MAGYAR SZÍNPAD 1905. február (8. évfolyam 32-59. sz.)
1905-02-15 / 46. szám
1905. február 4. 3 Ki a legszebb budapesti l S Si e°^ y? — Lapunk pályakérdése. — A szinház nézőtere az a hely, a hol megfordul minden szép budapesti asszony és leány és ezért szólítjuk fel lapunk közönségét, tehát a színházi közönséget: döntse el szavazás utján, hogy ki a legszebb budapesti asszony és ki a legszebb budapesti leány ? A szavazás a mai nappal: 1905. január elsejével veszi kezdetét és az uma, a hol a szavazatokat összegyűjtjük, nyitva marad három hónapig, — 1905. márczius 31-ikéig — hogy módjában legyen Budapest egész színházi közönségének leszavazni. Húsvétkor hirdetjük ki, hogy kiket választottak meg budapesti szépségkirálynókké. Akkor közreadjuk a legszebb asszony és leány arczképét és a tiz legtöbb szavazatot kapott asszony és leány arczképeit is. Természetesen a megválasztott legszebb asszonynak és leánynak megfelelő, művészi formában, hozzuk majd tudomására a nagy szavazás rájuk nézve kétségtelenül, kedves eredményét. Szavazni az alább közölt szavazójegyekkel lehet. Szíveskedjenek lapunk olvasói ezeket lapunkból kivágni, kitölteni és vagy levelezőlapra ragasztva, vagy borítékban lapunk czimére: „Magyar Színpad" szerkesztősége, Budapest, Teréz-körut 38. beküldeni. r (< W W1MMHMMU«! Szavazó'lap. I. A legszebb budapesti asszony: Un»UZ2n3mS Szavazó'lap. II. A legszebb budapesti leány: Budapest, 1905. jan. 1. A szerkesztőség. Budapesti színpadok. Budapest, február 15. A Magyar Királyi Operaház most teljes erejével Szabados Béla és Szendy Árpád : Mária czimü eredeti dalmüvére készül, melynek szövegkönyvét Mcravcsik Géza irta. Az érdekes újdonságot, melyet nagy fénynyel állítanak ki, Kerner István karmester tanítja be. A czimszerepet Krammer Teréz, a többi főszerepet Diósyné, Bochnicsek, Takáts és Ney Dávid fogja énekelni. A dalmű bemutatója, mint értesülünk, a jövő héten, csütörtökön, február 23-án lesz. a A Nemzeti Szinház-ban, holnap, csütörtökön, Captain G. Marshall Killikrankie herczeg czimü angol vígjátékát adják, a négy főszerepben Csillag Terézzel, D. Ligeti Juliskával, Császár-ral és Dezső-vei. Ez lesz a nagysikerű darab 6-ik előadása A titok: Pierre Wolff kitűnő vígjátéka, nemsokára a 25. előadás ritka jubileumát éri meg a Nemzeti Szinház-btn, a melynek egyik legkedveltebb müsordarabja. Pénteken már 23-adszor kerül szinre, s ez alkalommal is Rákosi Szidi, D. Ligeti Juliska, Helvey Laura, Lánczy Ilka, Várady Aranka, Ujházy, Náday és Dezső játszanak benne. • A Vigszinhdz-ban ma ötödször kerül szinre az Arany patkó, Kadelburg jóizü vígjátéka. Az újdonság elsőrendű kasszadarabnak bizonyul és esténként kiteszik a táblát, hogy az összes jegyek elkeltek. Az arany patkó ama ritka darabok közé tartozik, a melyek iránt a közönség minden rétege egyaránt kiváló mértékben érdeklődik. A hét valamennyi előadására nagy számban történnek előjegyzések jegyekre. — A „Náni-Náni" nóta, a melyet Hegedűs Gyula énekel a második felvonásban, Heltai Jenő szövegével ma megjelent. • A Magyar Szinház-ban Lehár Ferencz uj operettje, a Mulató istenek eddigi előadásain a bemutatóhoz hasonló hatást tett a közönségre. Zugó taps, kihívás és ismétlés közt folyik egész este a játék, s a közönség lelkesedése ujabb tanúságot tett a zene nagy hatásáról, a melyet a Heltai Jenő kitűnő átdolgozásával erősödött szöveg és a szereplők játéka is gyarapított. Andav Blanka, Szentgyörgyi Lenke, Boross, Ráthonyi és a többi szereplő is nagy ünneplésnek volt részese. A Mulató istenek tölti be a hét műsorát. — Holnap, csütörtökön. február 16-án délután a Magyar Színházban a Solymosi szinésziskola vizsgálati előadást rendez. Szinre kerül a Falu rossza, Lili és a Pillangó kisasszony egy-egy felvonása. * A Királyszinház igazgatóságához már napok óta tömegesen érkeznek a fővárosi és vidéki közönség köréből levelek, a melyeknek küldői az iránt tesznek kérdést, vájjon igaz-e az a hir, hogy a János vitéz előadásai a jubiláris századik estének hetével véget érnek. Minthogy az igazgatóságnak nem áll módjában minden levélre külön válaszolni, ez uton közli az érdeklődőkkel, hogy a János vitéz előadásai, a melyek most is állandóan úgynevezett táblás — az utolsó helyig eladott — ház előtt folynak, megszakítás nélkül folytatódnak százon tul is. Az iránt is sokan kérdezősködtek, hogy Fedák Sári fogja-e játszani a czimszerepet a következő előadásokon ? E kérdésre válaszul azt jelenti az igazgatóság, hogy fölkérésére sikerült Fedák Sárit rábírnia, hogy a János wYéz-ben ezután is résztvegyen, s fáradhatatlan ambicziójával tovább is szolgálja a Királyszinház-nak és a magyar szerzőknek ezt a példátlan sikerét. * A Népszínház-ban A granadai vőlegény, Martos Ferencz és Bahnert József daljátékának három első előadása a közönség rendkívüli ézdeklődésével folyt le. A szinház páholyait s földszintjének elsőbbrendü helyeit a fővárosi társaság előkelőségei töltötték meg. A nemes zene, valamint a rendkívüli szórakoztató, kedves szöveg Székely Irén, Hegyi Aranka, Ledofszky Gizella, Abelofszky Margit, Siposné, Kovács, Raskó, Szirmai Imre, Kiss Mihály, Vágó együttes játéka állandó derültséget és tapsviharokat idéznek elő a közönség soraiban. A granadai vőlegény a hét minden napján szinre kerül és előreláthatólag a zsúfolt esték hosszú sorát fogja biztosítani a színháznak. — Szirmai Imre vagyok, a Népszínház tagjai A postás arcza meg sem moczczant. Hidegen, mintha mi sem történt volna, s mintha Kovács Istvánról volna szó, következőképen folytatta a diskurzust: — Igenis, Szirmai Imre czimére érkezett Budapestről táviratilag pénz. — Hát akkor kérem nekem átadni, — szólt a művész. — Igazolja magát! Szirmai valósággal megdöbbent e váratlan , követelményre. Hogy ő igazolja magát, ő, Szirmai Imre, a Népszínház első művésze. Gőgösen jegyezte meg: . -1- Ismerhetne! . — Nagyon sajnálom, de nincs szerencsém! Kérem igazoló iratait. De Szirmai-nak nem voltak igazoló iratai s a postás sehogyse akarta átadni neki a pénzt. Hiába volt minden fenyegetés, majd kéréskönyörgés, a postás hajthatatlan maradt. Szirmai már dühösen távozni akart, a mikor egyszerre csak mentő gondolata támadt. Odalépett még egyszer az ablakhoz és bekiáltott: — Nem hiszi, hogy én vagyok Szirmai? Nos, mindjárt meg fog győződni róla. S ezzel pózba vágta magát és elkezdett énekelni. Elénekelte a Lili—bői: „Egy vigat trombitálni, trombitálni1" ... A postás szó nélkül kifizette az utalványozott pénzt. Orlando Színházi élet. Budapest, február 15. Színházi pletykák. Budapest, február 15. A legjobb igazolvány. — Szirmai esete. — Szirmai Imre egyike a legnépszerűbb embereknek a fővárosban. Felnőtt és gyermek, asszony és férfi egyaránt ismeri a mindig elegáns színművészt. De nemcsak a fővárosban ismerik Szirmai Imrét, hanem a vidéken is mindenütt, a hol csak vendégszerepelt, vagy valaha megjelent. Ezért szinte hihetetlen az a történet, a mi vele megesett nemrég, a mikor egy vidéki városban vendégszerepelt. Az előadás előtti délután elment a postahivatalba, hogy egy várt pénzküldeményt felvegyen. Bekopogtatott a postaablakon, a hol nemsokára megjelent a hivatalnok és megkérdezte, mit akar. — Kérem, én Budapestről sürgönyileg pénzt várok, remélem már megjött? — Milyen czimre ? — kérdezte a hivatalnok. Szirmai-1 kezdetben meglepte, hogy a postás nem ismeri, de aztán annál inkább örült, hogy mily óriási hatása lesz annak, ha majd kivágja a nevét Apróságok két nagysikerű újdonságról. (I. „Az arany patkó".) A Vígszínház igazi nagy slágerhez jutott Az arany patkó-ban, a minek talán az a leg-jobb bizonysága, hogy a közönség a tegnapelőtti kritikus színházi hétfőn, csak ugy megtöltötte a diszes nézőteret, mint a premier estéjén. Fél nyolcztól tizig ki nem fogy a közönség! a kaczagásból. S ez nemcsak a kipróbált szerző érdeme, hanem a mintaszerű előadásé és legfőképen — Hegedűs Gyuláé. Ez a hatalmas talentumu művész, a ki hozzászoktatott bennünket ahhoz, hogy mindig tökéletes művészi produkeziót lássunk tőle, ezúttal önmagát multa felül. Hogy milyen volt, talán el sem lehet mondani a kellő hűséggel. Legjobb erről személyesen meggyőződni. És énekel is az uj darabban. Még pedig hogyan énekel! Egy egyszerű, bájos amerikai dalt, a mely, csak ugy, mint annak idején a ,Rózsabimbó és a méh", a sipládákba is belekerül. Náni, Náni, Meg fogod bánni, Hogy ily komiszul Bántál én velem. Ez a refrénje a dalnak, a melylyel Hegedűs harangcsengésü baritonján elbájolta az ő szerető publikumát. Az újdonságban Sarkadi Aladár, a fiatal komikus, egy öreg, őszhaju professzort játszik. A mikor megjelenik a színpadon, nincs senki a közönség között, a ki ne szólna igy: — Terringettét! Ki ez! — Hiszen én ezt ismerem valahonnan ? — Vájjon kire hasonlít? És egyhangúlag konstatálja mindenki: — Valóban nagyszerű maszkja van! De azért hiába törik a fejüket, senkinek sem jut eszébe, hogy hol találkozott az életben azzal az illetővel, a ki oly feltűnően hasonlít a fahér hajú és szakállú öreg bácsira. Valaki megkérdezte Sarkadit: — Ugyan kérem, kicsoda az a bácsi, a kire ön olyan nagyszerűen hasonlít? — Hát nem ismeri ? — felelte mosolyogva Sarkadi. — Én vagyok a „szappan-bácsi" a Flief ende Blatter és az llustrated London News oap-hirdetéséből
