MAGYAR SZÍNPAD 1904. október (7. évfolyam 272-302. sz.)

1904-10-19 / 290. szám

3 Duse feláll, körülnéz és már indul a színpad felé. Ebben a pillanatban megérintik a vállamat. Egy idegen ur suttogva félrehív. Minkus, Duse bécsi impresszáriójának: Tdnzer-nek a helyettese. — Bocsánatot kérek, uram, — szól, — de fel kell Önt kérnem, hogy vonuljon hátrább, hogy Duse meg ne láthassa. Ha a színpadra megy, senkit sem szabad látnia. Önt se, engem se, még a társulata tagjait sem. Ha valaki megpillant : ideggörcsökbe esik és nem játszik tovább. Vége az előadásnak. A közönségük és mindnyájuk érdekében kérem. Természetesen engedelmeskedem. Hátravonulok, be a színpadi társalgóba és onnan, az ajtó mögül, lesem a történendőket. A folyosóról, öltöztetőnő, titkár, komorna és impresszárió bevonulnak a szomszéd öltözőbe, az ügyelő a színpadról küld ki mindenkit, még a munkások se maradnak ott. Néma csend mindenfelé. Sehol egy lélek. . . Meglebbpn a függöny és kilép Duse. Magasra emelt fővel, maga elé tekintve, mint az ílomlátó, lép lassú lépésekkel a színpad felé, Magda szürke selyempongyolájában. Se jobbra, se balra nem tekint és nem zavarja semmi nesz . . . Tiz méternyire tőle éreztem, hideg borzongásssal — hogy ez a nő most már nem Duse, ez: Magda. Csak Magda, a Schwartze ezredes leánya. Ügyelő. Felvonásközben. Budapest, október 19. A két tábia. A minap két színházigazgató találkozott egymással a fehér asztalnál. — No, milyen ház volt nálad ma este? — kérdi az egyik. — Zsúfolásig megtelt a nézőtér, — volt a •felelet, czélzással arra a táblára, mely minden színházigazgató legnagyobb öröme és azt adja tudtára a közönségnek, hogy: „Minden jegy elkelt." — Kiakasztottuk a táblát a pénztár fölé. Hát nálad volt-e publikum ? — Oh, hogyne 1 Nálunk is ki kellett akasztani a táblát . . . — Persze, — vágott közbe a konkurrens direktor, — azt, a melyre az van ráírva: „Minden jegy — megvan!" —Y.— határoztuk, hogy felkeressük a művésznőt és tőle magától tudjuk meg: miért nem lépett fel a Teréza mamában ? A Muzeum-körut 2. számú ház házmesterét felcsengetve — tagadhatatlanul szorongó érzésekkel — csöngettünk be a Jászai Mari harmadik emelet 19-es számú lakásának ajtaján, melyet még egy nagy sárga vasrács is elzár a külvilágtól. A villamos csengő végigberregett az egész emeleten, megzavarva az éjszaka csöndjét. Semmi válasz. Ujabb csöngetés. Belül ajtócsapkodás, léptek zaja, aztán újból ajtónyílás és kihallatszott a Jászai Mari jól ismeri, erőteljes hangja: — Mi az? Ki csönget? No, de ilyet! Éjnek idején felcsöngetik az embert! Ki az ? Feleljen ? — Bocsánat, bocsánat! Kegyelem egy szegény újságíró bűnös lelkének! Ujabb csönd. Egy perez múlva arasznyira megnyilt az előszoba ajtaja, aztán hirtelen becsapódott megint. — Én vagyok: jászai. Itt állok a kulcslyuknál. Az ágyból ugrottam ki, ugy megijedtem. De hát mivel szolgálhatok? . — Mi történt ma este a Nemzeti Színházban ? Mindenféle hírek keringnek a városban. A közönség az igazat szeretné megtudni. — Kérem, semmi különös. Bocsásson meg, hogy igy az ajtón keresztül adok felvilágosítást, de hát olyan toiletteban vagyok, hogy be nem ereszthetem. — En kérek ismételten bocsánatot, "ezerszer és újból. — Ott voltam a színháznál. Már délelőtt is rosszul éreztem magam. A rendes időben i kezdtem öltözködni, de hirtelen, ott az öltözőben, oly rosszul lettem, hogy lehetetlen volt vállalkoznom a fellépésre. Láz és rekedtség. Keresték Györgynét, hogy ő ugorjék be, mert ő már játszta a szerepet, de nem találták. A színházban véletlenül ott volt Paulayné, mert a kis lánya játszott, ő vállalkozott, hogy eljátssza Terézát. Átolvasgatta a szerepet, felöltözött és játszott. Ezért késett vagy husz perczczel az előadás. Semmi különös, semmi szenzácziós nem történt. De itt hideg van. Fázom. Máskor, talán inkább nappal legyen szerencsém. — Újból bocsánatot kérek, de a közönség kíváncsi és ezt a kíváncsiságát ki kell elégítenünk. Kezeit csókolom és jó éjt nagyságos asszonyom ! Mime. Színházi élet. Budapest, október 19. Éjféli látogatás Teréza mamánál. — Intervju a kulcslyukon keresztül. — Hétfőn este — a Duse első vendégjátéka után — egy nagy, fényes és előkelő közönségnek jutott eszébe egy másik név a magyar színpad egyik ékességével: Jászai Marinak a neve. A mi nagy tragikánk is éppen a Magda szerepében aratta egyik legnagyobb diadalát és az olasz színpadi fenoménnak fellépése az Otthon női főszerepében sem tépázta meg az ő örök babérait. A véletlen furcsa játéka, hogy éppen ezen az estén — különös dolog esett meg Jászai Marival. Á Nemzeti Szinház-ban Az aranyember Teréza mamájában — régi, hires szerepében — kellett volna fellépnie és az előadás előtt Somló Sándor igazgató bejelentette a közönségnek, hogy Jászai Mari hirtelen rosszul lett, nem játszhatik, szerepét Paulayné vállalta el. Este 10—11 óra tájban mindenféle hirek és pletykák járták be a szerkesztőségeket, klubbokat és kávéházakat. Hogy Jászai Marit szerencsétlenség érte, hogy teljesen elfeledkezett az előadásról és csak fél kilenczkor jelent meg a színháznál és más egyéb ilyenfajta ellenőrizhetetlen és persze koholt mende-mondák. Mi az igazság? — töprengtünk. A tényállást csak magától Jászai Maritól lehetett megtudni és éppen azért — az újságírónak minden szabad, még ha éjfélre jár is az idő! — elVidéki szinpadok. Budapest, október 19. Kolozsvár városa szakbizottságainak minapi ülésén, több hozzászólás után, a kolozsvári Nemzeti Színháztól megvonták a 2000 korona városi segélyt. Az évi segélyt, a mihez minden direktornak, jónak és rossznak eddig jussa volt: Megyeri Dezsőnek nem adta meg a város. * A pozsonyi szinház jövendő igazgatójául a városi közgyűlés Andorffy Pétert választotta. A kisebbség, mely Komjáthy-xa szavazott, felebbezett a belügyminiszterhez, a ki most jóváhagyta a közgyűlés döntését. = Nincs szeplő, pattanás, májfolt azon hölgy arczán, a ki a Balassa-ié\e valódi angol ugorkatejet ára 2 kor. és szappan, ára 1 kor., használja. Kapható Balassa gyógytárában Budapest—Erzsébetfalva és minden gyógyszertárban és droguériában. Külföldi szinpadok. Budapest, október 19. Duse Eleonora, a ki ma este a Monna Vanná-ban folytatja diadalmas vendégszereplését a Népszinház-ban, érdekes uj szerepet vett fel a repertoirjába. Hoffmansthal Hugó Elektrá-ját, azt a szerepet, a melylyel Reinhardt berlini társulatának kitűnő tagja: Eysoldt

Gertrud oly nagy sikert aratott a mult szezonban a Vigszinház-ban. Alfred di Bosis fordítja a darabot Duse számára. A német újságok egy kis felháborodással irnak arról, hogy a brémai szinház igazgatója — Sarah Bernhardt ottani vendégszereplése alkalmából — a szinház ormára a franczia zászlót tűzte ki. „Csoda" — irja egy berlini újság — „hogy fehérruhás lányokkal és taraczklövésekkel nem fogadták a franczia nemzet hü leányát, a revanche fáradhatatlan hirdetőjét. Hauptmann Gerhart a bécsi Concert-Verein felkérésére prológust irt Schiller százéves születési évfordulójának ünnepéhez, mely a jövő évben lesz Bécsben. Az olasz gram mofon-társu lat pályázatot hirdetett operett-librettora. Többek között beérkezett egy librettó, melynek Murri Linda volta czime. Az operett '-msnője tudvalevően senki más, mint a Murri-Buonmartini-féle gyilkossági pör hősnője. A pör tárgyalása pedig most folyik a turini esküdtek előtt. New-York-bán október 3 .akát már hetek óta lázas érdeklődéssel várták a művészi pikantériák barátjai. Aznap esie lépett fel SchumanHeink, a kitűnő Wagner-énekesnő. A kitűnő énekesnő, a kinek Ortrudja éj Brangäne-ja mintaszerű alakitások, az Opera Comique-ban a Love Lottery főszerepét, egy kurtaszoknyás mosónét játszott el. A közönségnek és a lapoknak az volt a véleményük, hogy SchumanHeink asszony, nyolez gyermek anyja, a kinek termete mindennek mondható, csak szilfidnek nem, nincs helyén az operett-szinpadon, bár kétségtelen, hogy voltak sikerült momentumai is. A művésznő nemrég még Conried operaházában volt szerződtetve. A mikor az igazgató, a ki mindenben takarékoskodik, leszállította az énekesnő fizetését, Schuman asszony bosszúságában elhatározta, hogy az operettre adja magát. Ez a kisérlet most nagyon balul ütött ki. Zola-színház. Budapest, október 19. Nemsokára két esztendeje lesz, hogy az emberiség egyik legnemesebb és legönzetlenebb alakja, a naturalista irány nagyhírű mestere, Zola Emil meghalt. A hálának a nagy költő emléke iránt a párizsi szocziálisták azzal akartak maradandóan kifejezést adni, hogy Zola nevéről elnevezett színházat alapítottak, melyet október hó 2-án, vasárnap este ünnepélyesen megnyitottak. A Zola-szinház a nép által lakott Montmartre-on, a Lainarck és a Szent Mária-utczák szögletén, a Cacré-Coeur szomszédságában épült, talán nem is minden tendenczia nélkül, a hires apáczakolostor mellett. A Zola-szinház, a nagy költő nevét viselvén, olyan irányú darabokat fog előadni, melyek megfelelnek a Zola költői irányának, reformáló törekvéseinek, tehát a szabad szó, a szabad eszmék, a szabadságra való lelkesités színháza lesz. A milyen egyszerű és igénytelen a külseje, olyan lesz a berendezése és beosztása is. Sem erkélyek, sem páholyok, sem körszékek, mindössze ötszáz-hatszáz szék s egy rész állóhelyek számára. A legnagyobb belépődij — a színpadhoz közel ülők számára — 1 frank lesz s a következő s legolcsóbb ülőhely 50 Centimes. A szinészek csak részben hivatásbeliek, a legtöbb jól begyakorolt intelligens műkedvelő, a ki az ügy iránt való lelkesedésből egészen ingyen játszik. Az adminisztráczió is a szocziálisták kezében lesz, valamint a programm megállapítása, hogy a szinház egészen a munkásnép törekvéseinek a szolgálatában álljon. Az alapítók, a kik haszonra egyáltalában nem törekszenek, remélik, hogy a fiatal, talentumos, szocziálistaérzelmü irók tömegesen fognak dolgozni a Zola-szinház számára, a melyet a szó szoros értelmében szocziálista színházzá akarnak avatni.