogy lesz, mint lesz? — Soh'se féljen, kedves barátom, — biztatja a tréfaskedvü bohózatiró — különben is megsúghatom inagánrk: igen jó dolgokat hallottam a darabjáról. Valaki nagyon dicsérte előttem! Pakots csillogó szemekkel, lázas érdeklődéssel kérdi: — Kicsoda? Mikor? — Néhány héttel ezelőtt itt, ezen a szent helyen, — ön, maga . . . Tartarin. Szinészfülnek nincs a világon édesebb zene a tapsnál. * Egyneniely darabnak az a legdicséretreméltóbb tuladjonsága, hogy — a függöny utoljára legördül.
