MAGYAR SZÍNPAD 1904. december (7. évfolyam 333-362. sz.)

1904-12-09 / 341. szám

2 1904. deczember 9. Budapesti színpadok. Budapest, deczember 9. A Magyar Királyi Operaház igazgatósága a milanói ötvenezer lira pályadijat nyert II Cabrera bemutatóját e hónap tizenötödikére tűzte ki. Az egyfelvonásos dalmű főszerepeit AVammer asszony és Anthes játsszák. Az érdekes újdonsággal egy este lesz Delibes klasszikus balettjének, Sylviának a reprize is. Az újonnan rendezett balett Balogh Szidivel kerül szinre. • A Nemzeti Színház-ban holnap, szombaton rendkívül érdekes Moliére-reprize lesz a Nemzeti Szinház-nak: Tartuffe-t elevenítik fel uj fordításban, uj betanulással és uj kiállítással. Tartuffe szerepét a fordító: Ivánfi fogja játszani. — A Nemzeti Színház legközelebbi újdonsága a Helikoni ünnep, Prém József poétikus vígjátéka lesz. A három felvonásos müvet Mátray Béla rendezi s a próbák annyira előhaladtak, hogy első előadása már a jövő héten'lesz. * A Vigszinház-ban ma este van a premierje bracco Robert Fanyar gyümölcs czimü vígjátékának. Az újdonságról lapunk más helyén bővebben szólunk. * A Magyar Színház-ban zsúfolt házak előtt folyik Mader Rezsőnek Húszát vér! czimü operettje, melynek osztatlan, zajos sikerét a sajtó ritka egyhangúsággal konstatálta. Az operett kaczagtató szövegkönyvének Mader zenéje valósággal szárnyat ad s a Huszárvér! estéi a Magyar Szinház-ban a legderüsebbek és leghangosabbak közül való. A közönség nem fukarkodik a leglelkesebb tapsokkal, melyekkel az operett főszereplőit megjutalmazza. Különösen zajos hatása van a Sziklai-pár harmadik felvonásbeli kupléjának: Mit szól a feleségemhez?, mely már az operett bécsi állandó sikerére is nagy befolyással volt. Ez a kupié nálunk is ugyanazt a hatást ért el, mint az An der Wien-színházban A Királyszinház szenzácziós sikerű újdonsága : Bakonyi Károly, Heltai Jenő és Kacsóh Pongrácz János vitéz-t immár huszonegyszer került szinre állandóan zsúfolt ház előtt. A költői dalműnek hétfőn lesz a jubiláris, 25-ik előadása. A Népszinház-ban a jövő héten bemutatóra kerülő dán mesejátékból, A rátartós királykisösszony-ból nap-nap után folynak a zenéspróbák. A gyorsmenetü újdonság részben egy franczia udvarnál, részben pedig az északi herczeg (Z. Bárdi Gabi) birodalmában játszik. Vidor Pál igazgató nagy áldozatkészséggel állíttatja ki e darabját is s a dekoráczió bizonyára nagy hatással lesz; igy érdekes lesz a franczia király váza, a királyleány kertje, a mely egy teljesen orriginális színpadi képet fog nyújtani s ugyancsak érdeklődésre számithat a harmadik rész : a királyleány hálószobája. A mesejátékhoz teljesen uj, fantasztikus jelmezek is készülnek. — Pénteken lesz Faragó Jenő és Barna Izsó Casanova czimü operettjének az ötvenedik előadása. A kulisszák mögül. Budapest, deczember 9. „Fanyar gyümölcs." — A . Vígszínház" mai bemutatója. — Megvolt tegnap, mint premier előtt rendesen, a főpróba a Vigszinház-ban és a kik bejuthattak a sötét nézőtérre, hogy megtapasztalhassák, azoknak meglehetősen elállott szemük-szájuk. Valami nagyon uj hang ez, a melyen Bracco megszólal és a mely valami különösen bizsergető hatást kölcsönöz, az egyébként nem éppen meglepő helyzeteknek is. Hiszen már annyiszor voltunk tanúi annak, hogy az asszony nem éri be a férjének kedveskedéseivel és néhanéha másfelé is tekint; annyiszor láttuk, hogy megjelent a harmadik is a színen, a ki a férj háta mögött szépeket mond az asszonynak; annyiszor láttuk, hogy a leányka a darab végén nőül megy. És mégis egészen uj ennek a darabnak a hangja is, a cselekménye is. Annyiszor láttuk már Hegedűs-1 is, Varsányi-1 is, Tanay-1 is, Fenyvesi-t is, annyiszor és mégis ujak ők is megjelenésükben, játékukbán. Annyiszor láttuk a Vígszínház szép szobaberendezéseit és mégis ujak ezek is. Szóval, igazi meglepetés volt ez a főpróba és semmi kétség, meglepetés lesz a ma esti premier is. A darab részleteiről regélni előre nem akarunk, de hogy a közönség nem egy helyen meglepetve fog felkaczagni, néha fel is sziszszenni, az már előrelátható. Bracco a legmerészebb vidámsággal dolgozta fel thémáját, és mint valami vásott legényke bolondozik. Boccaccio elevenedik meg, és maró gunynyal piszkálja a szegény, tehetetlen férjet, élczelődik a korosabb udvarló felett, a kit a gömbölyded boka lázba ejt, és pajkos arczátlansággal védi a menyecskét, a ki vigaszt keres ott, a hol nem volna szabad. De a harmadik felvonásban aztán szóhoz jut az igazi poézis is, a melyért a prüdebb emberek is megbocsáthatják az előbbi két felvonás csintalanságait. A kis Ninó és a kis Violetta szerelme ott ébred, ott fakad szemünk láttára, és jólesik, a mikor látjuk, hogy a fiatalok lesznek egymáséi, és az öregek lemondanak az éretlenség fanyar gyümölcseiről, a melyekre eddig blazirt inynyel áhítoztak. Minden tekintetben pedig a Vígszínház ismét egy nem mindennapi, tartós sikerre számithat a mai bemutató alkalmából. Achilles. Színházi pletykák, Budapest, deczember 9 A reflektor. — Fedák Sári és az édes apja. — János vitéz-nek, azaz hogy Fedák Sárinak az édesapja: dr. Fedák István, Bereg-vármegye főorvosa, tipusa a kedves, melegszívű, egy kicsit konzervatív vidéki magyar urnák. Világéletében nem nagyon érdeklődött a teátrum iránt, talán csak azóta jár néha színházba, a mióta nagy primadonna lett a lányából. Jó ideig még a lánya sikereinek se örült: nem valami szívesen egyezett bele annak idején, hogy a Zsazsa színésznő legyen és festett arczczal, lenge öltözékben, pénzért mutogassa művészetét a közönségnek. De hát a „Fedák-láz" végre őt is elkapta : most már beletörődött a megváltozhatatlanba és lelke mélyén bizonyára örvendve büszkélkedik az ő lányával. Sőt: most már fel is szokott rándulni Beregszászból a fővárosba, hogy megnézze Fedák Sárit egy-egy uj szerepében. Persze ő nem ugy nézi a leányát a színpadon, mint a sok más százezer, hanem másképp: az apai sziv szemüvegén, meg egy kicsit a jó doktor előrelátásával is. A János vitéz egyik legutóbbi előadását is végignézte Fedák doktor. Másnap azonban felkereste dr. Tauszk Ferenczet, a Fedák Sári orvosát, és kissé aggódva, kissé bosszankodva a következőket mondotta neki: — Kedves öcsém és kollégám, magához jövök a panaszommal, mert a színházigazgatóknak — jól tudom — nincs sok érzékük a higiénia iránt. Kérem : az az ember, a ki a Királyszinház-ban a nagy reflektort irányítja, határozottan ellensége a lányomnak. Az egy rosszakaratú ember. Nem elég, hogy azt a vakitó fényt következetesen mindig az én lányomra vetiti, de még — üzi is vele. Egyik helyről a másikra mindig követi és bevetíti a fénysugarat egyenesen a szemébe. Nahát ez mégse járja ! Ezt önnek, mint a Zsazsa orvosának mondom el. Kérem : tegyen ellene valamit I Tartarin. Az újra férjhez ment asszony olyan, mint a megmaradt éteJ — uj tányérban. Felvonásközben. Budapest, deczember 9. A huszár. A Magyar Színház igazgatójánál tegnap este egy nyalka huszár jelentkezett. Csinos, fiatal legény volt, kacskaringósra pödrött, fekete bajuszkával. — Jelentem alássan, — mondta haptákba vágva magát, — berukkolnék . . . — Hogy érti ezt, barátom ? — kérdezte a meglepett igazgató. A fiatal huszár pödörintett egyet a bajszán: — Hát, instálom, megnéztem az itteni huszárregementet és anynyi benne a szépséges huszár-leányasszony, hogy szivesebben szolgálnék velők, mint a mostani ezredemnél. . . . íme, ilyen hódításokat is tesz Máder: Huszárvér operettje. Lionel. Színházi élet. Budapest, deczember 9. Egy szellemes színigazgatóról. Ernst Blum, a párisi szinmüiró, legutóbbi czikkében a Porte-Saint-Martin-szinház egyik hires igazgatójáról, Harel-ről, ir mulatságos apróságokat, melyeket Ízelítőül mi is leközlünk olvasóinknak. A Theatre-Porte-Saint-Martin, — irja Ernst Blum — mely a szomszédos Saint-Martin kaputól nyerte nevét, — a legújabb ideig sok dicsőséges korszakot ért meg. A legnagyobb fénykora mégis csak arra az időre esik, a mikor a romantikusok eze* a színpadon vivták ki legnagyobb sikereiket és általános népszerűségeket. Akkoriban Harel volt a színigazgató. Harel ama kevés ember közé tartozott, a kit nem ismertem. Abból az egyszerű okból, mert már régen meghalt volt, a mikor én születtem. De fiatalságomban nagyon sokat beszéltek nekem róla. Az akkoriban ritka szellemes igazgatók közé tartozott és sokkal pazarabb volt élezekben s ötletekben, mint előlegek és tiszteletdijak fizetésében. Mert hát bizony sokszor volt abban a szomorú helyzetben, hogy egy sou-ja sincs, mig szellemes apereue-k dolgában sohse jött zavarba. Az 1832-iki kolera idejében az a gondolata támadt, hogy a lapokban a következő hirdetést közöltesse: Azt a megfigyelést tették, hogy a PorteSaint-Martin nézőtéren még soha »e fordult elő kolera-eset, e szerint bebizonyított tény, hogy ez a szinház Páris legegészségesebb helye. Frédérick Lemaitre, a kinek népszerűsége napról-napra növekedett, csak nagy keservesen birt a sovány gázsijához jutni. Egyik óriási sikere után Harel magához hivatta és kijelentette előtte: — Felfüggesztem a szerződését és ujat ajánlok fel önnek, sokkal fényesebb feltételekkel : havonkint ötven frankkal kevesebbet fizetek. — Micsoda? — Igen is. Ez az én módszerem. Higyje el, hogy ezzel jól jár, mert ezentúl — erre becsületszavamat adom — fizetését levonás nélkül, pontosan megfogja kapni. Frédérick Lemaitre meghatottan, örömmel köszönte meg direktora jóságát s Harel csakugyan meg is tartotta igéretét, mind addig, a mig megtarthatta * Az ő vezetése alatt kapott a Porte-SaintMartin-szinház Hugó-tói, s az öreg Dumas-tói — a kik hűtlenné váltak a Théatre Frangaishoz — néhány nagysikerű darabot. Ezek közé tartozott Dumas Sándor hires drámája, a Neslei torony, melynek óriási sikere volt, hogy több hónapon át zsúfolt házak előtt adták. A nagy bevételekből rendezhette anyagi állapotát, kifizette adósságait és a színészek gázsijával se maradt hátralékban.