MAGYAR SZÍNPAD 1905. február (8. évfolyam 32-59. sz.)

1905-02-22 / 53. szám

22. február 17. 7 Színházi pletykák Budapest, február 22. Shakespeare és jászai. — Egy szobor története. — Herczeg Ferencz mesélte a Szerzők Egye­sületének legutóbbi hétfői összejövetelén: A britt óriásnak, Shakespeare-nek, nem volt széles Magyarországon nagyobb tisztelője — való­sággal hódoló rajongója — Jászai Marinál. Az is igaz, hogy talán senkisem ismeri jobban Shakespeare müveit Jászai-n&\. A nagy tragika az avoni hattyú kedvéért még angolul is megtanult, hogy eredetiben élvezhesse müveit, de ezenkívül Shakespeare személyének is áldozott minden lehető külső­séggel. Igy a szalonjában a legelőkelőbb helyet Shakespeare mellszobra foglalta el és ezt a szobrot Jászai mindénféle gyöngédséggel vette körül. Egy szép ezüst babérkoszorút — melyet tisztelőitől kapott — tett a szobor-Shakespeare fejére, azonkívül mindennap egy-egy uj selymet, brokátot akasztott a szobor talapzatára. Mint a hinduk a bálvány előtt: valósággal ugy áldo­zott Jászai Mari Shakespeare szobra előtt. Egy napon Herczeg Ferencz felkereste Jászait, a ki valósággal izgatottan fogadta. Éppen akkor fejezte be annak a hires angol könyvnek olvasását, mely nagy meggyőző erő­vel bizonyítja, hogy Shakespeare müveit nem Shakespeare, hanem — lord Bacon irta. A súlyos argumentumok Jászai-1 is meggyőzték. Hasztalan vitatkozott vele Herczeg: a nagy tragika hitelt adott a hetven argumentumnak és igazat adott a könyv írójának. Néhány hét múlva ismét vizitelt Herczeg Jászai Marinál és rögtön feltűnt neki, a mint belépett a szalonba, hogy Shakespeare szobra nincs a szokott helyén. Hol van a szobor ? — kérdezte kíván­csian. — A szobor ? — felelte szórakozottan Jászai — ott benn van az ebédlőben Egyébként, ha érdekli, ismét vannak uj adataim Bacon mellett! Két vagy három hónap múlva — akkor már Herczeg is elolvasta a Shakespeare-Bacon­kérdést bolygató könyvet — egy Jászai Marinál tett ujabb látogatása alkalmával Shakespeare szobrának már csak a csücske látszott az ebédlő kályhája mögül. — Odatettem, — mondotta titkol hatatlan kicsinyléssel Jászai Mari — jó neki ott is! Es most Jászai Mari szorgalmasan keres az árván maradt talapzat fölé és az ezüst babérkoszorú alá egy — Bacon-szobrot. — Y.— Szinházi élet. Budapest, február 22. i. Hegedűs és Náni. — Az uj „Rózsabimbó és a méh". — Az utczának megint megvan a maga nótája, a maga rózsabimbója. Nincs a napnak olyan öt percze, hogy az utczán, a színházban, kávéházban, szóval mindenütt, a hol emberek fordulnak meg, ne hallanók megcsendülni a Náni-nótát, a melyet Hegedűs Gyula tett nép­szerűvé a Vígszínház-ban. Ez a bájos dallamu nóta, a melyet Hegedűs Gyula Az arany patkó második felvonásában énekel, talán még gyorsabban terjedt el és népszerűbb lett, mint A rózsabimbó és a méh annak idején. A Náni melódiáját bizonyára mindenki tudja már; a kedves szövegét pedig itt közöljük : Nini, Nini, Miért kacsints* te misrs Szólj, te csalfa liny. Uri nőnek, Ez hidd el, nem ezokisa Oh, Ninlkim. Kél azlvemből bú, sóhaj Nini légy hü ée ne csalj. Nem «agy hi. Ez szörnyű 1 * szivemből zápor módra Hull a sűrű bú s könnyé. Ok Nini, Nini, Meg fogod binnl, Hogy ilyen rosszul Binsz mindig vetem. Oh Nini, Nini, Meg fogod binnl, Hogy ilyen rosszul Binsz mindig velem 1 A közönség, a mely esténkint szorongásig megtölti a Vígszínház nézőterét, persze óriási tetszéssel fogadja a dalt, a mely Hegedűs Gyulának valóban klasszikus előadásában még szebbé lesz. Háromszor, négyszer megismételteti és egy pár nap óta a refrént a müvészszel együtt halkan éneklik is. Előadás után pedig, a mikor a színházból kitóduló közönség ellepi a Lipót-körutot, mindenki dúdolja a „Náni­Náni" refrénjét. S a mamák és dadák is, a népszerű angol dal fülbemászó melódiája mellett ringatjá k álomba kicsi babájukat. F. 11. A hasonmások. 18 — Fotográfus a „Magyar Szinhdz"-ban. — A Mulató istenek a fotografáló masina elé került. S a színpadon daczára az uralkodó csendnek, beszédes és kifejezésteljes arezok mosolyogtak a camera obseura üveglencséje felé és a fotográfusnak nem kellett biztatni a tagokat: — Kérem, derűsebb arezot vágni! Mindenki derűs volt s soha még ily jó pantomimikával és élénkséggel nem játszottak a színészek, mint most. Mert a fotografáló­masina a legjobb rendező a világon. Nem parancsol, hanem szuggerál és láthatatlan kezeivel irányítja a sorokat és csalja a lelket az arezokra. S most sóvárgó leányszivek dobogjanak meg! Nemsokára a kirakatok előtt, a melyek­ben a képeslevelező-lapok minden változatban mutogatják be a szinpadok szépeit és nagyjait, nem hiába fogják keresni annak a képmását, a kiét eddig hiába keresték; vagy csak nagyon ritkán találták meg. Ráthonyi-1, mint a legfessebb Jupitert, s minti-' a legsneidigabb Amphytriont szintén le­fotografálták. Csak nagynehezen lehetett a szerény művészt rábírni arra, hogy levétesse magát s igy is csak azzal vigasztalódott: — Hiszen úgyis összefognak téveszteni az igazi Amphytrionnal. S erre a feltevésre már csak az is fel­jogosíthatta, hogy a két Sausias hasonlatossága majdnem alkalmat adott a fotográfusnak egy | kis csalásra. A dolog ugy történt, hogy a mikor a fotográfus épp ott tartott, hogy a fedőlemezt levegye a masináról és megörökítse a Mulató istenek második felvonásbeli fináléját, egyszerre csak ijedten kiállt fel valaki a színpadon: — Megálljunk ! Boross hiányzik! S csakugyan Boross nem volt jelen. Pedig Boross nélkül meglehetős sokat veszített volna a kép értékéből. Boross-1 keresni kezdték, de sehol sem találták. Mindenki elkedvelenedett, a rendező dühön­gött, a fotográfus türelmetlenkedett s már-már el akarták halasztani az egész felvételt, a mikor az élelmes fényképész, felkiáltott: — Hopp! meg van ! — Ki van meg ? Boross ? Hol van ? — kiabálták mindenünnen feléje. '— Nem Boross, — válaszoltá a fotográfus — hanem Heltai ur. — Hisz az nem is hiányzott? — jegyezte meg Heltai maga. — Persze, hogy nem hiányzott; nem is erről van szó, hanem Heltai ur lesz Boross. — S ki lesz Heltai ? — kérdezte ez meg­döbbenve. — Az is Heltai ur lesz; csak bizza rám. Én majd két felvételt csinálok, az egyiken Heltai ur ott fog állani, a hol most áll, a másikon pedig, a hol Boross urnák kell állnia. A többi az én dolgom. Sépp hozzá akart fogni a felvételhez, a mikor egyszerre csak valahonnan előkerült Boross, az igazi Boross és igazi Sausias és az egész turpisságra nem volt szükség. A felvételek pedig kitűnően sikerültek. Ypszilon. Vidéki szinpadok. Budapest, február 22. Kövessy Albert, a kecskeméti szinház igaz­gatója, dramatizálta Jókai egyik legszebb regé­nyét, az Uj földesúr-at. Most, hogy egy Jókai­szobor felállításáról van szó, Kövessy szinrehozza a darabot saját színházában Kecskeméten, még pedig akként, hogy ra jövedelem egy részét a Jókai-szobor alapja javára fordítja. Kövessy az összes színigazgatóknak díjtalanul engedi át a darabot, oly kikötéssel, hogy azok a jövedelem egy részét szintén a Jókai-szobor alapja javára küldik be. * A pécsi szinházban a héten Rózsahegyi Kálmán, a Nemzeti Szinház művésze, fog ven­dégszerepelni. = Nincs szeplő, pattanás, májfolt azon hölgy irczán, a ki a Balassa-föle valódi angol ugorkate;et, 'ra 2 kor. és szappan, ára 1 kor., használja. Kapható Balassa gyógytárában Budapest—Erzsébetfalva és rr.in­'<-n gyógyszertárban és droguériában. Külföldi szinpadok. Budapest, február 22. A brünni városi szinházban február 23-án, i csütörtökön mutatják be Lehár Ferencz: Tatjána í czimü operáját, a mely Kukuska czimmel annak idején Budapesten került először előadásra. 1 Szövegét most Kalbeck Miksa átdolgozta, í Arányi Dezső, Operaházunk tenoristája énekli | a brünni bemutatón a fő férfiszerepet Fulda Lajos Talizmán-ját legközelebb elő­adják Párisban Bour színházában, az egykor „Bouffes Parisiens"-ben. De Max is fellép a darabban. Neuberger Richárd: Barfüssele czimü népies operáját márczius 5-én mutatják be a drezdai udvari szinházban. v • Berlin-ben legközelebb két osztrák iró darabját mutatják" be. Az egyik Hofmannsthal Hugó: Pentheus czimü tragédiája, a másik Dörmann Félix: A néma győző czimü színmüve. * A párisi nagy opera pályázatot hirdetett szimfonikus közzenére. Az 1500 frankos első ; dijat Frank Edmond Malherbe nyerte el „Páris Ítélete" czimü müvével, hetvenöt pályamunka j közül. MŰVÉSZET. = Az uj kedvencz. Gólya járt a háznál. A kit beszállított a fedél alá, csipkés vánkosokon fekszik az asztalon, föléje hajolva gyügyög hozzá a nagymama, beczézi az anyja s egy szép kisasszony is, bizonyosan a nénije. Szóval: a család. S a nyeregből kipottyant princz, egy kis négy-öt esztendős fiúcska elképedve veszi észre, hogy napja lealkonyult. Legalább egyelőre, mig egy kicsit hozzá nem szokott a családban az uj jövevényhez. A trónvesztésnek ezt a nem éppen tragikus jelenetét festette meg kedves képben Zempléni Tivadar. A kép méltó népszerűsítéséről a Könyves Kálmán Mukiadó Társaság gondoskodik. Remek, az eredetihez méltó reprodukezióban adta ki a Társaság a képet, a melynek 75X 9 5 czentiméter nagyságban, díszes keret­ben' negyvenhárom korona az ára, a mely összeg azon­ban csekély havi részletekben is letörleszthetö. Meg­rendelések a Könyves Kálmán Miikiadó Társaság-hoz (VI, Nagymező-utcza 37-39.) intézendők. = A revue 25-ödször. Tegnap este ment zsúfolt ház előtt huszonötödször a Budapesti képek czimü impozáns sikerű revue. Az élő lóverseny, a revue fény­pontja, valamint a nagy sajtóballet óriási tapsorkánokat idéztek elő, általában véve a 25-ik előadás épugy hatott, mint annak idején a premiere. A darab, mely az Orfeum fennállása óta kéhégkivül a legnagyobb sikerű darab, nyilván egyfolytában éri meg a 100-ik előadást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom