MAGYAR SZÍNPAD 1904. november (7. évfolyam 303-332. sz.)
1904-11-06 / 308. szám
6 1904. november 6. — Direktor ur, direktor ur, vegye tudomásul, hogy megalkottam életem főművét és azt az ön színházának szántam. Ragyogó munka. A legszerencsésebb frigy szülötte: feleségül vettem a múzsámat! — Na, látja, — felelte roppant komoly arczczal az igazgató, — ez már férfias, becsületes eljárás! Ezt el is vártam öntől. Mindig mondtam, hogy ön egy karakter! A szerző ámult-bámult. — Hogy-hogy? Hogy érti ezt? — Hát csak ugy, hogy férfias, becsületes dolog, ha most végre főkötő alá juttatja a múzsát, miután már előbb — kompromittálta. . . Mime. Színházi élet. Budapest, november 6. 1. Utazás a „Diákélet" körül. A Vigszinház szenzácziós újdonságának, a Diákélet sikere a levegőben van. A hire gyürüződik, egyre nagyobb lesz, előadásról-elöadásra, mint a lavina, a mely annál jobban nő, minél magasabb helyről omlik le a völgybe. A Diákélet völgye jubileumi előadás lesz: az ötvenedik, vagy talán a századik előadás jubileuma * Faludi Gábor, a Vigszinház igazgatójának atyai jóindulata különösen tagjai iránt régen | közmondássá vált. A minap Tanay Frigyes, a Diákélet elsőrangú prince és Szerémy Zoltán, a ki a jó öreg pinczemester szerepében nyújtott klasszikus alakítást, ott tűnődött az igazgatósági iroda előszobájában. — Vájjon utalványoz-e a direktor annyi előleget, a mennyi a házbérre kell ? — szólt Tanay melankolikusan. — Hát hogyne, — felelte Szerémy. — De bosszant, hogy minden három hónapra esik egy fertály! Utálom a háziurakat. Ekkor kitárult az ajtó, Faludi Gábor jelent ott meg, és irodájába kérte a két miivészt. Helyet foglalt íróasztala mellett és jóságos hangján igy szólt: — Uraim! Levélben akartam ugyan erről értesíteni, miután azonban éppen itt vannak, szóval adom tudtukra, hogy elismerésem jeléül azért a művészi sikerért, a melyet a Diákéletben arattak, fizetésüket évi 2600 koronával felemelem. Képzelhető, hogy e kellemes meglepetés után a művész urak bús arcza mennyire megváltozott. Köszönetet rebegtek, majd Tanay Frigyes megkérte az igazgatót: — Direktot ur, kérem irja meg azért azt a levelet. Tetszik tudni, szeretném elküldeni az édes anyámnak . . . Faludi Gábor persze a legnagyobb készséggel igérte ezt meg. A mikor a kellemes meglepetésben részesített művészek már távozóban voltak és Faludi igazgató búcsuzóul kezet szorított velük, Szerémy Zoltán a boldogságtól meghatott hnngon szólt a direktornak. A jeles művész szemében két köny csillogott. — Igazgató ur, — mondta — nekem is van édes anyám . . . A házbér-krizis tehát a legkedvezőbben nyert elintézést. Még aznap Sándor, a szinház szereposztója két egyforma levelet kézbesített Tanay-nak és Szerémy-nek. Így hangzik mind a kettő: II. Apróságok a „Fecskefészek"-ről. — A „Magyar Szinház" színpadáról. Az igazgalóság külön engedelmével előadás alatt beléptem a Magyar Szinház színpadjára. A második felvonás közepén voltak. Sziklai és Kornai Berta épp a kupléjukat énekelték, mialatt a kulisszák mögött a többi szereplő fáradalmát pihente ki néhány perezre, mig a sor megint rájuk kerül. Halkan csevegtek, nehogy az előadást zavarják. A sikerről, telt házról, gázsiról, házbérről beszélgettek, mialatt a szomszédból kihallatszott a kupié vidám refrénje : „Abból nem lesz semmi". Majd tapsvihar zudult fel, a mely ide a színpadra ugy hallatszik, mintha nehéz vizesés csapdosná a sziklákat. Verejtékes arczczal, s a fáradtságtól lihegve lépett ki egy kulissza-hasadékon Sziklai. Készen volt a kupléjával. A közönség kaczaja kisérte a szuffiták mögé. Az előadás tovább folyt. Valaki megjegyezte: — Megint megijesztetted a direktort? Mindenki nevetett. Ennek a kérdésnek a története a premierig vezethető vissza és azzal van összeköttetésben, hogy Zoltán igazgató szokott premiereken drukkolni a színész helyett. A mikor valamelyik kupiét, , vagy más dalt énekel, az igazgató páholyában ülve, küzdelmes pillanatokat él át! — Hátha most fog belesülni! Ez azonban nem szokott megtörténni. A Fecskefészek premierjén azonban majdnem megtörtént. A mikor Sziklai már utolsó „Már abból semmi sem lesz!" kupiéját is ledalolta, letánczolta, a közönség még mindig nem telt be vele és a legdühösebb tapsaival követelt még egy versszakot. Sziklai kénytelen volt újból kiállani, kinyitotta száját, mintha beszélni akarna, de hang nem jött ajkáról. A közönség nevetett, Zoltán Jenő pedig sápadtan fiit a helyén és homlokát törülgette. A zenekar játszott, Sziklai is játszott, de nein énekelt, nem beszélt; a kupié végén azonban mégis megszólalt: Hogy nélküle (s itt a súgóra mutat) tudjunk mi strófát, Már abból semmi sem lesz, semmi sem lesz! Ha nem segít ott lenn, Bizony, csacsik vagyunk itt fenn ! Ezt hiba nélkül rögtönözte. A közönség tombolt s Zoltán igazgató fellélegzett. Mindezt lóhalálában mondta el nekem a színpadon Ráthonyi Ákos, s a következő pillanatban végszóra odaugrott a lámpák elé. Még mielőtt eltűnt a szemeim előtt, még láttam férfias alakján a furcsa, kék katonaruhát, a mely előtt fehér lányos kötény lógott. Még sokáig álltam ott az erős világitásu helyen, közben ide toltak, oda toltak, rám kiabáltak: „félre az útból", majd karonfogtak és mindenfélét a fülembe sugdostak és én mintegy félálomban álltam mindezeket. Oly szokatlan volt ez a sajátságos sürgés-forgás, ezek a csupa ismerősök s mégis ismeretlenek ; s mintha belesodortattam volna az ő komédiázásukba, a valóság és az élet feledve volt előttem. Odabenn felhangzott megint egy vidám hang: — „A Fecskefészek-zárdába nem mehet, minden hely eladva!" S ekkor ismét felzudult a tapsvihar, a mely ugy hallatszott, mintha vizesés csapkodná a sziklákat. Orlando. Felvonásközben. Budapest, november 6. Igen tisztelt művész ur! Az ön kiváló művészetének, kötelességtudásának elismeréseül, ezennel értesítem, hogy fizetését, a mely szerződésünk értelmeben csak két év múlva érné el a |8000 korona maximumot, a mai naptól fogva 2500 koronával felemelem. Vagyok* tisztelő hive Faludi Gábor, a Vigszinház igazgatója. Figaró. Sarcey színházi tízparancsolata. Sarcey, a franczia színházi kritikusok elhunyt doyenje, a ki minden este megjelent valamelyik párisi szinház nézőterén, a következőleg csinálta meg a maga színházi tízparancsolatát : 1. Soha színházból el ne késsél. 2. Színházba ne járj magas frizurával és :lőadás közben ne gesztikulálj. 3. Ha netalán mégis későn érkezel, ne fordits hátat azoknak, kik a helyedre beengednek. 4. Ne lépj szomszédaidnak a lábára. 5. Előadás közben ne beszélgess! 6. Ne sirj és ne nevess hangosan. 7. Czukorkát ugy egyél, hogy a szomszédod irigységét fel ne költsd. 8. A darab szövegét vagy a szinlapot óvatosan forgasd. Patétikus jelenetnél nincs bántóbb valami, mint a papirzörgés. 9. Zenés darabnál ne üsd a taktust, se a feieddeí, se a láboddal. Az a karmester dolga. 10. Előadás végeztével ne rohanj, ne tolakodj, ne fixirozd a hölgyeket, távozzál szerényen és csendesen, mintha ott sem lettél volna. Y. Vidéki színpadok. Budapest, november 6. Makó Lajos debreczeni színigazgató legközelebb Szathmáty Zoltán helyi szerző Enyingi Török Bálint czimü pályanyertes drámáját mutatja be. * Az aradi Nemzeti Szinház-ban legközelebb szinrekerül Edmond Rostand LAiglon czimü drámája, Ábrányi Emil fordításában. Ez lesz a mii első magyar előadása. * Pozsony-ban e hónap folyamán, egy estén franczia előadást fognak tartani. De Max, a kiváló művész és társulata Hamlet-et fogja eljátszani. = Nincs szeplő, pattanás, májfolt azon hölgy arczán, a ki a Balassa-té\e valódi angol ugorkatejet, ára 2 kor. és szappan, ára 1 kor., használja. Kapható Balassa gyógytárában Budapest—Erzsébetfalva és minien gyógyszertárban és droguériában. Külföldi színpadok. Budapest, november 6. Caruso Enrico, a világhírű tenorista, a ki legutóbb a berlini Theater des Westens-ben vendégszerepelt, lemondta az előadást, a mikor a National Theater, Bonci Alexandra, a másik hangfenomén vendégjátékát hirdette. Berlini színházi körökben ezt az élezet faragták Caruso lemondására: „Caruso hirtelen boncial-katarust kapott." • Sardou Viktor, Dante czimü látványos drámáját, a melyet Irving számára irt, az olasz lapok annak idején a legnagyobb felháborodással intézték el. Mindazonáltal többször felmerült a hir, hogy a sokat ócsárolt darabot olaszra is lefordítják. Legutóbb Camillo Antona-Traversiről, a jeles drámaíróról, terjedt hire ilyenféle szándéknak. Antona-Traversi most a Gazetta di Torino-ban részletesen elmondja, hogy a mü lefordítását csakugyan felajánlották neki, de miután a darabot kéziratban elolvasta, ő, a ki, mint a római egyetem volt tanára éveket töltött el Dante kommentálásával, belátta, hogy lefordításra Sardou müve nem érdemes. Közli egyben Sardou-nak hozzáintézett levelét, a melyben ez védekezik az olasz közvélemény támadásai ellen. Azt erősitgeti, hogy ő nem a história Dante-ját vitte a színpadra, hanem egy képzeletbeli és szimbolikus Dante-1 és hogy müvét sohasem szánta olasz színpadra. * A párisi Variétés-szinház- ban Monsieur de la Palisse czimmel nagy sikerrel mutatták be Flers és Caillavet (az Én, te, ő! szerzői) uj operettjét, a melyhez ugyancsak Claude Terasse komponálta a zenét. * a bécsi Jantsch-Theater uj igazgatója véglegesen Jarno József lett, a ki ennélfogva, a Josefstädter Theater bérlője is lévén, egyszerre két színházat is fog igazgatni ezentúl. Uj színházát Jarno egy Girardi vagy Hansi Niese vendégjátékkal akarja megnyitni. Valószínű azonban, hogy Niese a Josefine Gallmayer czimü bécsi életkép czimszerepében fog a megnyitó előadáson fellépni és igy a bécsiek jelenleg legkedveltebb szubrettje fogja személyesíteni a a bécsiek egykor legkedveltebb szubrettjét.
