MAGYAR SZÍNPAD 1905. február (8. évfolyam 32-59. sz.)

1905-02-02 / 33. szám

1905. február I. 7 ha lefekszik és selyempaplanával betakarózik, érzi, hogy a paplan nem igen védi őt meg a hidegtől. Reggel mindig majdnem megdermedve szokott felébredni. A szőke sajnálkozó arczczal vette ezt tudo­másul, de hirtelen eszébe jutott valami és nagy örömmel igy kiáltott fel: — Te, én épp most vettem uj takarót, ha akarod, a régit elküldöm helyette. A barna oly viszonyban volt barátnőjével, hogy bátran elfogadhatta ezt az ajánlatot és előre megköszönve a szívességet, elbúcsúzott társnőjétől. Este megjelent a barnánál a szőkének a szobaleánya és egy nagy csomagot átnyújtva szólt: — A nagysága küldi a nagyságának ezt a takarót! A mikor a lefekvés ideje elérkezett, a fázós művésznő felbontja a csomagot és nagy volt a meglepetése, a mikor látta, hogy a takaró nem más, mint egy — tiszti katonaköpeny. Nem értette a dolgot, de gondolván, hogy ez a tréfa is jó lesz ahhoz, hogy éjjel ne fázzék, le akart feküdni. De ekkor csengetnek az ajtón. Vájjon ki lehet? A barna kinéz hálószobája ajtaján és látja, hogy megint a szőke színésznő szoba­leánya jött. Levelet hozott. A levél a következőképpen hangzott: Kedves Gigi! Tévedésből a takaró helyett egy katonaköpenyt küldtem hozzád. Most csak maradjon nálad, de reggelre küld okvet­len vissza, mert szükség van rá". 0. Színházi élet. Budapest, február 2 Egyetlenegyszer! . . . — Bonyodalmak egy operett körül. — A János vitéz példátlan sikere halomra döntött egy csomó tervet, gondolkodóba ejtett egy sereg szerzőt és bosszús perczeket és órá­kat szerzett néhány bel- és külföldi színházi ügynökségnek. Mert hát ennek a daljátéknak valóban előre nem látható nagy sikere teljesen felborította azt a müsortervezetet, a melylyel Beöthy László a Királyszinház ez idei szezonját megindította és igy jó néhány újdonság szorul ki az idei szezónról a jövő szezonra: hazaiak éppúgy, mint külföldiek. A szerzők — már tudniillik azok, a kik itthon vannak — még csak megvigasztalódnak : a Királyszinház csorbittatlanul megtartja vonzó­erejét a jövő szezónban is, Fedák Sári — min­den szerző üdvöskéje — jövőre is vállalja a hazai operettek női főszerepeit: legfeljebb a dicsőségre kell néhány hónappal tovább vára­kozni. A színházi ügynökségekkel már nem lehet ilyen könnyen elintézni a dolgot, mert hát itt már anyagiakról, szerződésekről és a mi a legfontosabb: írásban kikötött bánatpénzekről van szó. Vinkulumot pedig még akkor sem fizet szívesen a színház, ha egy óriási siker következtében estéről-estére meg is tellik a pénztára. A legaktuálisabb most a Királyszin­ház-ra nézve A danczigi herczegnö czimü angol operett ügye. Ezt az angol darabot a Király­szinház a Szinészegyesület színházi ügynöksé­gének közvetítésével szerezte meg előadásra: a szerződésben az ügynökség (mint az előadási jog londoni tulajdonosának megbízottja) kikö­tötte, hogy a darabnak 1905. február 15-ig szinre kell kerülnie. Ha addig nem kerül szinre: a szinház jó nagy összegű bánatpénz fizetésére van kötelezve. Már most az ügynökség — teljes joggal — sürgeti az előadást, a Királyszinház azonban — bármennyire szeretné is — nem adhatja elő A danczigi herczegnö-i, mert hiszen a János vitéz csak február 17-ikén kerül századszor szinre. Mi történjék, hogy a kecske is jóllakjék és a káposzta is megmaradjon? — töprengtek a Királyszinház- ban. — Mit kéne tenni, hogy az előadást elkerüljék, de ugy, hogy a kitűnő ! angol operett előadási joga se menjen veszen­dőbe a Királyszinház számára? A színházi szerződések szerint a darab előadási joga három évre akkor is megmarad a szinház tulajdonában, ha a darabot csak egyetlenegy estén is előadják. Erre a pontra támaszkodott hát a Királyszinház igazgatója akkor, a mikor az ügynökség állandó sürgeté­seire igy válaszolt: — Jó. Miután önök ragaszkodnak a szer­ződéshez és a terminus kitolásába nem akar­nak beleegyezni: én előadatom február 15-dike előtt A danczigi herczegnö-i. De csak egyszer, egyetlenegyszer és nem többször! Akkor is régi díszletekkel, régi kosztümökkel és harmadosz­tályú szereposztással. Az előadási jog igy meg­marad nekem további három évre, önök pedig mindössze néhány garas tantiémet fognak kapni. Tetszik ez? A Kirdlyszinház-ná\ most kíváncsian várják az ügynökség válaszát. Semmi kétség, hogy ebbe a megoldásba nem fog beleegyezni az ügynökség. Inkább várni fog február 15-dike utánig, a mikor A danczigi herczegnö teljes fényben, sorozatos elő­adásokban kerülhet szinre. Ügyelő. Vidéki színpadok. Budapest, februái 2 Küry Klára most vidéki színházakban vendégszerepel, mindenütt nagy sikerrel. Leg­utóbb Pécsett és Székesfehérvár-on lépett fel, a hol a Lili czimszerepében ünnepelte a közön­ség. A művésznő most Nagykanizsá-ra, onnan pedig Nagyszombat-ra utazik. Az Országos Szinészegyesület rendes havi tanácsülését 7-én, kedden tartják meg. A folyó ügyek között van az uj engedélyek tárgyalása is. A régi 32 színigazgatók közüí Zoltán Gyula, Gáspár Jenő és Berky Ferencz visszalépnek s ujaknak jelentkeztek Moly Tamás, dr. Farkas Ferencz, Szathmáiy Lajos és Baráti Rezső. = Nincs szeplő, pattanás, májfolt azon nőig) arczán, a ki a Balassa-ié\e valódi angol ugorkatejet, ira 2 kor. és szappan, ára 1 kor., használja. Kapható Balassa gyógytárában Budapest—Erzsébetfalva és min­den gyógyszertárban és drogu áriában. Külföldi színpadok. Budapest, február 2. Flers és Caillavet, Az erény utjai és az Én, te, öl szerzői, Az otthon angyala czimmel uj darabot irtak, mely a párisi Nouveautes­szinház-ban fog legközelebb bemutalóra kerülni. * Frank Wedekind: Hidalta czimü uj drá­máját a berlini Lessing-szinház-ban készültek előadni. Brahm igazgató azonban összeveszett a szerzővel, a ki most darabját a müncheni Schauspielhaus-ban adatja elő. * Réjane, a kinek óriási sikerei vannak Amerikában, meghosszabbítja amerikai turnéját. Legközelebb San-Francziskóban, Níw-Orleans­ban és Mexikóban fog játszani. * Verő György: A bajusz czimü operettjét estéről-estére szép közönség előtt adják a bécsi Carl-Theater-ben. Most már ismét az eredeti kiosztásban: Biedermann és Treumann-nal adják a darabot, melyet igen sok osztrák vidéki szinház is megszerzett előadásra. A női szépség. — Az elbocsátott kardatosnő. — Budapest, február 2 Az amerikaiak érdekes színházi pörnek néznek most elébe, a melyet Marion Alexander kisasszony indított a new-yorki Kaszinó-szinház igazgatója ellen. Az igazgató ugyanis csupán azért bocsátotta el a kisasszonyt, mert nem elég „csinos". Marion kisasszony ellenben meg van győződve róla, hogy csudaszép és kijelentette, hogy e sértés ellen megindítja a bizonyositási eljárást. Kártérítési igényét azzal indokolja meg hogy mint „csúnya" kardalosnő sehol többé állást nem kaphat. Ez pedig egész egsziszten­cziáját tönkre teszi. Az elbocsátott színésznő egész csomó mind­két nembeli szakértőt hivott fel, hogy megálla­pítsák az ő szépségét. Többek közt a jól meg­termett és szőke Lilian Russel igy nyilatkozik: „Ha Marion azt állítja, hogy ő szép, akkor csalódik. Hogy valaki szép legyen, ahhoz magasnak kell lennie. Alacsony leány lehet csi­nos, de nem lehet elsőrangú szépség. Azonkívül barna nők csak kedvesek és csinosak lehetnek, de sohasem impozánsak és szépek. A történet is csak szőke szépségekről beszél. Kleopátra szőke volt, úgyszintén a szép Heléna is". A hires művésznő végül arra a következ­tetésre jut, hogy a „csinos" ben igazságtalanság történt s szinház kórusában sokkal leányok is helyet foglalnak. Ziegfeld impresszárió néhány év előtt miből okvetlen Marionnal szem­hogy a Kaszino­kevésbbé csinos megjegyzi, hogy ö szerződtette Mariont, a az következik, hogy Marion nagyon csinos. Szemei kifogástalanul szépek, teintje és haja nem kevésbé, arczkifejezése pedig bájos. Mosolya elragadó, ami pedig lényeges kelléke a női szépségnek. Többek közt még a következőket jegyzi meg : „Ha egy leány hozzám jön, hogy kar­dalosnőnek szerződjék, mindenekelőtt alakját vizsgálom meg. Egy tekintet a csípőre, lábakra és kezekre elegendő, hogy Ítéletet mondhassak". Végül még Anna Heid, a hires párisi szí­nésznő véleményét is leközöljük: „Természetes, hogy csinos az a leány 1 Nézzék meg csak az arczképét, mutassa meg bárkinek, mindenki igy kiált fel: „ez már igazán csinos leány!" Szemei elragadók, arcza kissé szabálytalan, de ez nem hiba. Egyáltalán nem sokat adok a szabályosságra és a klasszikus szépségre. Épp a kis szabálytalanságok azok, a melyek az areznak bizonyos pikantériát adnak. Otero; a spanyol tánezosnő, a legszebb hölgy, a kit életemben valaha láttam. Sötét tüzes, nagy, karcsú és bájos. Vajha én is oly szép volnék, mint ő. Hogy Russel asszony csak impozáns nőket tart szépeknek, azt érthetőnek tartom. Nézetem szerint ő is tökéletes szépség volna, — csak ne volna oly kövér". A többi vélemény is Marionnak kedvez s igy valószínű, hogy a Kaszino-szinház direktora elveszti a pört. [ Hirdetések. ® I t S Kiselejtezett 'S nal^i keleti szőnyegeit minden méretben szépséghibákkal, minő­ségben ljifogástalanolfr mélyen az áron alul eladatna^­Stein Vi.mos fc Fia Srzsébel-tér 16. szám. n

Next

/
Oldalképek
Tartalom