MAGYAR SZÍNPAD 1905. március (8. évfolyam 60-90. sz.)

1905-03-18 / 77. szám

2 10u5. márczius 18. Budapesti színpadok. Budapest, márczius 18. A Magyar Királyi Operaház-ban hoinap, vasárnap érdekes kis bemutató lesz. Ifj. Toldy László: Siegrid czimü egyfelvonásos dalmüve kerül először szinre. A dalmű szerepeit Kaczér Margit, Várady, Kertész és Ney Bernát éneklik. Az előadást Lichtenberg Emil fogja vezetni, a kinek ez lesz karmesteri bemutatkozója. A Siegrid után az Álom czimü ballett kerül előadásra. A Nemzeti Szinház- ban tegnap este volt ifj. Hegedűs Sándor Ikarosz czimü drámájának bemutatója A premier közönsége érdeklődéssel hallgatta a talentumos fiatal szerző uj csapásokon haladó, érdekesen felépített darabját és minden felvonás után többször a lámpák elé szólította. A kitűnő előadásnak igen nagy volt a sikere Jászai Mari, P. Márkus Emilia és Gál a főszerepekben a legnagyobb hatással játszottak. Ma másodszor, holnap, vasárnap harmadszor kerül előadásra az Ikarosz. m A Vigszinház-ban holnap, vasárnap két előadás lesz. Délután mérsékelt helyárakkal az Arany patkó-t, Kadelburg kedvelt vígjátékát játsszák, este pedig a szinház legújabb nagy sikerét, A szentbernáti barátok-ai hozzák szinre. * A Magyar Szinház nagysikerű revüjének, az Ex lex-ntk teknikai fölszerelése oly nagyarányú, hogy a színpadon más darab díszlete el sem helyezhető. Az igazgatóság ez okból már első héten délutánra is kitűzte Rajna Ferencz nagysikerű darabját, s igy a délutáni előadások rendes közönsége, az ifjúság és a gyermekvilág már vasárnap láthatja a mulatságos, minden tekintetben deczens, a hazafias részletekben pedig lelkesítő látványosságot. A vasárnap délutáni előadásra jegy elővételi dij nélkül rendes áron kapható. * A Királyszinház-ban a János vitéz példátlan sikerének ujabb bizonysága az a jubileum — immár a hatodik — melyet a daljáték április 5-én, szombati napon ér meg. Akkor kerül ugyanis — és pedig megszakítás nélkül — 150-edszes szinre a János vitéz, a melynek vonzóereje mitsem veszített intenzitásából, mert most is napról-napra zsúfolt ház nézi a népszerű darabot. A százötvenedik előadás jegyeit még nem árusítja ugyan a pénztár, de az érdeklődés oly nagy máris, hogy az igazgatóság nem zárkózhatik el a jegyeket kereső közönség óhajtása elől, s igy a titkári hivatal délelőttönként már elfogad jelentkezéseket. # A Népszínház-ban az újonnan felelevenített Koldusdiák-nak ma szombaton lesz 15-ik előadása. A czimszerepet ezúttal is Z. Bárdy Gabi mint vendég játssza. Az operett többi szereplője azonban változatlan. A Koldusdiák minden eddigi előadása egyforma nagy érdeklődés mellett folyt le s a nézőtér mindenkor teljesen zsúfolt volt. „A szentbernáti barátok". — A sajtó bírálataiból. — Pesti Hírlap : Annyira uj volt ez a tárgy hogy komolysága daczára sem fárasztotta ki a közönségeta feszült figyelem egy perezre sem lankadt: egy-egy helyen a derültség elementáris erővel tört ki, s a másik pillanatban már áhítatos csönd váltotta azt föl, mikor a színpadi helyzet egy-egy drámai mozzanatban csúcsosodott ki. Es ez a csönd a nézőtéren jelenti a legzajosabb sikert; mert azt mutatja, hogy a nézők szivének húrjain játszanak a színpadról. Az igaz, hogy olvan stílszerű előadásban volt ma részünk, a mely a darab minden részletét plasztikai tökéletességgel domborította ki. Budapesti Hirlap: A szerző valamikor barát volt, de kiugrott a reverendából s mindazt, a mi rútat visszataszítót és erkölcstelent tapasztalt, megtoldva saját sötét színezetű képzelmével, színpadra vitte Darabjat a czenzura Bécsben először eltiltotta s ezzel nagy reklámot csinált neki; azóta a németek mindenfele tapsoljak. Ma este a Vigszinház fényes közönsége is megtapsolta és valószínű, hogy számos estén át fogja meg tapsolni tele házban. Pesti Napló: A közönség érdeklődése folyvást nott. A harmadik felvonás keltette a legintenzívebb hatást. A színészeket akárhányszor nyilt szinen megtapsolta. Hegedűs, Balassa, Tanay, Tapolczay jelenet közben nagy tapsot kapott. S a fölvonások végén sürü lelkes taps jutalmazta az irót és a szereplöket. Budapesti Napló : A Vigszinház ugy rukkolt ki Ohorn darabjával, a hogy a Vigszinház csak képes és ez sokat mond. Gondos, művészi díszletek, a legértelmesebb rendezés s a legvigszinháziabban perfekt, elsőrendű előadás. Taps nagyon sok volt. Főként a második és harmadik felvonás után. Ugy látszik, hogy a darab témája volt nagyon kedves a publikumnak. Magyar Hirlap: A harmadik felvonásnak nagy hatása volt s utána számtalanszor tapsolták ki a szereplöket. Thury Zoltán magyarfs fordítása az eredetit minden részletében hiven adja vissza. Igen szépek voltak a díszletek és pompás volt a rendezés is. Az Újság: Hunyadi Margit és Varsányi játsszotta a két női szerepet; mindkettő befejezett művészettel. A kifogástalan összjátékban Rónaszéky, Vendrey, Bárdi, Góth, Tapolczay és Szerémy arattak kellő elismerést. A darab igen szépen volt kiállítva és rendezve. A klastrom pompás termei tetszettek. Egyetértés: Érdekes volt a közönséget megfigyelni, melyet mindvégig lekötött a darab. Az előadás nagyon jó volt. A kiállítás a Vigszinház jóizlésü színvonalán állott. A szereplők közül első sorban Balassát emeljük ki, a ki egy igazi Constantin abbét mutatott be, végtelen finom vonásokkal rajzolva meg az öreg barátot. Hegedűsnek és Tanaynak szintén nagy sikerük volt. Mulasztást követnénk el, ha külön ki nem emelnök Szilágyi Vilmost, a ki a darabot mintaszerűen rendezte. Független Magyarország: Az érdekes darab mai bemutatóján nagy sikert aratott. A közönséget érdekelte cselekvése, gyönyörködött szép beszédeiben, meg hagyta magát fogni a millieu különössége által, a melyet a zárdai élet és a fehér-fekete csuhás barátok nyújtottak : de különösen élvezte a szinház művészeinek kitiinö játékát. Színházi pletykák, Budapest, márczius 18. Apróságok az Ex lex-ről. A revü megtette a magáét. Elérte azt a czélját, hogy az emberek beszéljenek róla. Uton-utfélen, kávéházakban, a korzón, zsurokon, a divatáru-kereskedőknél és az ékszerészeknél, mindenütt, a hol csak aktuálitásokról csevegni szoktak az emberek, főképp az elegáns hölgyvilág, az Ex lex-szenzácziójáról beszélgetnek. — Nem látta még ? No hallja! Maga indolens ember! Ilyenekkel traktálják azokat, a kik nem siettek megtekinteni még eddig a darabot. — Mondhatom önnek szenzácziós, a mikor Sziklai, Sziklainé, Tollagi, Szentgyörgyi Lenke és Kornai Berta falábakon tánczolják végig a szinpadot! A gyengédebbek, a szentimentálisabbak pedig könnyes szemekkel gondolnak vissza a szoborjelenet finaléjára, a mikor Maróthy Margit tündöklő fehérségben jelenik meg a háttér fülkéjében, arcza halotthalvány, vonásai, mintha megmeredtek volna, olyan mozdulatlanok és csak tekintetében, fekete szemeiben van élet. — Erzsébet királyné szakasztott mása, — rebesgetik azóta mindenfelé, a mióta először látták a nézőtérről. Azonkívül, mint a darab záró szenzácziója, az a hatosfogat szerepel, a melyet az utolsó képben, Szentgyörgyi Lenke hajt délezeg urasági kocsis-ruhában. Tagadhatatlan, hogy a revü az ő compérejeivel és commére-jeivel, szines látványosságával majdnem olyan szenzáczió, mint valami nagy politikai esemény. S a mi viszonyaink közt ez már sokat jelent. * A premieren történt. A mikor a szoborkongresszus kissé macabre-szerüleg tartotta üléseit s a halvány kísérteties fényben egyenként megszólaltak a szobrok, a nézőtéren halotti csend uralkodott. Megszólalt József nádor is. Kívánsága az volt, hogy szeretne a Fürdő-utcza felé fordulni, mert egyetlen óhajtása, hogy a királyt láthassa, valahányszor a Fürdő-utczán keresztül felvonul a várba. — A fordítási költségeket természetesen, a fiam viseli, — jelenti ki a beszélő érezszobor. Ebben a pillanatban a nézőtéren valaki felsóhajtott. Csak kevesen hallották ezt a sóhajt, de azok, a kik hallották, tudták kiből eredt. Egy ismertnevü operettszerző és operettforditó I volt. | Felvonásközben valaki meg is kérdezte tőle, mért sóhajtott a József nádor beszédénél. — Arra gondoltam, — válaszolta, — hogy a milyen szerencsém nekem van, azt a fordítási munkát sem én kapom meg, hanem Heltai Jenő . . . * A habitüék csak most váltak igaz habitüékké. Van miért! Istenem mennyi leány a színpadon! És milyen szépek, milyen ragyogóak! A látcsövek nem kerülnek le a szemekről és nincsen száma azoknak a megjegyzéseknek, a melyeket a nézőtérről egyes megragadó és figyelemreméltó momentumra tesznek. Az első sorokból tette valaki a következő megjegyzést, miközben szomszédját a színpadra figyelmeztette : — Nézd csak a kis x-et! S az egyik vezetőszerepet játszó hölgy nevét ejtette ki. — Nos, mi van vele ? — Roppant szerelmes lehet a kicsike. — Miből következteted ? — A legbiztosabb jelekből. S ha egy kis logikai ismereted volna, te is rájöttél volna. — Nos, miből? — Abból, hogy becsapta összes ékszereit. Nem látod! Egy sincs rajta! Sziriusz. Felvonásközben. Budapest, márczius 18 Duse-intervju. — A művésznő és a nyilvánosság. — Duse Eleonora, a ki Párisban most nagy sikerrel vendégszerepelt, a Temps egyik munkatársát fogadta. Duse, a ki eddig mindig elkerülte a meginterjuvoltatás veszedelmét, végre tehát mégis engedett csökönyösségéből és elég hosszasan elbeszélgetett a franczia újságíróval. — Azt akartam, — mondotta Duse — hogy a művészeket, ha kötelességük nem szólítja a színpadra, ne háborgassák. Azt akartám, hogy intim életmódjukat a kíváncsi emberiségtől megóvják. Zavartalanul akarunk dolgozni és szenvedni. Ha visszavonultságunkból a tömeg elé lépünk, hogy fáradozásaink gyümölcsét bemutassuk, akkor legyenek a közelünkben; csakhogy olyan esetben mindig törvényt ülnek fölöttünk. A közönség és a kritika csak abban a pillanatban tarthat a magáénak, a mikor a színpadon szerepelünk. Mire való az a szenvedélyesség, melylyel mindent a nyilvánosság elé visznek, a mi velünk történik és a mit cselekszünk ? Miért kérdik, hogy milyen parfümöt használunk, melyik a kedvencz színünk és melyik a kedvencz eledelünk? Ez gyermekes és nevetséges. Mirevaló, hogy minduntalan olyan dolgokról irnak és olyasmiket lelepleznek, a mikről senki sem tud, vagy a mit egyszerűen csak kieszelnek? Duse párisi vendégszereplése után Velenczé-be megy, a hol több hétig fog üdülni. — A Canale Grandén lévő palotában fog Velenczében lakni? — kérdezte az újságíró. — Már nincsen ott palotám — válaszolta Duse. — Három házam volt Velenczében, de egy sem maradt meg belőle. Mikor az Albanóban építendő szinház tervei szóba kerültek, mindenemet eladtam, hogy a költő (D'Annunzio) vágyait megvalósíthassam ... De ne beszéljünk arról, a mi már elmúlt! . . . Színházi élet. Budapest, márczius 18. Színpadi királynők múltja. — Három közlemény. — A szinpad királynői, a sokszor megcsodált tragikák, kiválasztott színésznők és énekesnők, Wagner Rikárd zenedrámáinak hősnői, művésznők a kiknek meghódolt az egész müveit világ s a kiknek császárok, királyok, herczegek és tudósok is meghódoltak, mielőtt művészi pályájukra léptek volna, í észben — mosónők, dajkák, varrólányok, pinczérnők, részben apáczanövendékek, nevelőnők és virágárusleányok voltak.