MAGYAR SZÍNPAD 1905. február (8. évfolyam 32-59. sz.)

1905-02-09 / 40. szám

1905. február 10. 3 Nem uj már előttünk Lehár a karnagyi pulpituson, hiszen a Drótostót jubiláris előadásait ő dirigálta (s fogja dirigálni), de tegnap mintha még sohse láttuk volna, olyan hévvel, olyan lelkesedéssel kezdte el a Mulató istenek rendkívül szines, kifejező, úgyszólván beszédes nyitányát vezényelni. Előbb összehúzódott, ugy hogy csak alig volt látható intése az első pianissimo taktusoknál, majd a crescendók beintésénél mintegy megszólította a zenészeket s a fortissimoknál valósággal emberfölötti erőket szuggerált a lelkes zenekarba, a mint most már állva a karmesteri emelvényen, markans vonásokkal hozta ki partitúrájának ragyogó kincseit. S aztán felment a függöny. Lehár arcza a próba folyamán mind ragyogóbb lett, s a mikor az utolsó akkord is elhangzott, a nagyszerű próba után ömlengő szavakban adott kifejezést elragadtatásának, majd az ő rendkívül szerénységével megjegyezte : — Heltai Jenő ur igazán pompásan gyúrta át a szövegkönyvét. Minden szava mulatságos — s egy szó sincs fölösleges! Tegnap este a Drótostót előadását nézte végig Lehár, ma este pedig a Mulató istenek bemutatóján fogja meghódítani a publikumot, a mely régi hive már az európai hirü magyar mesternek. D. Színházi pletykák Budapest, február 10 A fogadalom. — „János vitéz"-apróság. — A Királyszinház titkárát tegnap este fél— nyolcz óra tájban egy elegánsan öltözött úriember kereste fel hivatalos helyiségében. — Uram, — szólott lelkendezve — édes jó uram : tegyen nekem egy nagy szívességet! — Kérem — felelte az udvarias titkár — miben lehetek szolgálatára ? — Ha az istent ismeri: szerezzen nekem a János vitéz mai előadásához két jegyet. Okvetlen szükségem van a két jegyre, csak ma nézhetjük meg a darabot és a pénztáros még karzati jegyet sem tud adni. Hajlandó vagyok akár a helyár négyszeresét is megfizetni! A titkár sajnálkozva felelte: — Lehetetlen. A pótszékek is el vannak foglalva és több pótszéket, bárhogy szeretném is, nem állithatunk fel a nézőtéren. — Uram, ne utasítson el! Teszek önnek egy ajánlatot. Én orvos vagyok. Ezennel megfogadom, hogy egy évig ingyen kezelem önt és becses családját — ön úgyis olyan sáppadt ember! — ha szerez nekem két jegyet! A történeti hűség kedvéért fel kell jegyeznünk, hogy az áldozatkész doktor még e kecsegtető igéret daczára sem juthatott be tegnap a Királyszinház nézőterére. Tartarin. Művésznő és díszlet. — A direktor boszuja. — Egy kisebb vidéki város színházának tragikája kissé megvénült s a direktor lehetőleg pihenésre készttette a művésznőt. Természetes, hogy az érzékenységében sújtott hölgy minden lehetőt elkövetett, hogy ellensúlyozza az igazgató elhatározását. Addig járt protekczióért a szinügyi bizottság nyakára, addig fordult fíihöz-fához, a mig az igazgató titkos intést kapott arra, hogy az Orleánsi szűz legközelebbi előadásán a kivénült tragika játssza Johanna szerepét. A direktor dult-fult mérgében, de a magasrendű urak ellen mit sem tehetett s kénytelen volt belenyugodni a megváltozhatlanba. Az előadás megkezdődött s eleinte minden inczidens nélkül folyt a játék. Johanna a színpadra lép és bucsut mond a tájnak, a hol született. Megható nemességgel szavalta: „Johanna nem bolyong már köztetek, Johanna örök bucsut mond tinéktek: Te rét, mit öntözék, s ti fácskák, Miket én ültettem, viruljatok I" Ez utolsó sornál a közönség soraiban hangos kaczagás keletkezett s a viharos derültség jó ideig tartott. A művésznő meglepetve a hatástól, eleinte némán meredt a nézőtérre, nem tudván mi okozza e vidámságot. Majd gyanakodva maga köré tekintett s ekkor minden kiderült. Elkezdett sirni s a függönyt le kellett bocsátani. Az igazgató ugyanis azt a malicziát követte el bosszúból, hogy olyan díszleteket hozatott a színpadra, a melyekre csupa évszázados, korhadt fa volt festve s a közönség természetesen elértette a czélzást, a mikor a művésznő elszavalta, hogy ezeket a fákat ő ültette. Sziriusz. Vidéki színpadok. Budapest, február 10 A miskolczi színházban két estén vendégszerepelt — tegnap és tegnapelőtt — Márkus Emilia. A Nemzeti Szinház kiváló művésznőjét a Monna Wanna és a Folt, a mely tisztit czimü darabokban ünnepelte a miskolczi közönség. * A temesvári színházban pénteken és szombaton Ivánfi Jenő fog vendégszerepelni; a Tartuffe és A velenczei kalmár főszerepeiben fog fellépni ff' Az aradi színházban szerdán mutatták be Szépfaludy Ő. Ferencz: Asztalos Sándor czimü alkalmi színmüvét, az 1849. február 8-iki aradi utczai harcz emlékére. = Nincs «/4-píö, pau.:nás, niajíoft azon nőig) srczán. a ki a ÖuA/ssvj-féie valódi angol ugnrkatejr

4. tra 2 kor. ás szappan, I tor., használja. Kaphju' Balassa gyögytáraüan Bintar^-'— Erzsébetfalva ós mm den gyógyszertárban és drogjeriaban. Külföldi színpadok. Budapest, február 10. A berlini Kleines und Neues Theater ensembléja május 25-dikétől kezdve hosszabb ideig vendégszerepelni fog a bécsi Theater an der Wien-ben, Reinhardt Miksa igazgató vezetése alatt. Capus Alfréd Piéglois ur czimü uj vígjátéka lesz egyik legközelebbi újdonsága a párisi Renaissance-szinház-nak. * Eysler Ödön, a Vándorlegény komponistája, Schnitzer és Schlezinger szövegére uj operettet I irt, mely Pufferl czimmel ma este kerül bemuj tatóra Bécsben. Berlinben a Central- Theaterj ben fog bemutatóra kerülni Die Theatergräfin czimmel. * Ebben az esztendőben Mascagni-nak két uj operája fog szinre kerülni. Amica czimü uj operájának márczius 16-án lesz a premierje a monte-carloi színházban. A főpróbára, a melyet két nappal előbb tartanak meg, Franczia-, Német-, Olaszország és Anglia legelőkelőbb zenekritikusai kaptak meghívást. A czimszerepet Calvé Emma fogja kreálni. Monte-Carlo után Amica a római Constanzi-szinház-ban, azután pedig a velenczei Fenice-szinház-ban fog szinre kerülni. Ugyancsak ebben az évben a párisi Opera-Comique-ben is előadják. — Mascagni másik uj operája, a Vestilia, a párisi nagy operában fog először szinre kerülni. Beszélgetés Mascagnival. Budapest, február 10 — Mascagni a „Berlini Roland"-ról. — Egy franczia újságírónak alkalma volt a Párisban időző Mascagni-va\ beszélgetést folytatni. Mascagni keserűen panaszkodott a miatt, hogy a párisi zenekritika őt mint dirigenst megtámadta. Mascagni egyáltalán leginkább Bécsért rajong. Berlin kissé rideg és kimért, úgymond. Nincs meg benne Bécsnek a vidám egyszerűsége. Azután Vilmos császárról nyilatkozott Mascagni: — Több izben találkoztam vele. Hihetetlen élénkségü intelligencziája van. Bárminő hivatást nyugodtan választhatott volna magának. Irt zenemüveket is, melyek egyáltalán nem gyöngék. Vilmos császár mindig jóindulattal bánt velem. Kissé darabosan beszél olaszul, féligmeddig francziául beszéltünk. Ezen a nyelven csodálatosan beszél. Ellenben Ferencz József király pompásan beszél olaszul. — Hát Berlini Roland — kérdezte a tudósító. — Nem gondoltak arra, hogy ezt a könyvet önnek ajánlják? — Én már 1892 óta ösmerem ezt a könyvet, — felelt Mascagni. — A királyi szinház intendánsa felajánlotta, hogy zenésítsem meg. Én elutasítottam. Fölöslegesnek látszott előítem, hogy olyan országban, mint Németország, a hol annyi a tehetséges zeneszerző, idegenhez forduljanak. Fölajánlották újból, én újból elutasítottam. De utaltam Leoncavallo-ra, mint olyan emberre, a ki teljesen méltó erre a feladatra. Neki sok baja volt azzal a dologgal. Át kellett a könyvet dolgoznia. Teljes nyolcz évig dolgozott a szövegkönyvön. Mascagni ezután mesélt amerikai kalandjairól, arról a sok nehézségről, melylyel NewYork-ban, Boston- ban és Chicago-ban meg kellett küzdenie és kaliforniai síkereiről. San-Franc/sco-ban arczképét az ágyak fölé aggatják. A kaliforniai hívek lelkesedése emlékeztette öt Bécs-re, a hol a „zenekar vezénylése közben elvette tőié valaki a zsebkendőjét emlékül". Egy izben ßecs-ben éjjeli 2 órától reggel 6-ig kellett autogrammokat irnia. — Akkor néhány barátom segítségét is igénybe vettem! — tette hozzá nagy nevetve. = Kovács J., elsőrendű amerikai fogmiitermét mindenkinek ajánljuk. Károly-körut 9. szám. 1

= Erzsébet királyasszony. A magyar nemzet semmit se fogadott olyan igazán a szeretete, mint , tragikus halállal elhunyt szegény nagyasszonyunkat, Erzsébet királynét Egyetlenegy történelmi alak fészkelte ! bele magát a szivekbe éppen ilyen mélyen, a Kossuth | Lajosé. Kossuthot azonban kisajátította magának a politika, mig a királyné háborítatlanul mindnyájunké. S . mindnyájunké az emlékezete is. A kegyeletes emlékezést szolgálja a kitűnő arczkép, a melyet Wilde Hugó j festett a nagyasszonyról. Idegen a művész, de a kit a I vásznára varázsolt, a miénk volt és a mienk ma is. A I kép ára leheletszerű finomságú, heliogravureben, j 100—65 cm. nagyságban, diszes' keretben ötvennégy korona, a nagy összeg azonban csekély havi részletek1 ben is letörleszthetö. Megrendelhető A Könyves Kálmán, i mükiadó társaságnál (VI., Nagymezö-uteza 37—39.) Hirdetések. Tl Kiselejtezett t>al63i feleli szőnyegek minden méretben szépséghibáival, minőségben bifog

ástalanol^, mélyen az áron alul elad

atnaly Stein Vilmos is pia Srzsébet-tér 16. szám.