MAGYAR SZÍNPAD 1904. október (7. évfolyam 272-302. sz.)
1904-10-23 / 294. szám
1904. október 17. m A LŐCSEI FEHÉR ASSZONY. — Énekes történeti szinmü 7 képben. Jókai Mór regényéből irta : Faragó Jenő. — I. kép : A „ Ketterhäuschen. — 2. kép : Regina mea! — 3. kép : Zsófia. — 4. kép: A jégbarlang. — 5. kép : Egy halott, a ki int. — 6. kép: A várt jutalom. — 7. kép: A ki a hóhérral is daczol. Személyek: Andrássy István báró, kuruczgenerális Szirmai Zsófia, a felesége Gazdy A. Ferk e ! a evermekeik Abelofszky M. Jóska I a gy ermekei k Csáthy 1. Andrássy Miklós báró, a „Dervis generális" Lubinszky Korponay János, kapitány Füredy Korponayné, Géczy Juliánná . ... Székely I. Gábor, a fiuk ... Dezsöffy Fabriczius Antal, Lőcse főbírája ... Szabó Koesztinka, a leánya Sugár J. Pálffy János gróf, nádor ... ... Bessenyey Alanda József, Lőcse főbírája . Kiss Wenczezlausz, a fia Pesti Kornides doktor Kovács De Belleville lovag Pázmán Blumevitz kapitány Rusznyák Pelárgus ... Raskó Löffelholtz, generálisné Bársony R. Husz apó, kocsmáros ... ... Ujváry Füstös, kurucz huszár Vágó Panna . Harmat I. Pongrácz, ezredes ... Delli Polgárok, kurucz és labancz katonák, cselédek, muzsikusok, tót leányok, legények, muzsikusok. A nagy izgalom közepette különben éppen a szerző a legnyugodtabb. Faragó Jenő már végigvívott néhány premiér-csatát a Népszínházban s éppen ő volt az, a ki egy darabjának a főpróbáján igy szólt a rendezőhöz: — No, ha ez a darab se tetszik a közönségnek, hát — irok egy másikat! Most is eféle gondolatai lehetnek, a mint a Márkus Géza tervezte pompás díszleteket, az uj butorokat és a remek kosztümöket nézegeti s amint hírül kozzák neki, hogy a premierre minden jegy elkelt már. G. Színházi pletykák, Budapest, október 23. Vasárnapi apróságok. (I. Zsazsa sarka.) Még az Én, te, ő! egyik előadásán történt, hogy „Mitzy herczegnő" .elveszítette az egyik czipöje sarkát. Tánczközben esett meg a baj, hogy levált a kék selyemczipöről a magas éS kecses sarok, de Fedák Sári azért az ismert bravúrral tánczolt tovább. A gazdátlan sarkot Zsazsa egyik hő és titkos imádója: a szinház derék ügyelője — Havi bácsi — találta meg és azon mód finom selyem papirosba csavargatva elrejtette az ügyelői asztal fiókjában. Ott őrizte féltő gondossággal a Zsazsa formás czipösarkát. Még el is dicsekedett vele, hogy neki milyen kedves emléke van a népszerű és körülrajongott primadonnától. Történt, hogy A törvénytelen apa egyik előadásán szüksége lett Fedák Sárinak a sarkatlan kék selyemczipőre és persze a hozzávaló sarokra is. A rendező, a ki tudva, hogy a sárkot, mint kedves ereklyét őrzi az ügyelő, egyenesen hozzája is fordult a Zsazsa kívánságával. De, hogy nagyon ne fájjon Havi bácsinak megválni a saroktól, egy kis történetet kellett komponálni. — Nézze, kedves ügyelő ur, — mondotta neki a rendező, — Zsazsa roppant babonás. Most vette észre, hogy hiányzik egy czipőjéröl a sarok és azt mondta, hogy a mig az nem kerül elő: nem mer tánczolni! Adja hát vissza neki! Havi bácsi nagyokat sóhajtott és nagynehezen előkereste a selyempapirosba gondosan becsavart drága jószágot az asztala fiókjából. — Tessék itt van! De mielőtt odaadom: mégegyszer meg akarom nézni! Lassan kibontogatta és — a körülállók közepette — előkerült egy nagy, csámpás, félretaposott — csizmasarok . . . Ezt dédelgette hetekig a Zsűzsa-imádó ügyelő az asztalában, az imposztor Ferenczy Károly jóvoltából. A ki a szinpad egyik sarkában roppant jóiziieket kaczagott magában. (II. A magyar Duse.) A űuse-vendégjátékok egyik estéjén a földszint egyik sorában nagy áhítattal hallgatta a nagy olasz művésznőt a Népszínház egyik ifju és roppant ügyes énekesnője, a kinek mindössze az a rossz szokása, hogy hol hamiskásan, hol pedig egyáltalában nem énekel. Tudniillik olyankor, ha ensembleban vesz részt, egyáltalában nem hallani vékonyka szopránját. Miivészi elmerülésében egy fölötte czinikus természetű ujságiró-kollégánk „Jó estét" kívánása zavarta meg. — Na, — szólította meg a kis művésznőt tréfálkozó hangon, — mit szól maga ehhez a Dúséhoz? Ugy-e, hogy jó énekesnő? — Vétetienül megint téved, — riposztozott a megszólított. — Ez az asszony nem a régi iskola. Ő sohasem énekel. — Csakugyan ? Hiszen akkor maga a magyar Duse. — Hogy-Hogy? — Az imént mondta. Sohasem énekel! . . . (III. Az áldozat.) Még egy Dase-apróság. Persze: mert egész héten Duse-ról folyt a szó a Népszínház környékén. No, meg A lőcsei fehér asszony-ról. Egy jókedvű délelőtti trécselő társaságban pláne mind a kettőről: a fehér és a fekete asszonyról — együtt. A Népszínház kis kapuja előtt került össze a kis társaság Írókból meg színészekből. Faragó Jenő, A lőcsei fehér asszony szerzője, lángoló lelkesedéssel beszélt Duse-ről. — Istenem, — kiáltott fel egyszerre, szinte magánkívül, — micsoda kolosszális sikert aratna „a lőcsei", ha Duse játszaná benne a főszerepet! — Nem is rossz gondolat, — tréfálkozott egy ifju színművész, — talán bele is megy. Próbáld meg és kérd fel, hogy játssza el! — Nem lehet. — Miért nem ? — Mert a darabban énekszámok is vannak ! — Nagyszerű! — fűzte tovább a tréfát az ifju színművész. — Hát az énekszámokat egyszerűen kihagyod. — Az énekszámokat kihagyom ?! — mondá nagy komolyan a szerző. — Hová gondolsz? Erre az áldozatra még a Duse kedvéért sem volnék hajlandó! . . . (IV. Hatvanhat százalék.) A Vígszínház igazgatóságánál a héten megjelent egy budapesti klub titkára, hogy — a választmány megbízásából — kedvezményes helyáru jegyeket eszközöljön ki a klub számára. Az igazgató előzékenyen ugyanazt a kedvezményt ajánlotta fel, a melyet Budapest többi kaszinói és társaskörei élveznek a Vigszinháztól: husz százalék engedményt a földszint és az erkély bizonyos meghatározott helyeinek árából. A titkár keveselte ezt a kedvezményt. — Kérem szépen, hiszen ez a kedvezmény roppant csekély! Ilyenformán tagjainknak egy jegy a helyár nyolczvan százalékába kerül! — Vagyis mindössze tizennégy százalékkal többe, mint nekünk magunknak! — Válaszolta mosolyogva az igazgató. — Hogy érti ezt az igazgató ur? — Hát csak ugy, hogy a Vígszínház tulajdonosainak egy hely minden este a helyár hatvanhat százalékába kerül. Pontosan ki van számítva. Tizennégy százalék nyereséget csak nem sajnál tőlünk az önök klubja? . . . Mime. Felvonásközben. Budapest, október 23. Szinpadi forgácsok. — Egy szinházi kritikus jegyzökönyvéből. — Egész pályámon végig nem találkoztam szinészszel, a ki azt mondta volna, hogy volt egy eset, a mikor — túlságosan dicsérték. Nem egy drámai hősnőt ismertem, a ki a legnagyobb miivésznők közé tartozott volna, ha ugy meg tudta volna játszani a szerelmet a színpadon, mint a hogy az életben megjátszotta. * A leghatásosabb szubrett-szerep rendesen az, melyhez — kevés ruha kell. * Sok színdarabnak az első és legfőbb hibája, hogy — meg'rták. * Mennyi szegény éhezőt lehetne jóllakatni azoknak a virágoknak az árából, a melyeket olyan színésznők kapnak, a kik nem érdemlik meg. -X.— Vidéki szinpadok. Budapest, október 23. A szabadkai színigazgató-választás október 27-én lesz. Két igazgató pályázik a színházra: Pesti-Ihász Lajos és Szálkái Lajos. A többség az előbbi mellett van, a ki most is a szabadkai szinház igazgatója. * Az aradi szinházban holnap, hétfőn veszi kezdetét a Csiky-cziklus. Csiky Gergely leghíresebb színmüvei és vígjátékai kerülnek előadásra. Első estén a Nagymamád adják. = Nincs szeplő, pattanás, májfolt azon hölgy arczán, a ki a Balassa-féle valódi angol ugorkatejet, ára 2 kor. és szappan, ára 1 kor., használja. Kapható Balassa gyógytárában Budapest—Erzsébetfalva és minden gyógyszertárban és droguériában. Külföldi szinpadok. Budapest, október 23. Sarah Bernhardt legközelebb Görögországba utazik, a hol csak olyan klasszikus tragédiákban fog fellépni, melyek görög tárgyúak és franczia költők müvei. A nagy franczia tragika Athénben, a királyi szinházban kezdi meg klasszikus előadásait. Mascagni, a nagy olasz komponista a politikára veti magát. Fellép képviselőnek, még pedig Pesaro-ban, ugyanott, a hol — mint a /?oss/n/-liceum igazgatója — tengernyi ellenséget szerzett magának. A müncheni udvari Operaházban tavaszszal bemutatják E. W. Reznicek: Till Eulenspiegel czimü népies operáját. * A londoni Covent Garden-ben az ott vendégszereplő olasz operatársulat óriási sikerrel mutatta be Giacomo Puccini: Manón Lescautját. A jelenlévő szerzőt számtalanszor a lámpák elé hivták. * Fulda Lajos uj színmüve: Maskerade november második felében egyidejűleg kerül bemutatóra Berlin-ben a Lessing-szinház-ban és ßecs-ben a Burgszinház-ban. A bécsi Burgszinház-ban november első napjaiban lesz a premierje Hartleben Ottó Erik Im grünen Baum zur Nachtigall czimü uj színmüvének. A próbákat a szerző vezeti, a ki jelen lesz a bemutatón is. Fővárosi Orfeum. Az óriási sikerű októberi varieté-müsor november elejéig látható még, a mikor i helyet ad az idei saison első nagy operette újdonságának Az operette czime „Naleiri lakodalma", szerzője pedig Lincke Pál, a nagyhírű berlini zeneszerző, a „Luna", „Indra", „Makranczos hölgyek" és több Európaszerte ismert operette szerzője. Az operette pompás kiállításban kerül szinre. Vasárnap délután nagy családi előadás lesz fély-helyárakkal a legjobb műsorszámokkal.
