MAGYAR SZÍNPAD 1904. szeptember (7. évfolyam 242-271. sz.)

1904-09-25 / 266. szám

2 Budapesti színpadok. Budapest, szeptember 25. A Magyar Királyi Operaház a közönség előtt legkedveltebb dalmüvekből állította össze e heti műsorát, mely operaházi szinlapunk alatt olvasható. A hét során Arányi Dezső egyszer és pedig jövő vasárnap lép fel Sába királynöjé-btn. A Nemzeti Szinház-ban holnap, hétfőn, lesz a Cyrano de Bergerac bemutatója, mely a megindult uj szinházi évadnak egyik kimagasló művészi eseménye. Több izben alkalmunk volt már elmondani, hogy a Nemzeti Szinház a poétikus Rostand-darabot, ugy rendezés, mint kiállítás és játék dolgában, a legnagyobb ambiczióval készítette elő. A Cyrano de Bergerac, előreláthatólag, az idei szezónnak nemcsak művészileg, hanem pénzügyileg is, egyik legnagyobb sikere lesz. Erre enged legalább következtetni az a példátlan érdeklődés, mely a Rostand-áarab előadását megelőzi. A Cyrano de Bergerac a hétfői bemutatón kivül négyszer és pedig kedden, szerdán, pénteken és jövő vasárnap van műsorra tűzve. A Vígszínház egész heti műsorát, mint előrelátható volt, Pierre Veber, a Loute szerzőjének Kis pajtás-a, tölti be, melynek a sajtó részéről történt fényes fogadtatását a közönség is teljes mértékben megerősíti. A rendkívül szellemes és finom darab, a Vígszínház művészeinek brilliáns előadásában, estéről-estére telt házakat vonz és egyre jobban hódit, ugy, hogy a darab hosszú ideig fogja még teljesen lekötni a Vígszínház műsorát. * A Magyar Szinház-ban Varney operettje, a Bébé herczegnő, egész héten uralja a műsort. Az operett erős vonzóerejü érdekességnek bizonyult, s a szép zene és vidám cselekmény közben, különösen a Chimay-Rigó paródiának van estéről-estére fokozódó hatása. A szereplők, élükön Kornai Bertával és Ráthonyi Ákossal, a ki Góliát mulatságos és eredeti alakjával ismét szaporitotta művészi sikereit, ugyanazok, a kik a bemutató-előadáson a darabot sikerre vitték. Jövő vasárnap délután a Hajdúk hadnagya kertil előadásra 73-adszor mérsékelt helyárakkal. * A Királyszinház-ban a hét nagyobb felében, egészen péntekig, a nagy sikert aratott Én, te, ő! czimü operett tölti be a műsort. Az operett ez előadásain Küry Klára és Fedák Sári folytatják együttes fellépésüket. Vasárnap délután szintén az Én, te, ö! kerül szinre a két művésznővel. Szombaton a Szép mosóné czimü operettet jelentős szerepváltozással adják, a mennyiben az operett czimszerepét, a melyet eddig Bánó Irén játszott, Küry Klára veszi át. Vasárnap este megismétlik a Szép mosóné-t. * A Népszinház-nak pénteken nagyérdekü reprize lesz, a melyen Suppé-nek világhírre emelkedett operettje, a Bocaccio kerül felelevenítésre, melyet 1879. október 1-én mutatott be a szinház először. Érdekes, hogy ez a bemutató előadás is, már 1400-ik előadása volt az operettnek, mely azóta a kontinens színpadain erősen túljár négyezredik előadásásán. Az operett czimszerepét, az eddigiek szerint, Komlóssy Emma, mig Fiametát a szinház kitűnő énekmüvésznője, Ledofszky Gizella fogja énekelni. A repriz iránt nagy érdeklődés mutatkozik. Még két érdekes estéje lesz a héten a Népszínháznak és pedig kedden, a mikor Bloho Lujza vendégszerepel a Piros bugyelláris-ban és csütörtökön, a mikor Solymosi Elek vesz végleges bucsut a színpadtól Lumpáczius Vagabundus-ban. * A Fővárosi Nyári Szinház jövő hétfőn, október 3-ikán fejezi be ezidei sikeres szezonját. Az aréna utolsó hetének műsora a legvonzóbb darabokból van összeállítva. A műsor lapunk illető szinlapja alatt olvasható. A szezon utolsó előadása Gerö Károly népszerű bohózata, a Próbaházasság lesz. A kulisszák mögül. Budapest, szeptember 25. A Népszínházból. A Népszinház-ban csak most kezdődik meg az igazán komoly és művészi czélnak megfelelő ambicziózus munka. Legbuzgóbban készülnek a Lőcsei fehér aszszony-ra. a mely nemcsak mint látványosság lesz elsőrangú, hanem drámai momentumokban is gazdag. A főszerepet Székely Irén fogja játszani, a ki néhány napig még a szegedi szinház kötelékébe tartozik. A napokban levélben értesítette az igazgatóságot, hogy e hónap 28-án fog megérkezni és 29-én már részt vesz a Lőcsei fehér asszony próbáján. A művésznő október 1-én fog először bemutatkozni a főváros közönségének, még pedig saját kérésére Hoffmann meséi-ben. Offenbach operettjének legközelebbi előadása tehát nagy érdeklődésre tarthat számot egyrészt az uj énekesnő fellépése folytán, másrészt azért, mert Hoffmann szerepét egy fiatal, még eddig ismeretlen nevű tenorista, Toronyi Gyula, fogja énekelni. — Egy uj szenzáczió is készülődik a Népszinház-ban. Ez Niese Hanzi, a bécsi operettdiva, legközelebbi fellépése, a melynek különösen érdekes ízt ad az a körülmény, hogy az osztrák művésznő magyar nyelvű előadásban fog fellépni. * Tomcsányi Rnsi síremléke. Tavaszszal lesz egy éve, hogy a szinpad örökre elvesztette az aranyos kedélyű Tomcsányi Rusit. Éppen akkor ragadta el a könyörtelen halál, a mikor értékés talentuma, a maga teljességében kezdett kibontakozni. Barátai és ismerősei elhatározták, hogy azért a sok élvezetes estéért, a melyet művészetével a közönségnek szerzett, a tragikus halál évforduló napjára emléket állit sirja fölé. Ligeti Miklós, a kiváló szobrász, fehér márványból fogja az emléket faragni. A Magyar Szinház igazgatósága pedig Matinét rendez a síremlék javára és előadatja a Sherry-t és a Hajdúk hadnagyá-t két előkelő művésznővel Katarina és Barbarina szerepében, a melyekben Tomcsányi Russi tudvalevőleg legszebb sikereit aratta. Fedák Sári férjhez megy. — A primadonna utolsó szezonja. — Budapest, szeptember 24. A hir, melyet im ez írásunk czimébe foglalunk, csak éppen annyiban meglepő, hogy ez alkalommal lát először napvilágot határozott formában, nyomtatásban. Eleget suttogták az utóbbi hónapokban; a szinházi világban, hol hitelt adtak a híresztelésnek, hol megczáfolták azt. Elég az hozzá, hogy szárnyrakelt és rémítgette a Királyszinház közönségét, mely ilyformán kénytelen volt foglalkozni a Fedák Sári visszavonulásának eshetőségével. Mert azt mindenki tudta, hogy azon a napon, a mikor Fedák Sári az oltár elé lép: végleg visszavonul a színpadtól, mely néki annyi dicsőséget, a közönségnek általa annyi gyönyörűséget hozott. Ha mi most egészen határozott formában kiirjuk a hirt, hogy „Fedák Sári férjhez megy", ez azt jelenti, hogy a hir.esztelések igazat mondtak: e sorok irója előtt — a kit a kiváló művésznő szives vott megtisztelni bizalmas vallomásával — Fedák Sári maga erősítette meg a férjhezmeneteléről szóló hirt, egyúttal kijelentve azt is, hogy ebben a szezonban játszik utoljára a színpadon. Igyekezünk hűen visszaadni azokat a vallomásokat, melyeket Fedák Sári előttünk tett, már csak azért is, hogy az ő rajongó közönsége arról is meggyőződhessék, hogy a miiyen nagy művésznő Fedák Sári, éppenannyira kiváló nő is. Komoly gondolkozású, nagyszivü és mélyenérző nő, olyan, a ki nemcsak meg tudja magának teremteni a boldogságot, de azt őszintén meg is érdemli. — Ez az utolsó szezon — mondotta nekünk a művésznő, — melyet színpadon töltök. Visszavonhatatlan, szilárd elhatározásom ez. Hogy ebben az évben még játszom, tisztára azért teszem, mert véghetetlen nagy szeretettel viseltetem a Királyszinház igazgatója és édesanyja iránt, a kiknél az életben csak szeretetet és 1904. szeptembe

r 27. 3 jóindulatot tapasztaltam. Ezt a színházat, melyet annyira szeretek, nem akartam igy hirtelen, szinte máról-holnapra elhagyni; tartozom ezzel ugy a színháznak, mint elsősorban a közönségemnek, mely szeretetével engem kitüntetett. Nagy feladat nekem most a színpadon való szereplés, mert érzem és tudom, hogy — bár sohasem mondja — rosszul esik annak, a kit szeretek és a ki természetesen nem nézheti közönyös érzésekkel azt, hogy a mátkája estéről-estére kiáll a testével, a lelkével ezrek szeme elébe ... Férjhez megyek és ezzel végleg bucsut mondok a színpadnak. Sokan mondják — én is érzem, — korán. Voltaképen még nincs itt az ideje a visszavonulásomnak, de én szivesebben teszem most, mikor csak nagy és édes emlékeket vihetek magammal a színpadról, mint tenném akkor, a mikor esetleg már tövisszurásokra is vissza kéne emlékeznem. Amúgy se sokáig játszanám. Legfeljebb, ha három-négy évig még, mert ilyen túlfeszített színpadi munkát, mint a milyet éR végzek, még sohasem végzett magyar színésznő. Estéről-estére játszani: olyan feladat, a melyet semmiféle fizikum nem bir el. Azután meg azért sem tekintem visszavonulásomat áldozatnak, mert én — bármily furcsának is tetszik, — éppenséggel nem vagyok az a „fius-leány" az életben, mint a színpadon. A szeretet melegére vágyódom, mert hitem szerint ez ád csak boldogságot. A közönség tapsa, szeretete, az ünneplés, melyben részem van : módfelett örömömre van, hiúságomnak — hiszen minden nő, pláne, ha színésznő: hiu — hizeleg, de nem érzem az ismeretlen ezrek szeretetnyilvánitásában azt az intimus meleget, a melyre szükségem van és a melyet annál az egynél, a kit életem társául választottam, meg fogok találni. Tehát határoztam ... A szezon végeztével búcsúzom — végleg. De ez a szezónom még teljesen és tökéletesen a Királyszinház-é és a közönségemé, a melyet a hála minden érzésével kívánok az utolsó fellépés estéjéig szolgálni. . . . íme, a primadonna vallomása. Annyi bizonyos, hogy huszonnégy esztendős korában — népszerűségének teljében, fényes sikereinek legnagyobb ragyogásában, — ínég nem vonult vissza a színpadról operett-primadonna. Öt hatalmas, testére szabott uj szerepet kreál még bucsuzóul a Királyszinház-ban Fedák Sári. Azután már csak páholyában fog megjelenni a — grófnő . . . Ügyelő. Színházi pletykák Budapest, szeptember 25. A szabó és a trikó. — A beperelt tánczosnö. — A főváros egyik járásbirója előtt szőke, babaarczu és telt idomú ballerina állott, mint alperes. Kissé kaczéran mosolygott a biróra, de annál lesújtóbb tekintetet vetett a felperesre, a ki mellette állott és magyarázta a bírónak az ügyét. Potom százhúsz koronáról volt szó, melyet a kisasszony sehogysem akart megfizetni. — De hát kisasszony, — szólt szemrehányó hangon a biró — mért nem fizeti meg azt a pár forintot, ha tartozik véle. — Nem tartozom véle, — válaszolta a ballerina, — mert ez az ur több kárt okozott vele nekem, mint a mennyit az egész trikó megér. — Hogyan? — Először is azért, mert épp egy hónapig tartott, mig elkészült vele; pedig minden délelőtt eljött próbálni. Tessék elképzelni minden délelőtt — a vasárnapokat sem kivéve — két óra hosszat tartózkodott nálam, egyre próbált, egyre méregetett, a mérőlécz egy perezre nem került ki a kezéből, s nem tudom hogyan, de mindig volt valami dicsérni valója, vagy a termetemet, vagy az idomaimat illetőleg. Azzal, hogy déletőttjeimet valósággal elfoglalta, minden más munkámat el kellett hanyagolnom. A biró megcsóválta fejét és megjegyezte: — De kisasszony, ez mind nem ok arra, hogy ne fizessen. — S aztán — folytatta a tánczosnö, — el is engedte a tartozást.