MAGYAR SZÍNPAD 1904. október (7. évfolyam 272-302. sz.)

1904-10-21 / 292. szám

1904. október 17. m Budapesti színpadok. Budapest, október 21. A Magyar Királyi Operaház-ban ma este tartják meg a sajtó meghívott képviselői előtt Saint-Saéns: Sámson és Delila czimü, holnap bemutatóra kerülő dalmüvének a főpróbáját. A bemutató elsőrangú művészi esemény jelentőse­gével bir A Magyar Királyi Operaház előkelő elő­adásban, melyre hónapokig a legnagyobb gond­dal és ambiczióval készült a müvészszemelyzet, mutatja be a külföld nagy operaszinpadjain approbált dalmüvet. Premier-szinlapját itt adjuk: SÁMSON ÉS DELILA. Dalmű 3 felvonásban. Szövegét irta : Ferdinand Lemaire. Forditotta : Radó A. Zenéjét szerzette: Saint-Saéns C. Személyek: Sámson Anthes Delila Diósyné Filiszteus, főpap Beck Héber főpap Szendrői filiszteus Abimélek Kiss Szemere Ney B. A Nemzeti Szinház-ban holnap lesz Barrie: Vén lányok czimü 4 felvonásos vígjátékának a premierje. Az újdonságot vasárnap és hétfőn megismétlik. Premier-szinlapja a következő: VÉN LÁNYOK. Vigjáték 4 felvonásban. Irta: J. M. Barrie. Forditotta: Mihály József. Személyek: Valentin Brown Mihályfi Richards, őrnagy ... MolnáFL. Spicer, hadnagy Dezső Blades, zászlótartó Rózsahegyi Verbunkos, őrmester ... Gyenes Arthur Thomson Halász 1. Isabella Bátori M. Susanne Thrassel Lánczy I. Phoebe Thrassel P. Márkus E. Mary Willonghby Nagy I. Fanny Wyllonghby Delli E. Henrietta Turnball T. Vízvári M. Charlotte Parnaff B. Lenkei H. Harietta Paulay E. Patty Jászai M. * A Vigszinház egész heti műsorát estéről­estére Keroul és Barré bohózata, Végre egyedül! tölti be, mely iránt a közönség eddig alig tapasztalt nagy érdeklődést tanusit. Az újdonság estéről-estére zsúfolt ház előtt kerül szinre. Az első öt előadás tizennyolczezer korona bevételt eredményezett. * A Magyar Szinház uj operettje, Az ibolyás­lány előadásai egyre telt házak előtt folynak s a közönség egyre fokozódó érdeklődése, melylyel a minden izében jókedvű darabot láto­gatja, azt bizonyítja, hogy Az ibolyáslány mind­inkább kedvelt müsordarabjává lesz a színház­nak. Ez az operett tölti be a Magyar Szinház egész e heti műsorát is, sőt vasárnap két­szer, délutáni és esteli előadásban, kerül szinre. Az ibolyáslány-nak ez lesz az első délutáni elő­adása mérsékelt helyárakkal. * A Királyszinház-ban a vidám estéknek előreláthatólag hosszú sora indult meg A tör­vénytelen apd-xal, a melynek minden eddigi előadására teljesen megtelt a nézőtér. Fedák Sári mellett a többi főszereplő is része A tör­vénytelen apa sikerének, a melyet jelentékenyen emel a mulattató darab sok tarka látnivalója, főként a szines rózsa-eső. * A Népszinház-ban vendégszereplő világhírű olasz tragika, Duse Eleonora, holnap, szom­baton, leghíresebb szerepében, a Kaméliás hölgy­ben lép fel. A nagy művésznőt mindenütt ebben a szerepében ünnepelték a legjobban s a buda­pesti közönség ez iránt a fellépése iránt érdek­lődik leginkább. — E héten is vasárnap délután vendege lesz Blaha Luiza asszony a Népszin­haz-nak, a hol ezúttal a Betyár kendöjé-ben kivalo szerepét, Zsófit fogja eljátszani; uj lesz ez előadásban Orzse szerepében Gazdy Aranka, a Népszínház uj drámai művésznője. Szinházi pletykák Budapest, október 21. Intimitások Duseről. (I. Duse és az újságírók.) Diplomaták vagy nagy politikusok gyakran óvatosan kerülik a hirlapirókat; ezek az urak olyan féltett státusztitkokat rejtegetnek magukban, a milyeneket isten őrizz, hogy valamelyik újság kiszerkeszszen. Nos hát, az államférfiak rideg zárkózottsá­gát félig-meddig értjük és akczeptáljuk, de ugy-e, az már legalább is különös, hogy akad­nak a színésznők között is — a kiknek pedig elemük a reklám — „óvakodók" és „zár­kózottak". A legislegzárkózottabb pedig a zárkózottak között Duse Eleonora, a ki, mostani vendég­játéka alatt, a Hungária-szállóban lakik. Attól a pillanattól fogva, hogy a bőröndjeit lerakták a kocsijáról, megindult ellene az inter­júra éhes hirlaptudósitói kar ostroma. Ám a szálló igéből oly jól ismert ángolna ügyessége egyszerűen semmi ahhoz az ügyességhez képest, a melylyel Duse a riporterek karmai közül kisiklik. Első sorban valódi gárda-őrség veszi körül. Van neki I., II. és III. számú komornája. A 111. számú a II. számúhoz utasítja a zsurnalisztika boldogtalan közkatonáját, a II. számú az I. számúhoz. Ez a tiszteletreméltó hölgy azután kijelenti, hogy a) a művésznő nincs otthon; b) a művésznőnek irtóztató fejgörcsei vannak; c) a művésznő elvből nem fogad senkit; d) a művésznőnek csak Írásbeli uton jelent­heti be magát valaki, minthogy a művésznő rögtön elcsapná a komoriját, ha ő merészelné bejelenteni a látogatót. Kell-e mondanunk, hogy ha tulbuzgó és fiatal lovagja a napnak ezek után tényleg ir pár sort bejelentésképpen a tragikának, akkor e pár sornak foganatja nincs ? Duse Eleonora bizony nem törődik azzal, hogy dicsősége egy részét hirlapiróknak köszön­heti, nem törődik vele távolról se ugy, mint a legtöbb nagyság, a kit a hirlapirók tettek azzá. Szerencsére Duse Eleonora elég nagy arra, hogy még a szeszélyeit is elnézzük. (II. Mit szeret Duse?) Egy bécsi újság a mult héten, mikor Duse Bécsben vendégszerepelt, „szinházi babonák" czimmel egy tárczát közölt, a melyben meg­emlékezett Duse Eleonora babonáiról. Másnap a nagy művésznő titkára a követ­kező levelet intézte a lap szerkesztőjéhez: „Igen tisztelt szerkesztő ur! Becses lapja tegnapi számában „Szinházi babonák" czimmel egy tárcza jelent meg, a mely többek között Duse asszonynyal is fog­lalkozott. A művésznő, a kinek felolvasták a tárczát, roppant csodálkozva vette tudomásul, hogy a tárczairó szerint ő ki nem állhatja a virágokat, ellenben rajong a czükorkáért és nagyon szereti az — ollókat. Duse ellenke­zőleg nagyon szereti a virágokat, a szobája most is olyan, mint egy télikert; a mi pedig az ollókat illeti: a szabónője ollóján kivül még sohasem láttam nála ollót, a czukorkát pedig egyenesen utálja. Adataim igazvoltában bizhatik, mert én vagyok a művésznő titkára. Hogy mennyire szereti Duse a virágokat, azt bizonyítja az is, hogy a „Monna Vanna" egyik felvonása után roppant felháborodott a nagy művésznő, mikor látta, hogy egy szín­padi munkás rálép a neki feldobált virá­gokra. „A virágokkal — mondotta — mindig gyöngéden kell bánni!" Soraim közlését kérve, maradtam kiváló' tisztelettel Minkus, Duse titkára". QÁB Színházi élet. Budapest, október 21. Szinészmamák, Vs—-* szinészmenyasszonyok. Abból az alkalomból, hogy az utóbbi idők­ben majd mindegyik színházunknál örvendetes családi események, — mint születés, eljegyzés — történtek, Rajna Ferencz, az ismert librettista, heti szinházi csevegéseiben a következő érdekes és elmés dolgot irja meg. „Igen, ez a morális alap! Nemcsak ezen a helyen, hanem a szinházi irodákban is panaszkodtak miatta. Az igazgatók a pokol fenekére kívánják ezt az alapot, mert a szín­házakból házasságfészket csinál és kedvez a házasodási epidémia terjeszkedésének, a mi főképp naiva-körökben dühöng és már többeket elragadott közülük. Ligeti és Varsányi épp most estek áldozatául ennek a- kötelességgátló beteg­ségnek, e héten Harmat Hedi betegedett meg és vasárnap volt olvasható az első bulletin arról, hogy a kór csirája fellépett az opera szubrett­jénél, tehát egy éneklő naivánál. Egy esztendő múlva olvasható lesz valamelyik színházigazgató kétségbeesett feljajdulása: „Sürgősen kerestetik egy gyermektelen naiva". Mindennek a morális alap az oka. A fiatal színésznők nem annyira dicsőségre és triumfusokra vágyakoznak, mint házasságra, nem sóhajtoznak az egyedül boldo­gító szerep után, hanem a „mindig boldogsá­got adó" családi örömök után, lefekszenek és Canteaubriand vágytól elolvadó szavaival kel­nek fel : „Ob, qui sera digne de nous completer par l'amour! ?" Nemrég három fiatal leány beszélgetését hallgattam végig. Mind a három anya és szí­nésznő. Szórói-szóra Ieirtam ezt a beszélgetést, de nem akartam itt alkalmazni, mert a szinház nagyon kevéssé van benne- érintve. Az egyik a következőket mondta hat hetes kisdedéről: — Az én kis lányom egész éjjel ébren volt. Nem hagyott aludni, de nagyon vig volt. Biztosan éjjeli kasszírnő lesz belőle. A másik megjegyezte: — És az én kis lányomnak mindig oly hidegek a kezecskéi, mintha egész nap újságot adott volna el. És a harmadik elmesélte, hogy az ő fiacs­káját ma szentelte fel Jászai hazafias szavalattal. — Miria nálam volt és a pólyásbabának egész éjjel dörgő hangon szavalta a „Szózat"-ot Fiam rettenetes ostoba arczot vágott hozzá. Aztán irtózatosan bőgni kezdeti, a mi azonban nem akadályozta meg nagy kartársnőnket abban, hogy költeményét végig szavalja. Képzelhetik, milyen duett volt -az. Igen, ilyenek a mai színésznők. Magán­életük erkölcsi alapjával nagy gondokat okoz­nak igazgatóiknak, főképp az utódok előállítása folytán végül is minden ilyen házasság utján keletkező hézagot az ensemblé-ban be kell tölteni. A Nemzeti Szinház-ban még nincsen, a ki Ligeti-1 pótolja, de a mióta Harmat távo­zóban van a Vigszinház-ió\, az összes Faludi-ak meleg szeretettel környezik az eddig elhanya­golt Csáky Irént és a Királyszinház szintén jelölte már Fedák utódját. Ezt kissé sejtetöleg bevallják már, habár nem mondják meg, hogy kicsoda. A szinház kötelékében van már, de senki nem ismeri. Megjelenik a próbákon, de senki nem tudja, melyik az, mert a próbákra más néven irják be. Élőadások és próbák alatt a nézőtéren ül, vannak, a kik bemutatkoznak és szépeket mondanak neki, de senki nem tudja, hogy voltaképpen Fedák utódjának udvarol. Magam sem tudom, kicsoda, milyen a kül­seje s mégis lehetséges, hogy már beszéltein vele. Annyit azonban sikerült megállapítani, hogy a jövő starja nagyon csinos és vagy Szilágyi-nak, vagy Szirányi-nak hívják. Egyelőre jegyezzük meg magunknak ezt a nevet, mig eljön a nagy elhatározás ideje, a mely az uj Zsazsa nevét felfedi előttünk. Az Opera szubrett utódlási kérdése biztosítva van. Szoyer-1 — mert hiszen ö az, a ki férjhez megy — Szoyer fogja követni. A mikor egy barátjának bejelentette eljegyzését, az megkérdezte tőle, mit szándék-

Next

/
Oldalképek
Tartalom