MAGYAR SZÍNPAD 1904. március (7. évfolyam 61-91. sz.)

1904-03-13 / 73. szám

1904. márczius 10. 3 Budapesti színpadok. Budapest, márczius 13. A Nemzeti Színház e heti műsora, mint az lapunknak a színház szinlapja alatt közölt repertoirból látható, a legvonzóbb újdonságokból van összeállítva. Pékár Gyula nagy sikert ért történeti drámája: Mátyás és Beatrix a het egyik érdekessége, mely iránt általános az érdeklődés. • A Magyar Királyi Operaház-ban a jövő héten nagyérdekü repríz lesz. Fölelevenítik Mihalovich: Toldiját, uj szereposztással és uj kiállítással; a czimszerepet Bochnicsek énekli, Piroskát gr. Vasquezné, mind a kettő magyar szöveggel; a zenekart Márkus Dezső vezényli. E hó végén pedig fölelevenítik a Fedorá-1, Giordano-nak kér év óta nem adott dalmüvét, s ez alkalommal Ipanoff Lórisz szerepét, melyet nálunk tudvalevőleg Burrtán kreált, Anihesz fogja énekelni ugyancsak magyar szöveggel. A hét műsorán kedden a Hunyadi László előadása szerepel. Az előadást Erkel Sándor síremléke javéra rendezik. Szerdán ifjúsági előadásul a Fidelio kerül szinre, csütörtökön Berlichingeni Götz, szombaton pedig a Gemmá-t ismétlik. A Vígszínház egész heti műsorát az óriási sikerd Takarodó foglalja le. Beyerlein szenzácziós darabja iránt, mely oly tökéletes előadásban került szinre a Vígszínház-ban, egyre fokozódik az érdeklődés. Az eddigi előadásokra mindig zsúfolásig megtelt a nézőtér és erre a hétre is nagyobbára elővételben fogynak el a jegyek. A Vígszínház kétségtelenül megtalálta ebben a darabban idei szezonjának eseményét. Kedden délután az Ocskay brigadéros, vasárnap délután Az erény utjai kerül szinre. • A Magyar Színház diadalmas újdonsága: Czobor Károly és Rajna Ferencz A hajdúk hadnagya czimü operettje ezen a héten megéri negyvenedik előadását. Az operett megszakítás nélkül megy második jubileuma : az ötvenedik előadása felé; a közönség érdeklődése a darab iránt nőttön-nő. Természetesen a hét minden estéjét A hajdúk hadnagya előadásai foglalják le. A Király Színház-ban pénteken, márczius 18 án kerül bemutatóra a Boris király czimü eredeti operett. Szövegét Szőllősi Zsigmond, a jeles novellaíró, zenéjét pedig Hegyi Béla, az ismertnevü, sok sikert aratott komponista, irta. Az elmés és vidám librettóju és végtelen finom muzsikáju darab iránt igen nagy az érdeklődés. A czimszerepet Fedák Sári kreálja, a kinek ez lesz a KirálSzinház-ban az első nadrágszerepe. Az előjátékban (az operet előjátékból és két felvonásból áll) Halász Ilonka, a Vígszínház népszerű »Józsi«-ja játsza a gyermekkirály szerepét. Az újdonság előadásában részt vesz a színház egész müvészszemélyzete. A két komikus főszerepet Fereczy Károly és Vágó Béla játszák, a második női főszerepet Bánó Irén kreálja, mint Fedák Sári partnere. Szombaton és vasárnap megismétlik a Boris király előadását, a hét többi estéjén és vasárnap délután a népszerű Toreador kerül szinre. * A Népszinház-ban a jövő héten kerül bemutatóra Lövik Károly és Szabados Béla Felsőbb asszonyok czimü operette. A darab részben Budapesten, részben egy egzotikus fejedelemnek a birodalmában játszik. * A Kis Színház a városligetben pénteken, márczius 18-án nyilik meg. A megnyitó-prológot Heltai Jenő irta és R. Maróthy Margit szavalja el. Az első előadáson számos ismert fővárosi művész és művésznő lép fel. A megnyitón kerülnek bemutatóra Heidiberg Albert, és Urai Dezső Endre lovag czimü operettje és Urai Dezső Farkasveremben czimü színmüve. A kulisszák mögül. Budapest, márczius 13. I. A »Takarodó« és a katonák. — A Vígszínházból. — A tavaszi szezon szenzácziója: a Takarodó, a Vígszínház újdonsága. Esztendők óta nem tapasztalhattunk akkora érdeklődést Budapest társadalmának minden rétegében színházi produkczió iránt, mint a milyen megnyilatkozik Beyerlein katonadrámája iránt. Az a körülmény, hogy az eddigi előadásokra még minden este zsúfolásig megtelt a színház, még nem bizonyítja ezt a kivételes érdeklődést, mert hiszen a Vígszínház újdonságainál már megszoktuk az első időkben az »ausverkauft« (fájdalom erre még nem találtak teljesen megfelelő magyar kifejezést!) házakat. A »Takarodó-láz« — mert csak ennek nevezhetjük — szimptómáit a szinházon kivül figyelhetjük meg : minden társaságban — kaszinói, kávéházi és magántársaságban — a Vígszínház uj darabja mostanában a legkedveltebb és legaktuálisabb théma és a korzón, verőfényes déli időben, is minden tizedik lépésnél megüti a fülünket egy-egy mondattöredék, mely kivétel nélkül vagy a Takarodó-1, vagy az előadást dicséri. Mégis — ugy látszik — egy rend nem érdeklődik a Takarodó iránt. A hadsereg. Vagy ha igen, akkor ugy, hogy érdeklődése nem konstatálható: tudniillik a budapesti tisztek polgári ruhában járnak el a Vígszínház előadásaira. Egy nagy német újság pazar dicséretekkel emlékezvén meg a Takarodó budapesti bemutatóiáról, feljegyzi, hogy a premiéren egyetlenegy tiszt sem volt jelen. A német lapot rosszul informálták. Egy, de csakis egyetlenegy tiszt jelen volt a Takarodó első előadásán. Mint suttogják : hivatalos kiküldetésben jelent ott meg. A budapesti hadtestparancsnokság küldte ki, hogy megnézze a nagyhírű darabot, (melytől Németországban mindenütt eltiltották a katonákat), megfigyelje a közönség viselkedését és azután megfigyeléseinek eredményéről számoljon be felsőbb hatóságának. Hogyan és mikép számolt be a katonai kiküldött: azt persze ki sem sejtheti. De az bizonyos, hogy a Vígszínház előadásain egyetlen uniformis sem tűnik fel a nézőtéren. Igaz, hogy annál több egyenruhában van alkalmunk gyönyörködni a színpadon. Persze : formális katonai rendelkezésről nincs szó, nem is lehet (hiszen Bécs-ben sem léptek fel »veto«-jukkal a katonai körök), de az szinte bizonyos, hogy az uniformist száműzték — felsőbb rendeletre-é vagy jószántukból, ki tudja' — a Vígszínház nézőteréről a tisztek. De hogy polgári ruhában számos tiszt tapsolja esténként a Beyerlein tendencziáit: az kétségtelen. Mivel hogy azoknak megrázó és felemelő igazságai elől nem zárkózhatik el senki, akár katona, akár polgár. II. A »Hajdúk hadnagya« jegyében. — A Magyar Szinház-ból. — Pénteken, a hirdető-oszlopoknak azon a részén, a hol a sok színlap tarkáilik mindenféle színekben, kellemes ujjitás lepte meg a közönséget. A Magyar Színház szinlapjáról ugyanis, a mely A hajdúk hadnagya harminczötödik előadását hirdette, a színház gömbölyded szubrettjének, Tomcsányi Rusinak arczképe, mosolygott le. És azóta mindennap más és más tagja a színháznak jelenik meg a szinlapon legy-egy szép jelmezben. Mivel pedig ez a szinlapi »kiarczképezés« elég becses kitüntetés, a színházban sok titkos vágy ütött tanyát néhány nap alatt. Ez a sok vágy aztán s szinháznál sok kérdezősködésben is tört utat magának, a másnapi arczképezésre vonatkozólag, de az igazgatóság sztereotip válasza csak ez: — Nem kell kíváncsiskodni. Hogy ki kerül a szinlapra, azt fentartjuk — meglepetésnek. A hajdúk hadnagyá-t, a melyhez ennek az arczképreformnak az ötlete hozzákapcsolódik, a jubiláris előadás után most megint nagy tisztesség éri. Márczius tizenötödike alkalmából díszelőadás-ban kerül szinre. Már a nagy nap előestéjén, vagyis holnap, hétfőn lesz meg ez az előadás, s A hajdúk hadnagyá-t megelőzi egy szép melodráma. Ábrányi Emil márcziusi versét szavalja R. Maróthy Margit dr. Horváth Ákos zenéjével, férfikarkisérettel. Ünnepi nyitány vezeti be a díszelőadást, a melyet másnap, márczius tizenötödikén ugyanezzel a programmal megismételnek. Az ünnepi stáczió után aztán A hajdúk hadnagyá nak szerencsés hajója a legkedvezőbb szél mellett dagadt vitorlákkal siklik a második jubileum felé. A szép, szines darab iránt lankadatlan az érdeklődés s muzsikájának népszerűségét például legjobban bizonyltja, hogy czigányprimások és katonakarmesterek egymásnak adogatták a Magyar Szinház-x\á\ a kilincseket, hogy tanácsokat kérjenek a műsorukba fölveendő partitura felől, a mi az idei szezonban különben több alkalommal is megesett. A márcziusi díszelőadásra térünk még vissza egy pillanatra. Virányi Jenő dirigál mind a két estén, s a derék karmesternek nagy gondot okozott az a kérdés, hogy — milyen öltözékben dirigáljon ünnepi alkalommal. Töprengve állított be már tegnap fiatalabbik igazgatója szobájába. — Díszmagyar, az szokatlan volna ... a frakk az meg talán profán egy kicsit, szóval nincs más hátra, csak a szalonkabát, — fejtegette. — Már mért volna a szalonkabát kevésbbé profán a frakknál ? — czáfolta az ifjú direktor. — A franczia nemzet fiai bizonyára eléggé hazafiasak, s frakkot öltenek minden diszes alkalommal. Ez hatott, s Virányi frakkban és fehér keztyüben dirigál holnap este. III. A harmadik Suzette. — A Király színházból. — A toreador harmadik Suzettejéről szól az ének: egy ugyanolyan kis pöttömnyi tán ezosnőjéről, mint a milyen Alexander Margitka, a kinek a neve alatt és a kinek a ruháiban utánozza most esténként az uj apró ballerina a nagy Suzettet: Fedák Sárit. Nos, történt az eset, hogy Margitka — a második számú Suzette — egy napon beteget jelentett. Hja, szárnyaira kapta a hir, művésznőt csinált belőle, most már néki is szabad betegeskednie, még ha ez a betegség egy kis parázs zavart is okoz a szinháznál. A Királyszinház-hoz délután érkezett a hir: a piczi Primaballerina »lemondásának« a hire. Persze, nem csekély rémületére igazgatónak, rendezőnek. Már most mit csináljanak ? Honnan vegyék elő két-három óra alatt Suzette II nek a helyettesét, hogyan pótolják A toreador egyik attrakczióját, a melyre méltán Hváncsi a színházba minden este sereglő közönség ? A tanácskozást egy gömbölyű arczu kis leány zavarta meg. Betoppant a színpadra és piros arczczal, ragyogó szemekkel jelentette ki: — Rendező bácsi, én tudnám helyettesíteni Margitkát! A rendező nagyot nézett. Lackner Vilmácska volt a bátor jelentkező, a színház egyik gyermekszereplője, a ki már A fecskék »kutyan , KL RPh. L-f ele KEZFINOMITO falradák kezet S báftkérré teszi. i vörös felrepedt és durva •ap alatt kársssytlaávé és I üvaj ára 90 fillér. Postai ssétkUldée 4 üveg mag» rendelésénél portomantss. Kapható: KERPELÄ" Budapest, V., Lipét-kf rut 2&