MAGYAR SZÍNPAD 1904. október (7. évfolyam 272-302. sz.)

1904-10-01 / 272. szám

1904. október 1. 3 — Kár, igazán kár, hogy nem irnak már . népszínműveket. Pedig szeretnék még legalább egy uj népszínmű szerepet eljátszani. Géczy István megígérte, hogy teljesülni fog ez az óhajtásom. Hirtelen kinyilt a szomszéd szoba ajtaja, a melyen Blaha Lujza gyönyörű kis unokája jött be. — Nagymamácska 1 — kiáltotta; és a leg­üdébb, legifjabb nagymama boldogan csókolta meg a kis unokáját. Figaró. Színházi élet. Budapest, október 2. A jubiláló Tollagi. — Beszélgetés a jubiláló müvészszel. — Milliő: a kitűnő művész öltözője, telve festékes skatulyával, bajuszpedrővel, czifra kar­dokkal és sisakokkal, továbbá a színházi bor­bélylyal, a ki azonban néhány perezre ki lett távolitva a szobából. Személyek a fiatal jubiláns és én. De kettőnk közül csak a jubiláns beszél, én mint szerény és áhítatos inte'rjuvoló szeré­nyen hallgatok. — Huszonöt esztendeje vagyok ezen a rögös pályán, de részemről tiltakoznom kell a rögös jelző ellen. Mert higyje el nekem, hogy ezalatt mindig ur voltam. Én — ? — Igenis ur voltam, még akkor is, a mikor harmincz forint gázsim volt. 4 Én — 1 — Sohasem nyújtózkodtam a takarón tul, ez a megfejtés. Tizenhét éves voltam, a mikor elmentem Mándokihoz, a debreczeni színház igazgatójához, a ki azt mondta nekem : „Hallja, magának szopránhangja van, várjon, a mig alt­hangja lesz, akkor talán felvesszük." Én azon­ban nem vártam, mert véremben volt a szinész­pályáért való rajongás és ezt Mándoki is rtiegsejtette, mert daczára szopránhangomnak, beléptem a kórusba. Tudja, milyen kórusba? Én — ? — A szopránkórusba. Koinikai vénám már ekkor megnyilatkozott, mert egy szép napon, — magam sem vettem észre hogyan — a szopránkórus közül elkezdtem baritonhangon énekelni. Én — ? — Tudniillik egyik napról a másikra meg­férfiasodtam és mutált a hangom. De esküszöm önnek, hogy azóta sem esett meg ilyesmi velem. Ezen inczidens után másnapra történt, hogy Mándoki a keblemre borult és igy szólt: Végre megbaritonosodtál! Ma este a Piros bugyelláris-ban Jankó szerepét fogod játszani. Mit gondol, eljátszottam ? Én — ? — Igen. Még pedig nagy sikerrel. Azóta azután végig jártam a vidék nagyszámú szín­padait, mig végre a Népszinház-ba kerültem. Legjobb szerepeim a következő darabokban voltak: A szultán, Madarász, Hadak utja, A kis alamuszi; ez utóbbiban Tom szerepét ját­szottam, a melyről a közönség azt tartja, hogy ebben arattam a legszebb sikeremet. Én azon­ban a Veréb Jankó-1 és a Bajusz-1 helyezem előtérbe, mert az előbbinek köszönhetem, hogy a Népszínház szerződtetett, a második pedig azért kedves nekem, mert ez volt az első darab, melyben a Magyar Színház-ban játszottam. Különben, ha tudni akarja, legkedvesebb szere­peim mindig az utolsók: most például a strázsa­mester a Hajdúk hadnagyá-ban. Mielőtt még távoznék, kijelentem önnek, hogy a jubiláris ünnepeltetést nem kerestem és csak véletlenül pattant ki a dolog. Én — 1 — A hosszunapon templomban voltam; véletlenül mellém került a Királyszinház egyik tagja, a kinek unalmamban felsóhajtva mond­tam el, hogy most mult el huszonöt esztendeje, hogy a színészi pályára léptem. így aztán ki­tudódott a dolog. — Én — ? — Ellenben kijelentem önnek, hogy az illető ur becsületszavát vettem, hogy tovább adja a dolgot. (A borbély belépett, majd mindhárman el.) Agamemnon. Felvonásközben. Budapest, október 2. (I. Alszik a mester.) Újházi mester, mióta a szeme fáj és egyideig nem játszik a Nemzeti Színház-ban, rengeteg számú tisztelője és jó barátja élénk örömére most serény „közéletet" él: sokat jár színházba, társaságba. Persze, ezer anekdota elevenődik fel a társaságában, ezek közül való ez is. A Színművészeti Akadémia egyik óráján megtörtént, hogy — miután roppant sokszor és hosszasan kifejtette a tanítványai előtt a paté­tikus szavaló modor haszontalanságát — elbó­biskolt egy kicsit a Mester a katedrán. — Alszik a Mester! — konstatálták az ifjú müvészjelöltek, menten felhagytak buzgó­ságukkal és a dráma verseit csak ugy immel­ámmal, „markírozva" peregtették le. A mester — félórai szundikálás után — végre felriadt és ebben a pillanatban a növen­dékek ismét csak elkezdtek rengeteg módon szavalni. — Hohó, — kiáltott fel Újházi — nem jól van, nem jól van! Mondjátok csak a ver­seket olyan egyszerűen és természetesen, mint a mikor — aludtam ! Ugy volt jó! . . . * (II. Afthárfa.) Megint aktuális Offenbach gyönyörű zenéjü operettje : a Szép mosónő. Küry Klárával a fő­szerepben, második és igazi premierjét érte meg a Királyszinház-ban, a hol most bizonyo­san a műsor egyik nagy vonzóereje lesz. A tegnapi előadáson két kritikus magasz­talgatta egymásnak a Szép mosóné zenéjét, bonczolgatván — mint komoly zeneértőkhöz illik — Offenbach muzsikáját. — Te, mit szólsz a hárfaszólamokhoz ? — Észrevetted te is? Csudálatos ember volt ez az Offenbach! Milyen zseniálisan szövi a hárfa-motivumokat a nagybőgő és az oboa szólamaiba! Ugy-e ? — Valóban ez a legértékesebb ebben a muzsikában. 1 Idáig rendben volna a dolog. Más világí­tást ad azonban ennek a „szakértő" diskurzus­nak egy csekélyke tény konstatálása és ez az, hogy a Szép mosónő partitúrájában — nyoma sincs a hárfa-szólamnak. A hárfát nem is hasz­nálja Offenbach. A Királyszinház zenekarának kiváló és fölötte ambicziózus hárfása: Revere Gyula a maga rögtönzött kompoziczióit szőtte bele egyes melódiákba. De hát: fő a — szakértelem! Tartarin. Vidéki szinpadok. Budapest, október 2. A kolozsvári Nemzeti Színház egy évre terjedő bérletére pályázatot hirdetett a belügy­minisztérium. Október 25-én jár le a pályázati határidő. Ilyenformán a színházat 1906. virág­vasárnapjáig adják csak ki újból. Kolozsvárról jelentik, hogy Bölönyi József és Ditrói Mór nem pályáznak, ellenben biztos pályázóknak tekintik Makó Lajos debreczeni színigazgatót, Molnár Lászlót, a Nemzeti Színház tagját és Sziklai Kornélt, a_ Magyar Színház tagját. * Szabadka város ezer koronás szinmü-pályá­zatában döntött a Petőfi-társaság bizottsága, Herczeg Ferencz elnöklete alatt. A bizottság tagjai voltak: Ábrányi Emil és Prém József. A dijat a Névtelen hősök czimü műnek ítélték oda. A műhöz csatolt levelet csütörtökön bontották fel Szabadka város tanácsülésén. A szerző sza­badkai születésü szinmüiró: Molnár Gyula, a kinek két darabja már szinrekerült a budapesti Nemzeti Színház-ban. = Nincs szeplő, pattanás, májfolt azon hölgy arczán, a ki a Balassa-féle valódi angol ugorkatejet ára 2 kor. és szappan, ára 1 kor., használja. Kapható Balassa gyógytárában Budapest—Erzsébetfalva és min­den gyógyszertárban és droguériában. Külföldi szinpadok. Budapest, október 2. Gróf Zichy Géza nemrégiben a gráczi városi színházhoz is benyújtotta Gemma czimü tánczkölteményét és már elvben el is fogadták; nagy meglepetésére azonban a minap a gráczi egyesült szinpadok igazgatójától, Cavar Alfréd­től levelet kapott, a melyben ez tudatja vele, hogy darabját szinre nem hozhatja, tekintettel azokra a tüntetésekre, a melyeknek Budapesten a közelmúltban a német művészet és a német művészek ki voltak téve. Pűrfs-ban legközelebb a következő érdekes újdonságokat mutatják be: A Gymnase-ban Lavidan Henry: A bűn ize czimü színmüvét; a Nouveautés-ban Bilhaud és Hennequin: Farkastorok czimü bohózatát és a Palais Royal­ban Berr de Turique egy darabját, a melynek czime eddig még nincs meghatározva. * A bécsi Burgtheater e hóban mutatja be Hartleben : lm grünen Baum zur Nachtigaä czimü uj diák drámáját. • A krisztianiai Nemzeti Színház társulata a szezon folyamán, Björnson Björn igazgatása alatt, Berlinben fog vendégszerepelni. * Leoncavallo e hó közepén Berlinbe utazik, hogy jelen lehessen Berlini Roland czimü uj operájának próbáin. Az opera, a melyet a nép­szerű olasz komponista egyenesen a német császár megrendelésére irt, novemberben kerül bemutatóra. * Filiasi, Mender Manuel czimü operáját, a mely megnyerte a Sonzogno-pályázat máso­dik diját, Droscher György, a berlini Opera fő­rendezője, németre forditotta. A dalmű a berlini királyi Operaházban fog először bemutatóra kerülni. * Mascagni Pietrot hónapokkal ezelőtt haza­fiatlansággal vádolták, a miért uj operáját fran­czia szövegre komponálta. A maestro azzal felelt a szemrehányásokra, hogy pályázatot hirdetett egy használható librettóra, a melyet meg akar zenésíteni. A terminus szeptember 15-én járt le s ezideig 283 szöveget küldtek be neki. Hirdetések. Szülők figyelmébe l 10 k*rena a havi tandíj (hitt 3 óra) a §LOVASA Zene-Conservatoriumban bármely hangszerei. 22 művésztanár tanítja az int6s.tr« bízott növendékeket! Állandó nfil felügyeletit «» Beiratás egéae nap. & Budapest, Gyár-utcza 5. (Andrássy-út mellett.] Esti tanfolyam is t 44 oldalas prospektus ingyen és bórmentve. Szeginysorsn Int. gyermekek folyamodhat­ja nak egész vagy fél tandíjmentességért! SMMHMHHHMBMMI 7Szép arcz! Fehér kéz!^ .w » elérhető a használata által. v szétkűidi Czettler Gyula gyógyszerész J « Budapest—Budafok. í le

Next

/
Oldalképek
Tartalom