MAGYAR SZÍNPAD 1905. március (8. évfolyam 60-90. sz.)

1905-03-15 / 74. szám

1905. márczius 15. 3 Budapesti szinpadok. Budapest, márczius 15. A Magyar Királyi Operaház-ban holnap csütörtökön Szabados-Szendy nagysikerű operáját Máriá-t, adják, pénteken a Bajazzók és az Álom ballet, szombaton Tannhäuser kerül színre. Jövő vasárnap érdekes kis bemutatója lesz az Operának, melyen ifj. Toldy László: Siegried czimü egyfelvonásos dalmüve kerül először szinre Az érdekes kis újdonságról, mely előre nagy érdeklődést kelt, legközelebb bővebben irunk. * A Nemzeti Színház, mely kiváló súlyt helyez a hazai drámairodalomra, pénteken ismét eredeti újdonságot mutat be; ekkor lesz a premierje ifj. Hegedűs Sándor Ikarosz czimü drámájának, melyben elsőrangú szerephez jut újra a Nemzeti Színház nagy tragikájajószűf Mari. Az erdekes újdonság főbb szerepeit kívüle P. Márkus Emília, Gál, D. LigetiJuliska, Paulayné, Pethes, Dezső és Rózsahegyi kreálják. * A Vígszínház idei szezonjának legérdekesebb újdonságát, Ohorn Antalnak A szentbernáti barátok czimü darabját, csütörtökön este mutatja be. Az újdonságot, mely a zárdai életet viszi a színpadra s a mely a német színpadokon mindenütt óriási szenzácziót keltett, nálunk is a legnagyobb érdeklődés előzi meg s ugy látszik, itt is meg lesz a szenzácziója. A színház a legnagyobb apparátussal készül a darabra, melynek bemutatója igazán elsőrangú szinházi esemény lesz. A holnap este bemutatóra kerülő újdonság főszerepeit Tanay, Góth, Hegedűs, Fenyvesi, Balassa, Szerémi és Varsányi Irén fogják játszani. A Magyar Színház-ban tegnap este zajos, nagy sikerrel került bemutatóra Rajna Ferencz Ex lex czimü revüje. A szenzácziós kiállítású újdonságot elejétől végig a legnagyobb érdeklődéssel nézte végig a közönség, mely valósággal tüntető lelkesedéssel tapsolta és ünnepelte a szerencsés szerzőt és a kitűnő szereplőket. Az Ex lex hatalmas és megérdemelt sikere kétségtelenül igen hosszú ideig — valószínűleg a szezon végéig — ezt a pompás darabot fogja állandóan műsoron tartani. A Királyszinház-ban a János vitéz ötödik jubileumával megindult hét minden estéjén Fedák Sári játssza a szenzácziós vonzóerejü daljáték czimszerepét, azonkívül vasárnap délután — a mikor esti helyárakkal kerül szinre a darab — szintén föllép. A kiváló művésznő tegnap a János vitéz 128-ik előadásán, százhuszonötödször játssza már el a czimszerepet. * A Népszínház egész heti műsorát a Koldusdiák, Miliöcker klasszikus operettje tölti be, melynek eddig; előadásai folyton zsúfolt házak előtt folytak le s a melyben a Népszínház igazi kasszadarabra tett szert. A Koldusdiák sorozatos előadásai bő alkalmat nyújtanak a Népszínháznak arra, hogy a legnagyobb művészi gonddal készítse elő Pálmay lika vendégjátékát, Suliiván hires operettjében a Mikádó-ban és a Farkas és a bárány czimü egyfelvonásos franczia operettben, melyben Pálmay lika egy klasszikus kettős alakítást fog bemutatni. Budapesti premierek. Budapest, márczius 15. Ex lex— A „Magyar Színház" tegnapi nézőteréről. — Kezdjük az utczán. Már hét órakor lázasan robogtak mindenféle fogatok a színház nagy bejárója elé és minden ajtó csak ugy ontotta az embereket a szinházi folyosók felé. A pénztárnál minden jegy elfogyott. És az utczán elszontyolodott emberek állottak, a kik kinnrekedtek, voltak szerencsésebbek, a kik kétszeres, háromszoros áron szert tudtak tenni egy-egy földszinti jegyre, azok boldogan vonultak be, mert nem maradtak el a nap szenzácziójától. Odabent pedig egy talpalatnyi hely nem maradt üresen. Szép látvány volt a telt földszint és a zsúfolt páholyok, a magasabb régiókról nem is beszélve. Csupa mámor, csupa illat volt ez a nézőtér, a mely előre lerészegedett a megsejtett sikertől. A közönség megérezte, hogy a Magyar Színház sokszor igért és előre jelzett szenzácziója lesz a mai este. Az is volt. A mit csak a szemnek, fülnek és léleknek nyújtani lehet, azt a színpad ma teli kézzel szórta a nézőtér felé. Minden egyes jelenetnek meg volt a maga szenzácziója és nem egyszer rezgett ki a padsorokból az ezer értelmű, de szűkszavú sóhaj: — Ah, be szép! Meleg hangulat lágy sugarai áradtak minden jelenésnél a nézőtérre, a melyeket gyakran az érzékekre ható pompa hangos szinei váltottak fel. És az ismerős helyek, a fővárosi utak és terek oly jólesőn hatottak a közönségre, a mely hatás csak fokozódott a fantasztikus jelmezekre, tánczokra és dalokra. Megható volt a közönség megnyilatkozása a hazafias jeleneteknél. Már az első felvonásban élénk tapsokra ragadta a karzati közönséget a munkás-marseilleise pompás előadása. A mikor pedig a negyedik képben a színpadon felhangzott a hymnusz, a közönség mint egy ember felállott és meghatottan állva hallgatta végig a gyönyörű sorokat. Legszebb volt azonban mégis Maróthy Margit, a megdicsőült Erzsébet királyné szerepében. A publikum visszafojtott lélekzettel hallgatta a Heltai Jenő költői tollából készült vers minden egyes szavát. És mindezekhez a színház reflektora oly ragyogást és fényt szolgáltatott, a minő a Magyar Színház-ban eddig még nem volt. Rajna Ferencz Revüje igaz szép és ragyogó látványosság volt, a melyhez pompában és fényben méltóan párosult a színpaddal szemközt az a látványosság, a melyet a lelkes nézőtér szolgáltatott ma a Magyar Színház-nak. Sziriusz. A kulisszák mögül. Budapest, márczius 15 „A szentbernáti barátok". — A Vígszínház csütörtöki újdonságáról. — Az az alacsony vasajtó, a melyen át délelőtt a nézőtérre lehet jutni és a mely oly nehezen nyilik meg a hívatlanoknak, jóidéig teljességgel zárva maradt mindenkinek, még a színház úgynevezett barátainak is. Ma azonban már kegyesebb volt a hangulat és készséges szolgájuknak megengedték, hogy egy pillantást vessen a színpadra akkor is, a mikor javában foly A szentbernáti barátok próbája. Csak az erkély alján, a sötétben, egészen hátul lehetett meghúzódnom. Mert hát a szinész, a ki az előadás fényében a legnagyobb fesztelenséggel játszik az ezerszemű Cézár előtt, sőt annak örül, ha minél többen ülnek a széksorokban, a próbák alatt nehezen türi el, hogy publikum is legyen. Hiába, a szinész a legidegesebben félti annak titkát, hogyan formálódik ki egy-egy alakítása. A mint azonban néztem a próbát, hamarosan tisztában voltam vele, hogy Faludi Miklós igazgató miért engedett a szigorból. Egyszerűen nincs már mit titkolni, sőt a szereplőknek sincs már miért idegeskedniük: a darab, a mint mondani szokták, készen áll. De nem is csoda, ha a színészek párját ritkító buzgósággal dolgoztak a Ditrói és Szilágyi rendező vezetése mellett a szerepük csiszolásán. Mintha csak azok fanatizmusa szállott volna beléjük, a kiknek jelmezét viselik. A szentbernáti barátok Thália papjai a szó legnemesebb értelmében. Tanay fehér reverendában küzd: a szabadságért; Hegedűs aranyszájú pappá lesz s egyházi szónokok tőle tanulhatják majd, miképp kell hirdetni az igét. Gyönyörű a Balassa aggastyánja, Fenyvesi cselszövő gvardiánja. Jellemző a Bárdy alattomos novicziusa, és csupa kedély a Vendrey madárfogó papocskája. Nagy drámai hatásra számithat Góth, a ki mint erdész jobb szeret az isten szabad ege alatt tartózkodni, semhogy misére járna, és e miatt elveszti kenyerét. Szilaj kétségbeeséssel szál! sikra az igaza mellett, de rideg visszautasításra talál, és ez halálba kergeti. A szerelem nem mozgató ereje a drámának, de a cselekmény keretében szóhoz jut a színdarabok kilencz tizedrészének ez a főeleme is. Varsányi Irén bájos egyszerűséggel játssza a kis leányt, a ki szeret, és a ki a földi szerelmet nem adja oda semmiféle mennyei jussért. Tapolczai a partnerje. A stílszerű jelmezek már a próbán is nagy hatást tesznek ; nem kevésbbé az érdekes díszletek. De akármilyen értékesek is az ilyen külsőségek, ezúttal csekély szerepet fognak játszani az újdonság kiváló drámai erejéhez a közreműködők hatalmas alakításához képest és előrelátható, hogy a Szentbernáti barátok mindegyik felvonása külön-külön oly lelkes fogadtatásra fog találni, mint a Takarodó híressé vált harmadik felvonása, a melyről annak idején osztatlanul elismerték, hogy a színjátszás és rendezés remeke volt. Benfentes. Színházi pletykák. Budapest, márczius 15. I. A könyvtár. — Az „Ikarosz" próbáiról. — A Nemzeti színház művészei nagyobbára komoly lények, a kik nem igen szoktak a mások rovására tréfálni. Most azonban mégis elkövettek egy ártatlan tréfát ifj. Hegedűs Sándorral, az Ikarosz szerzőjével, de semmiesetre sem az ő rovására. Az Ikarosz-ban van egy jelenet, a melyben megtekintenek egy magánkönyvtárt. A könyvtár igazán diszes és méltó egy tudós komolyságához. Csakhogy a darab szerint ki derül, hogy a szép könyvtár egyetlen egy könyve sincs felvágva s a tulajdonos kissé kinosan le van leplezve. Az ártatlan tréfa pedig most következik. Összesúgtak-búgtak a Nemzeti színház komoly művészei s a súgásnak az lett az ered ménye, hogy mindegyik jóizüt mosolygott már előre magában. Aztán vártak, a mig ifj. Hegedűs Sándor egyszer megjelent a próbán. Szépen felvitték a színpadra is s a jelzett jelenetnél kinyitották a könyvszekrényt. Kihúztak egy felvágatlan könyvet: ifj. Hegedűs Sándor müve volt. Aztán kivettek egy másikat, majd még néhányat: csupa Hegedűs Sándor alkotások voltak. A ki a legjobban nevetett a vidám tréfán, az maga a szerző volt. Az egyetlen nő. A Vígszínház e heti újdonságának: / bernáthegyi barátok-nak van egy ugyanolyan külön szenzácziója, mint a színház másik nagyhírű német darabjának, a Takarodó nak. Csak egy női szerep van benne. Bayerlein katona-drámájában Gazsi Mariska játszotta az egyetlen női szerepet, Ohorn szerzetes-darabjá ban pedig Varsányi Irén kreálja az „egyetlen' nő szerepét. Ebből az ötletből a Vígszínház egyik kedves művésze fel is vetette a minap a fogas kérdést: — Mit gondoltok? Kinek irigylendőbb a szerepe? A Gazsi Mariskáé, a ki egyetlen né volt a katonák között, vagy a Varsányi Iréné, a ki egyetlen nő lesz a szerzetesek között? A kérdés eldöntetlen maradt — egyelőre. -Y.A közönség nem a kritiká-ban, hanem a kritikusok-bán való bizalmát vesztette el; — a közönséí okos és jól tudja, hogy sohasem a mérleg csal, haneu az, a ki kezeli.