MAGYAR SZÍNPAD 1904. december (7. évfolyam 333-362. sz.)

1904-12-30 / 361. szám

——^—^ 1904. deczember 30. Budapesti szinpadok. Budapest, deczember 30. A Magyar Királyi Operaház-ban szombaton, Sylveszter napján délután 4 órakor gyermek­előadás lesz: a Jancsi és Juliska meseopera és a Babatündér ballet kerül szinre, mérsékelt hely­árak mellett. — Az Operaház legközelebbi újdon­sága Szabados Béla és Szendy Árpád hárorn­felvonásos eredeti dalmiive, Mária lesz, melynek szövegét Béri Géza irta. Az egész estét betöltő dalmű próbái már serényen folynak. A bemu­tató előadást január második felére tervezik. 1 A Nemzeti Szinház-ban tegnap este volt az első Wallenstein-est, mely teljes sikert hozott a színháznak. A Nemzeti Szinház páratlanul fényes kiállítással és elsőrendű szereposztással hozta szinre Schiller remekét. Ma este van a trilógia előadásának második estéje: a Wallen­stein halála kerül szinre. Szombaton, Sylveszter napján délután 5 órakor kezdődik az előadás. Gárdonyi Géza betlehemes játéka, a Karácsonyi álom kerül ekkor szinre. Újév napján délután az Aranyember, este pedig A bor van előadásra kitűzve. A Vígszínház-ban a Színészek mai előadá­sát érdekes szerepváltozással tartják meg. Az újdonság egyik főalakját, a komikust ugyanis Hegedűs Gyula fogja játszani. A művészt e szerep kreálásában gyöngélkedése akadályozta meg. A Szinészek-ei ma adják hatodszor. Vasár­nap két előadás lesz a Vígszínház-ban. Délután mérsékelt helyárakkal a Diákélet kerül szinre ; Meyer-Förster énekes színmüvének eddigi összes délutáni előadásain egyetlenegy jegy nem maradt meg. Este a Szinészek-ei ismétlik. l '." - * " , . ' "••• ' A Magyar Szinház-ban a Huszárvér szom­bati mérsékelt helyáru előadására a pénztár és a Bárd-czég jegyirodái elővételi dij nélkül áru­sítják a jegyeket. Ez az előadás délután hat órakor kezdődik. A személyzet már teljesen el­készült Sztojánovics Jenő uj operettjével, A por­tugáliai, a bemutatót azonban a Huszárvér állandó vonzóereje miatt az igazgatóság még nem állapíthatta meg. Újév napján délután Herblay bájos zenéjü operettje, a Fecskefészek kerül szinre, a melynek eddig minden délutáni előadása zsúfolt ház előtt folyt le. * A Királyszinliáz-ban az ó-esztendő még hátralévő két estéjét a János vitéz foglalja le, a melynek előadásaira, a karácsonyi ünnepek után még hétköznapokon is már a délutáni pénztárnyitáskor kifüggesztik a minden jegy el­keltét hirdető táblát. A páratlan vonzóerejü dal­játék szombati előadása, a Szilveszter-este hagyományos ünnepségeire és mulatságaira való tekintettel korábban és pedig este 6 órakor kezdődik. A cziniszerepet a rendes esti helyárak mellett megtartandó előadásban, ezúttal is Fedák Sári játszsza. Újesztendő napjának estéjén, vasárnap, ugyancsak a János vitéz kerül szinre, délután pedig Küry Klára lép fel az Én, te, ő­ben, a melyet mérsékelt helyárak mellett ját­szanak. * A Népszinház-ban A ráturtós királykis­asszony- nak, a melyet estéről-estére zsúfolt ház néz végig, vasárnap, január 1-én lesz a tizen­ötödik előadása. Ezen az estén Kovács Mihály először énekel egy uj kupiét. A darab muzsikája Küry Klára és Z. Bárdi Gabi legszebb ének­számaival már külön füzetben is megjelent. A Szilveszter-napi előadás este hat órakor kezdődik. A kulisszák mögül. Budapest, decz. 30. Wallenstein halála. — A „Nemzeti Szinház" mai újdonsága. — A nap leáldozóban. A messze látóhatáron biborszinüvé festett ég vért jelent. Wallenstein­nak meg vannak számlálva a napjai. Még min­dig körül van véve a hü csapatok tömegétől, tábornokai még mindig fallanxként állanak kö­rülötte, hogy megvédelmezzék őt minden csa­pás ellen, de az árulás kénszaga már a leve­gőben van. A trilógia második részében, a két Picco­lomini-ben csak egy álnok árulót sejt meg az olvasó vagy a szinházközönség, az Öreg Picco­lomini Octaviot. Most azonban, mint a gom­bák, ugy bújnak ki a föld alól a hűtlenség és a háladatlanság álnok képviselői. Isolani gene­rálist egy szóval meg lehet fogni, s a ki véré­vel fogadta meg, hogy hűséges lesz Wallen­steinhoz, már a császár hivévé és Wallenstein elkeseredett ellenévé változott. Ott van Buttler, a kiről azt hinné az ember, hogy a durva külső alatt nemes sziv dobog. A kis nagyravágyó a grófi czimért eladja jótevőjét, a ki közlegény sorból emelte fel egész magáig. S Wallenstein mit sem sejt még. Abban a boldog hitben rin­gatózik, hogy kreatúrái csak nem fogják meg­akadályozni őt abban, hogy a svédek királya legyen, még ha hazaárulás fejében is. Pedig sorsa meg van pecsételve. Lassan, de biztosan szorítják össze a kötelet nyakán. Piccolomini Max az egyetlen hü ember, aztán Illo és Terzky tábornokok, továbbá Terzky grófné, a fővezér sógornője, a ki határtalan nagyravágyásában jócskán hozzájárul Wallen­stein tragédiájához. Piccolomini Max szerelmes Theklába, Wallenstein leányába s ez is hozzá­járul ahhoz, hogy jó szívvel legyen a fővezér­hez, de a csatában elesik s ez az utolsó fonál, a mely a Wallenstein feje fölött lógó Damokles­kardot tartja, elszakad s a vég rohamosan kö­zeledik. Schiller: Wallenstein trilógiája ebben a ma este előadott Wallenstein halálá-ban csúcsoso­dik. A két első rész csak expozicziója a har­madiknak és azok szomorúan ködös sejtelem­mel jelzik elől, hogy mi fog bekövetkezni. Azért oly igazán költői alkotás az első rész, a Wallen­stein tábora, mert abban már a sorok fölött lebeg Wallenstein bukásának az árnyéka. De az igazi tragédia a harmadik rész, mert mint különálló egész is megállja a helyét s a drámai követelmények minden lényege meg van benne. Epizódokban is a legbájosabb a harmadik rész. Ä szerelem megható jelenetei Thekla és a fiatal hős, Piccolomini Max között a költői alkotások legkiválóbbjává teszik ezt a müvet. És minden jelenetben, még a legnaivabbakban és a vidámakban is ott lebeg a végzet sötét fellege, a melynél vészjóslóbbat semminő drá­mánál nem találunk. Schiller igazi poétái egyénisége nyilatkozik meg ebben a tragédiában, párosulva az ő klassziczitásával, a mely kissé merevvé, de azért ragyogóvá teszi a formát. Dóczy Lajos ezért végzett oly kitűnő mun­kát, mert kissé lágyabbá tette ezt a merevsé­get, de a mellett hü maradt Schillerhez és sehol sem hamisította meg a költői munkába oltott egyéniséget. A Nemzeti Szinház pedig büszke lehet két estéjére, mert ennél érdekesebbet nem nyújt­hatott volna közönségének, annál is inkább, mert épp a küszöbön lévő újév lesz százéves fordulója Schiller, a nagy ideálista német költő halálának. Orlando. Az ifjú művésznő hozománya igy várat­lanul szép összeggel meggyarapodott. El is özönlötték a gratulácziók Paulay Erzsikét, alig, hogy Ilire járt — a leleplező ujságczikk nyomán — ennek a szép krisztkindlinek. Paulay Erzike azonban mindenfelé — demen­tálta a hirt. Czáfolt, a tőle telhető legnagyobb erélyességgel. — Nem igaz a hir! — mondotta minden­kinek, a ki csak felkereste üdvözlésével. Nekünk is alkalmunk volt a bájos mű­vésznőtől magától meghallani ezt a dementit. — Egy szó sem igaz abból a históriából, a mit megírtak az újságok ! — mondotta moso­lyogva. — Hogyan ? Hát nem gyarapodott meg a hozománya ? — Ázt nem mondtam. — Nos? — Az újság azt irta: ötezret kaptam. Ez nem igaz. — Hanem ? — Tízezret. És nem koronát, hanem — forintot . . . Ennek a dementinek igazán nagyon fognak örvendeni a Paulay Erzsike — titkos imádói. —y.­Szinházi pletykák: Budapest, deczember 30. A hozomány. — Paulay Erzsi krisztkindlije. — Még az újságok is megírták a Paulay Erzsike nagyszerű krisztkindlijének történetét. Elmondották, hogy mikor a Nemzeti Szin­ház legifjabb és egyik legbájosabb tagjának karácsonyfáján kigyulladtak a gyertyácskák, be­kopogtatott hozzá egy hivatalnok-ember és — se szó, se beszéd — leszámolt az asztalra ropogós bankókban, ötezer koronát. A tekin­télyes summának alapját az ifjú művésznő keresztmamája: Bérezik Árpádné vetette meg, ezelőtt tizennyolez esztendővel, mikor a kis Erzsike keresztelőjének napján elhelyeztetett kamatoztatásra egy összeget azzal a rendelte­téssel, hogy az tizennyolez év múlva karácsony­kor adandó át a hajadonná felnőtt Erzsikének. Színházi élet. Budapest, deczember 30. Direktornék. — Három közlemény. — III. Az operett-direktornék. A Népszínház igazgatójának felesége leány­korában, mint büszke szépség, szerény művészi állást foglalt el. A népszínházi szépségek ama hires gárdájába tartozott, a melyből annak ide­jén Don Carlos választott magának balkézről való feleséget. Kacsóh Karolában azonban több volt a dicsvágy, mint társaiban, s mig az egyik az infans karján, a másik egy bécsi báró fiakkerjében száguldott a fél világon keresztül, ő tisztes felesége lett Vidornak s valóban többre vitte, mint akkori irigyelt társnői. Most, hogy direktorné lett, valóságos tá­masza gyengéd és szelid férjének. Az ollóval és az ajkával dolgozik, a garderobban és a szinházbejáró előtti aszfalton. Ott áll Karola asszony félnapon keresztül, harezra és szóra készen, mint a tyúk, a mely kakasát védel­mezi. Ha egy darab sikert arat, büszkén trónol páholyában és reményteljes szerzőknek általános kihallgatást ad, ha megbukik a darab, átadja páholyát egy csendes társnőnek s férjével a földszint utolsó sorában foglal helyet és mélyen meghajol a szedőfiu előtt, a ki a kritikát a nyomdába viszi. Meggyőződése erős, de naiv. Minden bajért az elemek csapását teszi felelőssé. Meg van róla győződve, hogy a kritikus haragszik a színházra, mert Vidor minden este 10 órakor fekszik le és a darab csak azért bukik meg, mert férje nem fizet pezsgőt a bohémvilágnak. De mindez jól fest rajta és szeretjük Viáornét, daczára, hogy nem fizet pezsgőt. Ő az igazga­tónék „Madame sans Gene"­je, mert egyike azoknak, a kik a legjobban megtudják mosni a fejünket. A Magyar Szinház direktornéja, Lesz­kay Andrásné maga a jóság és szelídség, a ki alkalmas arra, hogy azokat a szive­ket visszanyerje, a melyeket a Leszkay zsarnoki keménysége elidegenített. Semmibe sem szól bele, legfeljebb, ha arról van szó, hogy az igazgatói iroda viharát egy mosolyával lecsillapítsa. Mint háziasszony, igazi ideálja és öröme hires asztala vendégének. 0 készíti az ország legjobb házi kolbászait és elképzelhető, mily nagyra becsüli ezt a művészetét a férj, a ki reggelire egy ültében megeszik egy egész sonkát. Es ez a kitűnő háziasszony valamikor a legelbájolóbb szentimentális naiva volt. A mikor a Népszinház-ban Sudermann: „Sodoma pusztulása" czimü darabját adták, a darab legünnepeltebb naivája volt és Szirmai még ma is nagy gyönyörűséggel mondja el

Next

/
Oldalképek
Tartalom