MAGYAR SZÍNPAD 1904. szeptember (7. évfolyam 242-271. sz.)
1904-09-29 / 270. szám
2 1904. szeptember 28. Ez a skatulya gyufa azonban több örömet okozott a direktornak, bármilyen más ajándéknál. A minap ugyanis irodájába hivatta Kövesi-1, a szinház súgóját, a ki rendesen darabmásolással is szokott foglalkozni. — Menjen el kérem Heltai Jenőhöz — mondta neki, — kérje el tőle a Fanyar gyümölcs czimü darab fordítását és másolja le sürgősen. A sugó, a kinek bizonyos tapasztalatai lehettek ezen a téren, nyugodtan kérdezte: — Mikorra igérte Heltai ur a fordítást? — A mult szombatra, tehát régen el is készült már. — Bocsánatot kérek — erősködött a sugó, — ha Heltai ur a mult szombatra igérte a darabot, akkor ráérek a jövő szombaton érte menni, mert előbb semmi e.setre sem készül el. — Nos hát — mondta a direktor a súgóhoz, — fogadjunk. Tessék egy skatulya kakasgyufa ellen egy skatulya trabuccot! Megkötötték a fogadást, a sugó eltávozott és a direktor, mint a ki megbízik embereiben, nem is gondolt többé az egész fordítással. Tegnap aztán megkapta a postaküldeményt, a nyert fogadás fejében, amiből kisült, hogy ő jobban ismeri Heltai Jenőt, mint a szkeptikus sugó. A vesztes sugó pedig most váltig mondogatja a szinház körül: — Ez a Heltai ur, igazán kitűnő fordító ; még a saját természetéi is kifordította. Figaró. Színházi élet. Budapest, szeptember 29. Koraérett drámaírók. A csodagyerekek, a kik időközönkint megjelennek a színpadon, nem nagyon örülhetnek Ernest Blum jólétének, a ki, mint a Journal d'un Vaudevilliste legutóbbi számába irt czikkében meséli, nagyon szomorít és kellemetlen tapasztalatokat tett velük. Ugyanolyan igényeik vannak, mint a legelkényeztetettebb komédiásoknak és primadonnáknak, a miben egész famíliájuk, apa, nagyapa, testvérek, bácsik és ki tudja hány más rokon támogatja őket. Jaj annak a szegény drámairónak, a kinek a darab sikere érdekében eszébe jutna az apró „csillag"-ok szerepéből csak egy szót is törülni! Tanácsokat sohasem fogadnak el. És a mellett a tapasztalt színpadi mentor kénytelen konstatálni, hogy ezekből a nagyratartott, színházi csodagyerekekből a legtöbb esetben nem válik semmi. Még rettenetesebbek árok a három ökölnyi drámaírók, a kiket a rokonok fedeznek fel. Ernest Blum két érdekes esetet mond el erről. — Egy szép napon egyik barátom ötéves kis fiát hozta el hozzám és a következő szavakkal mutatta be nekem: — íme, egy kollega! Barátságosan üdvözöltem, annál inkább, mert a kollégáimtól, különösen, ha ilyen korban vannak, nem igen szoktam megijedni. — A keresztapja egy kis bábszínházat vett neki — mondta a barátom, — és a megnyitási ünnepélyre nagyon érdekes darabot irt, a mely nagymértékben meglepő, ha az ember tekintetbe veszi a gyermek korát. Elolvastam a darabot, a mely szerencsére csak néhány sorból állt. Szószerint emlékezetemben tartottam, mert minden kínálkozó alkalomkor elszoktam mesélni. Igy hangzik: Jupiles: Jó reggelt kuzinkám, hogy vagy? A kuzin: Igen Jupiles. Jupiles: Ha te jól vagy, akkor jól van az én nénim is, a ki nagyon szeret téged. A kuzin:Természetesen. Hát te mit csinálsz? Jupiles: Én is megvagyok. Csak a papa szidott össze ma reggel, mert az ujjamat az orromba dugtam. A kuzin: Hát miért dugtad az ujjadat az orrodba ? Jupiles: Mert hideg volt és melegíteni akartam. A kuzin ? Ah, hiszen itt jön a kastély kertésze! Jó reggelt! Hogy van maga kertész? Jupiles: Jónapot kertész. A kertész: Jóreggelt Jupiles ur és kuzin nagyságos asszony. Jupiles: Elhozta azt, a mit kértem öntől? A kuzin: Hát mit kértél tőle? Jupiles: Szép ezukorvirágot, a milyent a czukrosboltban árulnak. A kuzin: Ugy, hát a ezukor kedvéért szereted a virágot. Jupiles: Igen, mert jobban lehet a ezukorvirágot megenni, mint a többit és ha esik az eső, hát ezukros viz is van belőle. A kertész: Jól van jupiles ur, elhozom önnek a ezukorvirágot, hiszen tudja, hogy nem vagyok képes bármilyen kérését megtagadni. Jupiles: Köszönöm kertész, mit adjak a fáradozásáért ? A kertész: A mit akar. Jupiles: Nos hát akkor a lányom kezét adom önnek. Akkor aztán a függöny viharos taps mellett gördült le. A dolog világos volt előttem. De azért az apának azt mondtam, hogy a mű kezdetleges ugyan, de a fiatal kolléga" előtt még nagy jövő áll. Hiszen nem veszíthettem vele semmit. Egy más esetben egy hat éves gyermek egy novelláját hozta el nekem, a mely igy kezJ dődött: — Volt egyszer egy király és egy királynő. Felkerestek egy tündért, a ki ezt mondta nekik: „Szeressétek apátokat és anyátokat és tanuljatok szorgalmasan az iskolában, akkor minden | kivánságtok teljesülni fog". És csakugyan két hét múlva a — királynak egy kis fia született. Felvonásközben. Budapest, szeptember 29. I. A lelkes közönség. Blaha Lujza legutóbbi vendégszereplése a Népszínház-ban megint alkalmat adott a közönségnek arra, hogy a nagy művésznőben gyönyörködjék. Oly bájos, oly friss volt, mint évekkel ezelőtt. A nyáron a vidék is élvezhette a nemzet csalogányának játékát. Természetesen mindenütt nagy ovácziókat rendeztek neki, igy Nagykanizsá-n is, a hol megérkezése alkalmából a város közönsége fogadta. A lelkes tömeg mármár a lovait is kiakarta fogni a művésznőnek, de ő valóságos rémülettel tiltakozott az ünneplésnek ezen már szokatlan módja ellen és j mosolyogva igy kiáltott fel: — Ó, édes jó közönség! Ne tessék a lovaimat kifogni! Inkább a színházba jöjjenek! * Sl. Cyrano orra. Cyrano orra tudvalevőleg egyike a legfontosabb orroknak. Nagyságra nézve jócska és a mi fő, jelentős, mert Rostand nagysikerű drámai költeményében külön önálló szerepet játszik. Ezt a terjedelemre gazdag, szegény orrot többször megcsúfolják, a mi a Cyranot játszó Pethes-nek alkalmat nyújt arra, hogy a csufolódókat elmés és ötletes versekben megcsipkedje. Sőt az első felvonásban hatalmas ódában dicsőiti a nagy orrokat. A premieren Pethes kitűnően szavalta el ezt az ódát és az egész közönség lelkes tapsba tört ki. A mikor a perczekig tartó tapsvihar már lezajlott s már-már csend állott be a színházban, a földszinti sorok közt még egyszer felhangzott a taps és néhány éljen is hallatszott szórványosan. Valaki megfigyelte a külön tapsolókat és éljenzőket s arra a tapasztalatra jutott, hogy vala mennyinek — hatalmas orra volt.j * III. A szép rnosóné. ATiry^Klára most a |Szép mosónő \Lurette szerepére készül és szorgalmasan eljárogat a próbákra. Nagyon megkedvelte ezt a bájos és első sorban neki való szerepet, s egyre dicsérőleg emlékszik meg róla. Tegnap is, a mint szokott mosolyával belépett a társalgóba, egy éppen ott időző hirlapiró előtt dicshimnuszokat zengett Offenbach gyönyörű muzsikájáról. — Akár hiszi, akár nem — szólt bájosan mosolyogva — ugy érzem, hogy Lurette egyike lesz legjobb szerepeimnek. Csudálom, hogy már eddig is nem fedezték fel a Szép mosónőt. A hirlapiró ránézett az örök mosolygásu Klárikára és igy szólt: — Tudja-e, hogy ezentúl hogy fogják ezt a darabot hivni ? — Hogy? — A szép mosolynö. Geoffrey. = Nincs szeplő, pattanás, májfolt azon hölgy arczán, a ki a Balassa-féle valódi angol ugorkatejet ára 2 kor. es szappan, ára 1 kor., használja. Kapható Balassa gyógytárában Budapest—Erzsébetfalva és minden gyógyszertárban és droguériában. Vidéki szinpadok. Budapest, szeptember 29. A kolozsvári színházban szombaton, közvetlenül az Orléansi szűz előadását megelőzőleg, a színházi diszitők között sztrájk ütött ki. Végre a művészi személyzet rábeszélésére engedtek és hozzáfogtak a diszitéshez. Az előadást fél órai késéssel azután megkezdték. Zavartalanul folyt egész az utolsó jelenetig, de itt aztán olyan baleset jött közbe, hngy nem is fejezhették be a darabot. Tóvölgyi Margit, a ki a czimszerepet vitte, egy lánczban megbotlott s oly szerencsétlenül esett el, hogy eszméletét vesztve, mozdulatlanul terült el a földön. A baleset nagy zavart okozott. A közönség felugrált, sokan a színpadra szaladtak. A függönyt lebocsátották. Néhány perez múlva a rendező jelentette, hogy a művésznőnek nincs semmi baja. Az előadást azért nem fejezték be. Külföldi szinpadok. Budapest, szeptember 29. Bjönrson Björnstjerne uj színmüvének, mely legközelebb norvég és német nyelven megjelenik, Dagland a czime. A darab az öregek és ifjak harczát tárgyalja. Érdekes, hogy benne a hetvenéves költő határozottan az ifjak pártjára ál!. * Calvé Emma, a hírneves párisi énekesnő, a jövő hónapban vendégszerepelni fog a berlini udvari operaházban. Carmen-ben fog fellépni. * A londoni Covent-Garden-b&n olasz operatársulat kezdi meg őszi vendégszereplését október 17-én. A nápolyi San Carlo-szinház társulata vonul be az emiitett londoni szinház teljes ének- és zenekarával, a magánszereplők névsorát pedig hírneves vendégekkel, többek közt Carusoval egészítik ki. Az angol közönség előtt még ismeretlen uj olasz operák sorából mindjárt a vendégszereplés elején bemutatóra kerül Cilea: Lecouvreur Adriennefe és Giordano: André Chenier-\t. * A weimari udvari színházban bemutatóra kerül még ebben az évadban Enna Ágoston dán zeneszerző Forró szerelem czimü uj operája, a melynek cselekménye Mikszáth Kálmán egyik novellájából készült. A berlini Kleines und Neues Theater részvénytársaság a minap tartott ülésén konstatálta, hogy az első üzletév, melyben Reinhardt Miksa egyedül vezette a színházat, 31.000 márka tiszta nyereséggel záródott. = Az őszi divatot az idén az amerikai divat dominálja. Az őszi divat remekei a Kalap-királynál már megérkeztek és felkéri fentemiitett czég nagrabecsült vevőit es az előkelő férfivilágot, hogy mielőtt bevásárlásait megteszi, szíveskedjék megtekinteni vétkötelezettség nélkül a beérkezett modelleket és a világhírű Albertini olasz kalapkülönlegességeket, a melyek Budapesten kizárólag a Kalapkirály-ná\ kaphatók. Úgyszintén meses kiállítás van angol női sapka- és kalapkülönlegessegekben, melyre a tisztelt hölgyvilág figyelmét felhívjuk. A Kalapkirály, Klotild-palota, felkéri tisztelt vevóit, hogy kalapjaikat vasalás végett küldjék bármikor el, mert azért fizetni nem kell. Az üzlet tetemesen nagyobbítva lett és este tündéri kivilágítás mellett valóban világvárosi jellegű.
