MAGYAR SZÍNPAD 1905. március (8. évfolyam 60-90. sz.)

1905-03-09 / 68. szám

? Budapesti színpadok. Budapest, márczius 9. A Magyar Királyi Operaház-ban ma: csütörtökön Alföldi Irén vendég lép fel A walkürben. Szombaton Mária, Szabados és Szendy nagy sikert ért dalmüve kerül szinre harmadszor. Vasárnap este A nürnbergi baba kerül előadásra, Kiss Klára fellépésével. * A Nemzeti Színház-ban holnap, pénteken az elmúlt színházi év egyik legnagyobb sikerű újdonsága, Szécsi Ferencz : Utazás az özvegység felé czimü vígjátéka 17-ik előadását éri meg. A darab négy főszerepét ezúttal is P. Márkus Emilia, Cs. Alszeghy Irma ,^Császár és Gál fogja játszani. — A boszorkány, Sardou nagy sikert aratott drámája, vasárnap este kerül ismét előadásra. * A Vígszínház-ban szombaton Az arany patkó, Kadelburg nagysikerű vígjátéka kerül ismét szinre, a mely most a huszonötödik előadásjubileumának küszöbén is oly nagy vonzóerőt gyakorol, mint a premier hetében. Szécsi Ferencz nagysikerű vígjátéka: A színház ördöge ma pénteken és vasárnap este kerül ismét szinre. A Magyar Színház márczius 14-én szinrekerülő revüjében, az Ex-lex-ben a harmadik kép a szobrok kongresszusa. A rendkívül hatásos felvonás alakjai: A királyné (R. Maróthy Margti); a kormányzó (Ráthonyi Ákos); Deák Ferencz (Tollagi); József nádor (B. Szabó) ; Petőfi (Iványi); Eötvös József báró (Giréth) ; Rákóczy (Sólyom); Jókai (Kalocsay); Bethlen (Heltai); Zrínyi (Marton). A revue főszereplői az emiitetteken kivül Szentgyörgyi Lenke, Kornai Berta, Sziklainé és Sziklai Kornél, a ki egy pesti hordárt fog játszani. Két hatásos epizódszerepben föllép a színház két uj énekesnője : R. Siposs Etel és Eleméry Klári is. A közönség példátlan érdeklődésére való tekintettel a színház pénztárában az Ex-lex további előadásaira is megkezdték már a jegyek árusítását. A keddi bemutatóig minden este a Mulató istenek kerül szinre, a melynek 26-ik előadása is teljésen zsúfolt nézőtér előtt folyt le. * A Királyszinház-ban muló rosszulléte után tegnap már ismét Fedák Sári játszotta a János vitéz czimszerepét, s ezúttal sem maradt üres hely a Királyszinház nézőterén. Bakonyi és Kacsóh daljátéka, a mely vasárnap délután már az ötödik huszonötös előadás-sorozatot zárja le, a tömeges előjegyzések tanúsága szerint, most is teljességében van vonzóerejének s igy még előreláthatólag megszakítás nélkül, nagyon hosszú ideig tölti be a Királyszinház műsorát. Vasárnap délután — ezúttal is Fedák Sárival — a rendes esti helyárak mellett kerül szinre a János vitéz. — Rákosi Szidi asszony sziniiskolájának operett-osztálya szombaton délután egy ujabb vizsgálati előadás keretében, A madarász-1 játssza el a Királyszinház-ban. A madarász ez alkalommal a vizsgálati előadások lendkiviil mérsékelt egy koronás helyáraival kerül szinre. * A Népszinház-ban a Koldusdiák, Millöcker diadalmas operettje, mely mostani felújításakor a sajtó és a közönség osztatlan elismerését biztosította, az ötödik és hatodik előadáson is az utolsó helyig zsúfolt ház mellett kerül szinre. Az összes jegyeket tegnap az első pénztárnyitáskor már elkapkodták, ugy, hogy délután már zárva is volt a Népszínház pénztára. A zsúfolt ház közönsége teljes elismeréssel honorálja a Népszínház buzgó személyzetének a Koldusdiák-ka]I elért sikerét. — Pdlmay lika, a Népszínház nagynevű vendégmüvésznője, a nála megszokott gondossággal próbálja a vendégjátékára kiszemelt két darabot: Suliiván, Mikádó-ját, melyben hires szerepét, Jum-Jum-ot játssza és a Farkas meg a bárány czimü egyfelvonásos uj operettet, melyben egy igen érdekes kettős szerepet fog bemutatni. A Mikádó nagy balletjeinek betanítására megérkezett Gundladi, a bécsi Operaház első balletmestere, kit Vidor igazgató a tánezok betanítására szerződtetett. Bár a Koldusdiák nagy sikere folytán a vendégjáték pontos ideje még meg nem állapitható, mindkét darabból naponta folynak a próbák. A kulisszák mögül. Budapest, márczius 9. Magyar cziklus a Nemzeti Színházban. Egyik legutóbbi számunkban hirül adtuk, hogy a Nemzeti Színház-ban most egyszerre négy magyar szerző darabjára készülnek. Már akkor rámutattunk Somló Sándor igazgatónak arra a nemes törekvésére, hogy — programmjához hiven — nagy tért enged a Nemzeti Színház színpadán a magyar drámaíróknak. Mint most értesülünk: Somló Sándor egy magyar cziklus tervét dolgozta ki és márcziusban és áprilisban nem is kerül más darab bemutatóra a Nemzeti Színház-ban, mint magyar szerző müve. Márczius 17-én ifj. Hegedűs Sándor Icarus-a, márczius 24-én Wolfner Pál Olgá-ja, márczius 31-én Pakots József Tévelygő lelkek czimü drámája kerül bemutatóra. Áprilisban e magyar cziklus folyamán bemutatóra kerülnek a következő darabok: Zéta, irta Gárdonyi Géza; Erősek és gyengék, irta Szemere György; Parasztszivek, irta Szalóki Elek és Pásztor Árpád egyfelvonásos darabjai. A Nemzeti Színház magyar cziklusa ugy irodalmi szempontból, mint a közönség szempontjából a legnagyobb érdeklődésre tarthat számot. „Ex-lex". — A „Magyar Színház" jövő heti újdonságáról. — Rajna Ferencz revüjéről beszélnek most mindenfelé a fővárosban: színházi és irói társaságokban épenugy, mint klubbokban, kávéházban és szalónokban. A színházi szezon második felének tagadhatatlanul legnagyobb és legérdekesebb eseménye lesz az Ex-lex Magyar Szinház-bt\'\ bemutatója. Ezzel a Wesselényi-utczai színház kétségtelenül egy olyan előadás-sorozatnak indul, a mely talán még az eddig „hors concours" álló János vitéz-rekordot is megjavítja. Annyi a gazdagsága, érdekessége és szenzácziója a Rajna Ferencz teljesen újfajta színpadi müvének, hogy a próbákról kiszivárgó hirek egyébről sem szólnak, mint a revü ragyogó, díszes, köntöséről és azokról az epizódokról, melyekből — mint százszinü mozaikból — összerakódik a darab teste. A tömegjelenetekről, felvonulásokról, ballabilékről, a ragyogó uj kosztümökről, uj díszletekről, meglepő tánczokról hallunk az Ex-lex szereplőitől és a színház bennfenteseitől dicsérő himnuszokat, de még senki sem emlékezett meg a revü cselekvényéről a mely magában véve is érdekes, kerek és bevégzett és egy kiváló szinpadismerő és „minden hájjal megkent" szerző munkája. Márczius 15-dikének előestéjén kerül bemutatóra a Magyar Színház-ban az Ex-lex és erre az alkalomra olyannyira aktuális a cselekvénye, mintha külön erre is gondja lett volna a szerzőjének. Magyar az a mese, a mely összetartja a revü százfelé ágazó szálait, teletűzdelve olyan politikai aktualitásokkal, a melyek a magyar színházi közönséget most legközelebbről érdekelhetik. A revü „compére"-jei és „commére"-jei — azok az urak és hölgyek, a kik kezükben tartják, bonyolítják és kibogozzák a voltaképeni mese szálait és irányítják az egész cselekvényt — mind magyarok és a körül buzgólkodnak, hogy az „ex-lex" hátrányait megszüntessék. A cselekvény lelke a honatya, egy politikus, a kinek figyelme kiterjed minden ma aktuális politikai kérdésre. Társai — azok, a kik részint tanácsát kérik, részint segítik őt a kibonyolitás nagy müvében — vidám urak és hölgyek: színészek, színésznők, színigazgatók és tipikus budapesti alakok. Ezek mozgatják a tömeget: az utczát, a jogászokat, a rendőrséget. Ezek keltik életre a főváros szobrait — melyeknek kongresszusa a revü egyik leghatalmasabb felvonása, — ezek varázsolják a közönség elé a jövő megelevenedett álmait: a magyar nemzeti hadsereget és ezek 1905 márczius 9 mutatják be a magyar föld termékenységét. Eza revü záró felvonása, olyan látványosság, a milyenben még sohasem volt része a budapesti közönségnek. Nemcsak a Magyar Színház teljes müvészszemélyzete, de még az erre az alkalomra szerződtetett „segédcsapat" — harmincz-negyven szép, ifjú lány — is felvonul a közönség elé. Ilyen hatalmas személyzettel még nem igen találkoztunk budapesti operett-szinpadon. Amilyen nagyszabású az Ex-lex cselekvénye és kiállítása, olyan a zenéje is. Husz zeneszámból áll a revü partitúrája, melynek anyagát Békéssy Ferencz karnagy Rajna Ferenczczel, a szerzővel, együtt válogatta össze s az ismertebb témák mellett számos régi szép magyar dalt és indulót is fölvett a revue zenei anyagába. így a nemzeti hadsereg bevonulásakor sorra hangzanak föl a 48-as és mai honvédindulók: a Kossuth-induló a vörös-sapkások hires Damjanich-indulója, az egykor oly népszerű jászkuninduló és a mai időkből: a honvéd-diszőrségi induló. • íJKét eredeti zeneszám is van a darabban : a második képben az iskolás-gyerekek dala és Sziklai és Kornai Berta egyik tánczkettőse Ezeket a számokat Szirmai Albert, egy jeles képességű fiatal zeneszerző, irta. Teljes fegyverzettel indul márczius 14-én a Magyar Színház a közönség meghódítására: minden jel arra mutat, hogy a közönség szívesen és tartósan fogja méltányolni a színház és a szerző valóban művészi törekvéseit. -Y.Szinházi pletykák Budapest, márczius 9. I. A szabályozható sírás. Két jól öltözött, de már nem fiatal asszony hallgatta a minap a Királyszinház nézőterén a János vitéz-t. Az egyik — annak a nézőnek a fölényével, a ki már ismeri a darabot — egyre-másra felhívta a barátnője figyelmét a következő szép jelenetekre. A másik, a ki ezúttal először hallgatta végig a János vitéz-t, roppant figyelemmel kisérte a színpadon történőket és a második felvonás alatt abban a pillanatban, a mikor Bagó rongyosan és porosan hozza János vitéznek az Iluska sirján nőtt rózsát, (Ferenczy Károly játszotta ezen az estén a trombitás szerepét) elkezdett könyezni. Az első hölgy — a János vitéz előadásainak régi látogatója — minden megindulás nélkül nézte barátnője elérzékenyülését. Annak pedig a rózsaszál-dal minden strófája után egyre sűrűbben hullottak a könnyei, végül már szinte hangosan zokogott. Barátnője száraz szemekkel, szinte mosolyogva nézte. — Hogyan — kérdé az elérzékenyült asszonyság könnyeit törölgetve — te még csak nem is sirsz ? Mire, a másik hideg fölénynyel: — Óh, nem ! Én csak akkor szoktam sirni, ha Bagót — Papp Miska játssza! . . . II. A tomboló közönség. Egy jónevü fővárosi színművész nemrégiben egy vidéki színházban vendégszerepelt néhány estén. Mikor visszatért a vendégszereplésről, egyébről se beszélt kollégái előtt, mint a hatalmas ünneplésekről, melyekben a vidéki közönség részesítette. Százszor is elmondta, mennyi tapsot, mennyi babért és mennyi szerelmes levelet kapott. A kollégák végre is megunták kissé a sok önreklámot. De nem ám a vidéki diadaloktól megmámorosodott drámai színész. — Végre, barátaim, — mesélte nagy hangon — eljátszottam nekik Romeot. Mit mondjak nektek? Tombolt a közönség, valósággal tombolt! — Igen, hallottam erről én is — jegyezte meg halkan egy hegyesnyelvü kollégája — tombolva követelte vissza a pénzét előadás után! MIME.